2013. április 17., szerda

az csak a látszat, hogy az előadásról írok

Szóval, megnéztük a Jóembert keresünk!-et a Vígszinházban.
Nem egy könnyen emészthető darab, elvégre Brecht, milyen legyen, ugye, éppen ezért, amikor azt olvastuk, hogy "...érzékenységgel, sok humorral és drámai erővel ábrázolja...", akkor mondtam Zének, hogy jó lesz figyelni,nehogy lemaradjunk a humorról. De nem figyelhettünk eléggé, mert mégis sikerült.
Nekem nagyon tetszett a díszlet, a hangulat, a minden, egy baj volt csak, hogy én az Eszenyit nem bírom, nem tartom jó színésznek, szerintem pozőr. Én (ahogy már többször mondtam) azt szeretem, ha a színpadon lévők nem elhitetik velem, hogy ők lazák, sármosak, vagy éppen kegyetlenek, hanem, hogy tényleg lazák,  sármosak, vagy éppen kegyetlenek. Az Eszenyi meg nekem nem ilyen, ez van. És hát izé, nem kellene az éneklést annyira erőltetni.
Az érdekes ebben a darabban az volt, hogy mivel egyszerre játszotta Sen Te-t és Sui Ta-t, s az utóbbi viszont egy a szerepben felvett szerep, hogy ebben meg tökjó volt, de tényleg, bár itt meg az történt meg, hogy a két szerep két különböző személyiséget / attitűdöt mutatott be, ennek megfelelően különböző metakommunikációs eszközökkel és  volt, amikor a kosztümváltás ugyan sikerült, de a gesztikuláció nem, magyarul a másik szerep szerint gesztikulált. Ez olyan, mintha a színészt azon kapná az ember, hogy az kinéz a színpadról, jaj.
A legrosszabb, ami történhet egy színésznővel, ha előadás közben a nézőben kialakul egy kép, hogy kit tudna elképzeli az ő szerepében, nos, Börcsök Enikőt. Én. De Zé is.

Én már többször terveztem írni arról, hogy egyszerűen vannak emberek, akik nem mellesleg alkotók is, és hogy gyakran különválasztom ezt a két mivoltukat, mondok példát, jó? 
Például a Szabó Magda. A legtöbb könyvét szeretem, szeretem a stílusát, szeretem, amit ír és ahogy ír,  értem, tetszik, bírom ,kedvelem. Csak ő magát nem bírtam, én akartam, de tényleg, meghallgattam, de valahogy annyira nem volt szimpatikus számomra, hoyg képtelen voltam felfogni, hogy ez az idősebb, sznob hölgy írja a számomra nagyon kedves könyveket, az lehetetlen.
Ugyanez fordítva is igaz, bár az több felvonásos történet,  Szabó Istvánt én kedvelem, tényleg, nagyon régen volt egy 100 éves a film sorozat, azért én odavoltam, ahogy szombat esténként a film előtt mesélt az adott filmről, szereplőkről, életről, ah... És tudom, van neki ez a múltja, igen, igen. Csak hát a filmjei. Azokat nem igazán, még A napfény íze-t sem, pedig az nagyon érdeke, nagyon hiteles, de valahogy mégsem éreztem, hogy na, ez az. És akkor kapcsolódnék Szabó Magdához: Az ajtó-t még nem láttam,lehet, hogy ott dől el a világ sorsa.

Mindenesetre csak azt akartam ezzel mondani, hogy szegény Eszenyit is mint embert nyilván kedvelem, vagy szimpatikus, vagy akármi, de láttam más darabokban is (pl. a Stuart Mária, éppen Börcsök Enikővel játszott) és nem és nem és nem,  nem érzem, hogy ő egy jó színésznő lenne. Zé meg azt mondja, hogy ő meg azt nem bírja, hogy egyre inkább ő akar lenni a mai Tőröcsik Mari, amely törekvés abban mégiscsak sikeres, hogy Eszenyi sem tud énekelni. Mi ilyen sarkosan fogalmazunk.

A darab egyébként zseniális, köszi, Brecht, fel-felbukkannak kérdések azóta is, hogy mi a jó és lehet-e csak jól, és amikor engem a jószándék vezet, az másnak tényleg jó-e, és hol van  a  határ a jóság és a kizsákmányolható naivitás között, hogy mennyire erős befolyásoló tényező a környezet, hogy a nyomorban megengedhető luxus-e a jóság, hogy lehetséges-e mindig csak másra gondolni,  meg ilyenek.

25 megjegyzés:

  1. Találó, frappáns. Végre valaki szól, hogy a királynő meztelen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de te ezt érted? lehet jó igazgató, ember, bármi, én nem tagadom, de hát ez nem lineáris sorrend,hoyg akkor színésznek is jó.

      Törlés
  2. Ó, mennyire egyetértek, mióta gimnáziumban két darabban is el kellett viselnem, azóta ha szerepel a színlapon, inkább nem nézem meg a darabot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem vagyok (vagyunk) egyedül... furcsa ez nagyon.. :(

      Törlés
  3. Nekem sem jön be igazán. Igyekszem elkerülni.

    VálaszTörlés
  4. Én szegény Kaszás Attilával vagyok így. Pedig ő is felvidéki, meg illene elismernem a tehetéségét, meg minden, és végtelenül szimpi volt, de ha meghallottam, amint kissé pöszén beszélt azon a fura hangján összevakartam magam... Pedig helyes ember volt, csak nem bírtam-bírom elviselni, ahogy beszél... És ettől még kellemetlenül is érzem magam, mert ugye a lokálpatriotizmus...

    VálaszTörlés
  5. Ez annyira érdekes. Nagyon hasonlóan vélekedtem én is mind Eszenyiről, mind Szabó Magdáról és még pár alkotóról. Sokat gondolkodtam, hogy miért alakult ki ez bennem, mert tényleg sokszor magam sem tudtam magyarázatot adni rá. Aztán azt hiszem rájöttem. Nekem rettenetesen fontos, vagy inkább befolyásoló az illető ORGÁNUMA. Az én felmenőim mind nagyon mesélős fajták, és mindüket nagyon szép orgánummal áldotta meg a természet. (engem mondjuk pont nem) Tehát én ebbe nőttem bele, mondhatni így szocializálódtam. És bármennyire kegyetlen is, a tudatalattiban bizony ez az osztályozás működik. A saját egyetlen gyermekemnél sem szerettem azt a nyafka időszakát, pedig egyszerűen csak a hangja volt változóban, ugyan olyan értelmesen beszélt, mint hál'Istennek a kezdetektől. Ez van, de mióta erre rájöttem, igyekszem kordában tartani az elhamarkodott előítéleteimet. Ami persze nem mindig sikerül, mert az érzés, az érzés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egészen biztos vagyok benne, hogy nem az orgánum miatt nem kedvelem őket, de elismerem, hogy erős befolyásoló tényező lehet.

      Törlés
    2. Bizony, ha csak egy tényező számítana, milyen egyszerű is lenne a világ. :)

      Törlés
  6. Kicsit az ugrott be, hogy Csűrös Karolát is agyba-főbe nyomt(j)ák a köztévében, de valójában csak akkor bírtam, amikor a 101 kiskutyában szinkronizálta Anitát. :) Egyébként Eszenyivel én is így vagyok.

    VálaszTörlés
  7. Milyen sokan értünk egyet... :)
    És én is.
    Eszenyivel is, Szabó Magdával is. És nekem még Weöres Sándor is ilyen - most már ha valahol véletlenül hallom (na, mondjuk ez 5 évente 1x fordul elő), akkor gyorsan odébb kapcsolok, mert nem szeretném, hogy a szeretésemre rányomja a bélyegét a nemszeretésem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát volt egy érdekes hangja, de sztem nem erre gondolsz?

      Törlés
  8. Na, én is jövök egyetérteni :)
    Az a legirritálóbb szerintem, ha egy színész túljátssza az adott szerepet - nyilván mert annyira szeretne hiteles lenni, csakhát ez visszafelé sülhet el. Néha Eperjest is ilyennek érzem, bár az Eldorádóban tetszett. Ja és sajnos Csűrös Karolától én is mindig kikészülök, már gyerekkorom óta.

    VálaszTörlés
  9. En szeretem. A hangjarol ö is tudja, hogy olyan, amilyen, el is kezdett dohanyozni, mert azt gondolta attol majd melyul. Hat nem. Nagyon szerettem a radioban, amikor Micimackot meselt.
    Jöhetnek a kövek :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi kő :)
      viszont nem a mélységen múlik, hogy van-e hangja vagy sem, szóval,a z énektudás nem a dohányzástól érkezik.
      a másik pedig az, hogy a Micimackó, a rádiós Micimackó egy egészen más kategória, felolvasni azért egy nem-színész is nagyobb eséllyel tud,mint eljátszani.
      én pedig az énekelni nem-tudást el tudom felejteni, ha EGYÉBKÉNT jó. csak hát ha nem. :(

      Törlés
    2. Oh, en nem az enektudasara gondoltam, arrol nincs velemenyem. Az organumara, amit itt emlegetett valaki.
      Az a Micimacko ezzel egyutt zsenialis, azota is szeretnem ujrahallgatni.

      Közben azon morfondirozom, hogy abban a vitatott/legendas Zsoter-fele elöadasban vagy 10 eve a Vigben (Venczel Veraval, Harkanyi Endrevel, hegedus D. Gezaval) nem Börcsöke volt ez a szerep?? Ha agyonutnek se emlekszem...

      Törlés
  10. En sem, de megkerestem, itt van:
    http://www.port.hu/a_szecsuani_joember/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=6065
    Furcsa, de jo elödas volt szerintem.

    VálaszTörlés
  11. Én meg Jancsó Adriennel voltam így, nem bírtam megszeretni. A történet az, hogy vidéket jártak, és a falusi gimnáziumi tanulóknak el kellett menni meghallgatni a kiváló színésznő szavalatát. Tél volt (vagy késő ősz - bocsánat, de 45 éve volt), akkoriban az orkán kabátok voltak nagy divatban, ültünk a fűtetlen műv.házban (kb. 200 gimis), kabátban, és mit tesz Isten, bizony, néha megmozdultunk, és zizegett-suhogott az orkán. Ilyenkor megállt a nagy színésznő a szaval közben,megvető pillantások kíséretében halálosan lenéző hangon közölte, hogy ő ilyen tudatlan csürhének addig nem szaval, amíg nem tudjuk csendben hallgatni az ő művészetét. Vajon miért is nem tudtam ezután soha felnézni rá?

    VálaszTörlés
  12. Az Eszenyi rendezte Rómeó és Júlia viszont nekem NAGYON.....Eszenyi személye viszont nem...állítólag magánabn, mert van, aki személyesen ismeri ismerőseim között ( :)), de amit mutat, az nekem nem

    VálaszTörlés