2012. szeptember 18., kedd

kár, hogy nem tetszik (nektek)

A kert közepén, ahol régen (nagyon régen) a pottyantós (röviden: a budi) volt, egészen pontosan: a (nagyon) régi pottyantós (emléke) mellett van egy szép nagy orgonabokor, amelyet befont a csipkebogyó*. Ennek a csipkebogyónak a tetejéről lelóg egy elhalt levél (ami nyilván nem csipke, sokkal inkább orgona, persze), elhalt, de a természet rendje szerint még meglehetősen sokáig része az Egésznek, ha rajtam múlik, örökké. 
Ez a levél a délutáni napfényben úgy (nap)fürdőzik, hogy anélkül, hogy bármit is tenne (csak lóg, mint tudjuk, mindenféle kötelezettségtől már mentesen)), átengedi magán a fényt, a környezet nem változik, maga sem változik, mégis minden alkalommal képes új arcot mutatni. Jobban tetszik, ha úgy gondolom, öreg, ráncos arca mindennap tartogat valami fényt számomra.







*igen, kijelenthető, hogy a kert közepén volt a budi

9 megjegyzés:

  1. Gondolom a könnyű megközelíthetőség végett.

    VálaszTörlés
  2. Ez csak azon múlik, hogy volt-e rajta szív alakú ablakocska. :)

    VálaszTörlés
  3. várjunk csak... nem volt. sima budi volt, talán kerek ablakocskával

    VálaszTörlés
  4. Így már sokkal jobban tetszik, hogy van hozzá mese is. Az előzőnél azért eltűnődtem, hogy különböző napszakokban hogyan tudtad ilyen egyformára fotózni mégis a levelet.

    VálaszTörlés
  5. De, tetszik nekünk. :-) (Bár az előző post, ahol egymás mellett vannak a képek, tényleg jobban tetszik.) :-)

    VálaszTörlés
  6. nem mese ez, gyermek!


    Bea. az lehet, de oda nem érkezett komment, én meg ugye nem vagyok gondolatolvasó, azt szűrtem le belőle, hogy nektek nem tetszik. ez a szomorú ebben, mikor magamra hagytok.

    VálaszTörlés
  7. Nekem tetszik! Szeretem az őszt... Nyugodt, csendes, mindennek a kezdete.

    VálaszTörlés