2012. június 5., kedd

Kelbimbó

A fejem már egészen elviselhető, a jobb oldali, kicsit lecsúszott pofazacskómban már csak kelbimbó nagyságú a gömböc, ez nem a megdagadt rész, hanem maga a belső gömb, vagy hogy is mondjam. Üdítő biztonságérzetet kínál a látvány, hogy szépen apad, bár én azért naponta többször manuálisan is megvizsgálom.
Viszont mivel második napja fáj a fejem és mivel eszembe jutott, hogy amikor 30-on még innen (onnan) szőni tanultam*, akkor riogatott figyelmeztetett egy, ezt a kort éppen betöltött nő, hoyg figyeljem csak meg,  30 fölött minden elkezd fájni, s bár  ezt én megtoldottam 10 évvel, azért biztos, ami biztos, egy új felhőt nyitok betegség címszóval.

* tudok, igen, de lehet, hogy már csak tudtam, viszont erről is van keményfedeles bizonyítányom, ilyenből nekem több is van


4 megjegyzés:

  1. na és voltál orvosnál? mert a tünet elég egyedi, még akkor is ha én pont szeretem a kelbimbót:)

    VálaszTörlés
  2. nagyon rossz helyen (nyirokmirigy) csípett meg valami, ami jöhetett valahonnan (permetezés, bármi), bár én ebből, vagyis magából a csípésből, semmit nem érzékeltem.

    VálaszTörlés
  3. óóó, ilyenem nekem is volt, egy kicsit lejjebb lévő gömbölyületben. Egy hangya volt a bűnös. Kaptam rá egy bivaly erős antibiotikumot, amitől egy napig (amíg abba nem hagytam a szedését) folyamatosan ájulás közeli állapotban voltam. Azt mondta az orvos, hogy azonnal hagyjam abba a gyógyszert, és ne szedjek helyette semmit, elmúlik magától is ... Szóval csak óvatosan a gyógyszerezéssel ...!

    VálaszTörlés
  4. innye! és most? kenegeted? meg kalcium?

    VálaszTörlés