2013. február 23., szombat

mister freud

Egyik éjjel azt álmodtam, hogy azt mondtam Jeremy Irons-nak, hogy semmi gond, megtaláltam a fél cipőjét Epölnél (szomszéd falu), de ez eltörpül amellett, hogy rá pár napra meg azt álmodtam, hogy van egy oroszlánunk. Igazi, jóó nagy, saját oroszlán, akiről azt meséltem másnap a férjemnek, hogy nem volt rossz oroszlán, egyszerűen csak kiszámíthatatlan volt, mert emlékszem, hoyg a kezemet is be tudtam tenni a szájába demonstrálandó a békés mivoltát,  azonban volt, amikor el kellett bújni előle, az ösztönök, ugye, és nyilván nem tudhattam, éppen aznap melyik énje van felül. Arra is emlékszem, hogy ültem az asztal tetején, és arra gondoltam, hogy talán még mindig jobb, mintha kígyó(nk) lenne, attól én ugyanis iszonyúan félek, undorodom és hányok, ez a pont lehetett az álom valóságtartalmának maximuma, mert az biztosan nem, hogy a következő foszlányban álltam a házban, az ajtó mögött és húztam be az ajtót az oroszlán elől, aki szerzett magának egy társat és ketten próbálták állva kifeszegetni az ajtót, de nem sikerült, mert én fél kézzel fogva is bírtam velük, miközben még az is felvillant, hogy majd a jobb kezemmel mindjárt szépen beakasztom a ringlit.

Erre kössenek csomót az analitikusok.

7 megjegyzés:

  1. pedig nagyon egyszerű ez az álom: a szellem győz benne az egészséges ösztönök felett

    VálaszTörlés
  2. Hihetetlen, hogy még a (legvadabb) álmaidban is a humor dominál.

    VálaszTörlés
  3. Szerintem azt jelentik,hogy ne vacsorázz kolbászt hagymával:-):-):-)

    VálaszTörlés
  4. áh, nem, sosem vacsorázom kolbászt hagymával, szóval, akkor mégiscsak a szellem győzelme lehet a ludas ebben, ahogy Marlen mondja

    még vannak nagyon helyre álmaim, de hát na, nem mind publikusak, nehogy megijedjen valaki. elég, ha én.

    VálaszTörlés
  5. Első másfél sor epic. :) A többit meghagynám az analitikusoknak.

    VálaszTörlés