A legnagyobb kínt a színek kiválasztásánál élem meg, nevezhetjük teremtő kínnak is, én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, mindenesetre az biztos, hoyg van ennek egy bejáratott koreográfiája, én pakolgatom a textileket, nézem ülve, nézem állva, leveszem, kicserélem, megmérgesedem és kissé ingerült hangon szólok a háznál lévő férfinak, hogy jöjjön már és segítsen. Elvégre művész, kutyakötelessége. Akkor ő mindig jön és segít, ha ezt annak lehet nevezni, bár a megbeszélés általában vitába torkollik. Torkollunk. Rendesen. Már azt is kiabálta mondta egyszer, hogy olyan vagy, mint a lányod*, tanácsot kér, hogy aztán mindet hülyeségnek titulálja, de akkor leragadtam a lényegnél és megkérdeztem, hoyg mégis melyik?** és ezen megint csak röhögni kellett.
Azt hiszem, nagyon fontos a házasságban az együtt nevetés. Az egyik legfontosabbnak tartom.
*ez nem az a Karinthy-s az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket, csak a férfiak a vita hevében szerintem szívesen alkalmazzák ezt a fordulatot, mintegy nyomatékot adván a negatív tulajdonságnak
** elvégre van választék nálunk
Imádom, mikor áthúzod a szavakat :)))
VálaszTörlésEz a két táska valóban nagyon szép!!
nekem a pirosas kicsit jobban.. mert a kockás füle... hümm.. nagyon nagyon :)
Akárki is mondta, az első táskád tökéletes!
VálaszTörlésAkkor én is szertenék szavazni: szerelmese lettem a mésodiknak! Finom és bohó egyszerre.
VálaszTörlésMa éppen a második. Lehet, hogy holnap inkább az első...
VálaszTörlésDe nem is ez a lényeg, hanem a végkövetkeztetés.
és mire jutottatok? melyikre hasonlítasz??
VálaszTörlésIsmerős az ilyen "tanácskozás":)
VálaszTörlésDe az a jó, hogy mindig ilyen fergeteges a táska-végeredmény!
én hol ez vagyok,hol az. azt hiszem:)
VálaszTörlésÁgota, azért nem mindig! :)