2012. március 30., péntek

Fellebbentve

Elmondom, hoyg történt mindez, illetve, a végét tekintve (mert egyre inkább azt érzem, ez a vége, itt a vége), hogy hogy nem történt. Érkezett tehát megrendelés, nem egy,  nem kettő termékre,  amit önmagamhoz képest gyorsan elkészítettem, márciustól már csak májusra tudok bármit is vállalni, így kell ezt érteni és értelmezni.
A fényképet elküldtem a megrendelőnek, aki nagyon örült neki, nagyon, volt sok felkiáltójel, meg boldog szavak, de azok csak szavak, veszélyes fegyver, mint tudjuk. És volt egy mondat az utalásról is, hoyg este azonnal. (Másnap én fel is adtam a csomagot.)
Na, ez volt az utolsó levél, azóta semmi, de nem napokról beszélek, napokért én nem szólok, bármi megtörténhet, tudom, itt élek én is, hetek teltek el. Én közben írtam leveleket és nem kaptam válaszokat, szám szerint hármat írtam, már ami a rákérdezést illeti, ebbe nem számolom bele azt a levelet, melyben értesítettem, hogy én útnak indítottam a cuccot. Azóta sincs válasz.

A következő a helyzet: velem fizetés dolgában lehet beszélni, nyilván azért, mert nekem sincs, nekünk sincs pénzünk és bár ez ellentmondásnak tűnik, mégsem az, ugyanis éppen ebből fakadóan én teljesen megértem azokat, akik a kevésből szeretnének valamit maguknak vásárolni. Persze, nem kenyeret árulok, nem a létfenntartás a  cél, tehát akinek nincs, ne vegyen, ilyen egyszerű, de mondom, én érzem ennek a súlyos és könyörtelen racionalitását, éppen ezért nálam lehetett  részletekben fizetni (de én elküldöm), én félretettem a terméket  a megadott időig (holott lehet, hoyg el tudtam volna adni azonnal, volt rá nem egy,  nem két példa), én nem tettem félre, hanem elküldtem mégis és két hét múlva, a megbeszélt időpontban fizette ki a vásárló, szóval sok mindent lehetett. Múlt időben. Már nem lehet, illetve úgy gondolom, most egy kicsit majd óvatos leszek megint, meg szigorú, aztán eltelik egy kis idő és visszaesem a régi ritmusba, a régi engedékenységbe. Vagy nem, nem tudom előre megmondani, mindenesetre nem szeretnék még egy ilyet.

Két (meg még kettő) dolgot szeretnék még hozzáfűzni:

1. Van maga a kár, hogy ezt én nagy valószínűséggel nem kapom meg, le kell írnom a veszteséget*, ami forintosítható, de van emellett egy másik kár, a bizalomvesztés, ami nem forintosítható, de jelen van, nagyobb hatásfokkal rombol és tartósan. Tudom, hoyg üzletben nincs barátság, hogy nem szabad így viszonyulni a vásárlókhoz, hogy nem szabad mindenkiben megbízni, igen, tudom. Elméletben. Most már gyakorlatban is.

2. Felmerült az a kérdés, hoyg mindkét fél bizalommal van a másik iránt, hiszen a vevő utal és nem biztos, hoyg megkapja a terméket. Erről egyrészről az a véleményem, hogy bizalom nélkül semmi sem működik, legkevésbé az internetes vásárlás, viszont: az a helyzet, hogy mi (készítők, alkotók, nevezzük bárhogy) sokkal inkább szem előtt vagyunk (blog, FB), tehát ha mi nem teljesítenénk a megrendelést, nem küldenénk el a terméket, akkor a nyilvánosság ereje által ez sokkal nagyobb hangsúlyt kapna, ergo nekünk ez negatív reklám lenne, vagyis mi pontosak vagyunk, nem vágjuk magunk alatt a fát. Szerintem.

3. A FB-on rengetegen hozzászóltak a témához, ismert alkotók, mindenkinek volt ilyen tapasztalata,  de még ilyenebb is. Azóta várják meg postázás előtt az utalás beérkezését.

4. Lehetne utánvétellel is intézni a postázást, de azért ez sem életbiztosítás, szólnak mesék postán hagyott csomagokról, másrészről én le szoktam beszélni a vásárlóimat erről, hiszen baromi drága mulatság, a termék árához hozzácsapni még extra költséget nagyon nem vicces.


Van még egy csomó minden a fejemben ezzel kapcsolatban, de elég kesze-kuszán jönnek elő, ennyit sikerült viszonylag logikusan összeszednem. Érzelmet direkt keveset írtam bele, egerek itatása, meg ilyenek.


*van címem (őrzöm a feladószelvényeket), odamehetnék dörömbölni, de azért gondolom, a fentiekből az kiderült, hoyg nem fogok, esetleg néhány képeslapot még megeresztek

27 megjegyzés:

  1. Sajnos ez ama illető szegénységi bizonyítványa. :( Nekem még nem volt ilyen tapasztalatom, bár én nagyon ritka esetben előlegezek.
    Tudod, jó szíved ide vagy oda, most rá kellett jönnöd, az üzlet az üzlet! Mindig várd meg, míg utalnak! És igen, ha nincs rá pénze, ne rendeljen. Ahogy írtad, neked sincs arra, hogy feleslegesen kidobáld az ablakon.

    VálaszTörlés
  2. Like, a tartalmat illetően meg dislike.
    Én akkor hagytam abba a megrendelésre gyöngyfűzést, amikor egy nőnek hetekig rohangáltam valami vacakért, amit egy külföldi divatlapban látott. Megtaláltam, megfűztem, fényképen elküldtem, azt mondta OK, szuper, kettőt kér, jaj de örül. Majd visszakommentelt 2 hét múlva, publikusan (!) hogy nem tetszik neki, különben is nagy a gyerek csuklójára (ő mérte) és a C&A-ban feleennyiért látott - igaz, hogy műanyag, nem üveg - és azonnal kéri vissza a pénzét. Visszaküldtem. Ő az én 6-7 óra futkosásomat nem tudta visszaküldeni.
    Mondjuk a fórumozók leszedték a tíz körméről. Sovány vigasz...

    Nehéz kérdés, Zazi, nehéz. Mikor teszel jót....

    NE LEGYEN TÖBB ILYEN, SZÍVBŐL KÍVÁNOM!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon sajnálom,hogy így történt!!!!!!Hiszen olyan sokat és szorgosan és szépségesen dolgozol!!!!!Én már csak tudom!:)Hiszen büszkélkedek a táskáddal!!!:)
    Ejhhhh! :((((((((-már ami a törénetet illeti...

    VálaszTörlés
  4. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mit és hogyan mond majd, meg főleg mit gondol közben, amikor a barátai megcsodálják a gyönyörű táskáját, és megkérdik, honnan van... Szomorú...

    VálaszTörlés
  5. szintén alkotok,de vásárlok is,és volt olyan,hogy én magam csodálkoztam az eladón,hogy az utalásom előtt,elsőbbségivel adta fel a csomagomat...rendeztem természetesen,nem erről van szó,de nem szabad ilyet játszani,akármennyire is rendes az ember,és kedvezni akar a vevőinek,hiszen nekik készíti a termékeit...tapasztalatból tanul az ember,ha negatívból is,mint mondják,derűsebbet neked ezután :)

    VálaszTörlés
  6. Szia! Igazad van mindenben - mégis talán lehet ezt egy kicsit úgy is nézni, hogy az élet tele van veszteségekkel. Be kell kalkulálni. Elveszítjük a pénztárcánk, a buzsjegyünk (és pont akkor jön az ellenőr), olykor a hitünk (remélhetőleg csak egy átmenetileg), stb. Persze fáj, meg dühít - mégis azt hiszem itt már csak egy dolog marad, megrándítani a vállad, hogy legyen vele boldog! És szerintem csak azért is bizalommal bele nézni a jövőbe! Egy-két negatív tapasztalat miatt nem szabad megfosztani magad a bizalomtól, a hittől, és másokat attól a jó érzéstől amit majd nekik okozol azért mert majd megbízol bennük.

    VálaszTörlés
  7. én azt hiszem, pont ez történik, vagyis, hogy lépek egyet előre.:))

    VálaszTörlés
  8. Én a meskán előreutalással küldöm, egyébként utánvéttel és úgy is van gubanc néha. Most utoljára az ígérgetés ellenére sem vette fel a megrendelő a postán, így visszajött a csomag, bukva a postaköltséget. Legjobb lenne mindig személyesen lebonyolítani, de az nyilván nem megy.

    VálaszTörlés
  9. ha legálisan számlával (vagy nyugtával) adod a gyártmányaidat, egyszerűen jelentsd fel a rendőrségen. Hiszen a vásárlás megtörtént, amit rendelt megkapta, és nem fizetett. A pénzed visszakapod, és okozol neki is néhány kellemetlen percet. Tudom, ez elég kegyetlenül hangzik, és nekem is rosszul esne, ha a rendőrök kopogtatnának az ajtómon, de már soktízezerrel tartoznak nekem is, és egy idő után nem tud érdekelni mások lelki világa. Főleg, ha nincs nekik. Nagyon rossz, mikor másokban csalódni kell, az meg pláne, ha rendes emberekkel találkozol utána, akinek szívesen adnád előre, de ezek után...

    VálaszTörlés
  10. Szomorú :( Jártam én is hasonló kellemetlen cipőben, de ez nem vigasz :( Remélem, a posztod linkjét elküldöd neki, legalább okulásként. És rendes lány vagy, hogy nem nevesítetted, pedig megérdemelné :( Ölellek!

    VálaszTörlés
  11. Csak két végszó: erkölcs és morál. Kati

    VálaszTörlés
  12. Megértem a fájdalmadat, a keserűségedet! Gyönyörűek a munkáid, aprólékosak, precízek...és látszik benne van mindegyikben szíved-lelked. Csodálom a higgadtságod! Nagyon szeretem Zsoltárokat, a történetedet olvasva a 94. Zsoltár jutott eszembe: Bosszúállának Istene jelenj meg! A bosszúállás mindig Istené! A mi részünk pedig az elcsendesedés, az imádság..."Milyen messze van Isten? Isten mindig egy imádságnyira van." Most is. Tőled is.

    VálaszTörlés
  13. Zsuzsa,hiszed-e, hoyg túl vagyok rajta? éppen az előbb gondoltam át, s már nem érdekel.
    valakinek azt írtam: ha nemlépek tovább, bent ragadok, azt pedig nem akarok.
    biztosan tanultam belőle, de nem lettem tőle kemény és harcos üzletasszony. esetleg megfontoltabb, talán. reménység szerint.

    semmi bosszú, nem írom ki a nevét, nem érdekel. őszintén.

    köszönöm, Zsuzsa, neked is.

    és mindenkinek.

    VálaszTörlés
  14. nagyon sajnalom, hogy visszaeltek a bizalmaddal.
    egy valami mindenkeppen kiderult, hogy te vagy az aki megiscsak tud viselkedni, ertekelni egy helyzetet ugy, hogy nem sullyed le a masik szintjere. biztos nehez lehet feldolgozni, de minden elismeresem a tied!

    VálaszTörlés
  15. na, azért nem vagyok én szent, voltak itt mérgeskedések. főleg,mikor be kellett (volna) fizetnem valami csekket. :))

    VálaszTörlés
  16. Én hiszek az igazságban, lehet (sőt biztos), hogy nem Tőled, de meg fogja kapni ezt a veszteséget az élettől, akár sokkal nagyobb mértékben, mint ami kárt okozott Neked. Bölcs hozzászólások voltak, és Te is a lehető legjobbat teszed saját magadnak, ha átlépsz a dolgokon. A többszörösét fogod megnyerni, csak hidd el.
    A legnagyobb veszteség a bizalom-vesztés lenne, remélem nem lesz az.

    VálaszTörlés
  17. Olvastam, hogy hogy jártál, és nagyon sajnálom. Ezen felbuzdulva én is leírtam az esetem, ha érdekel a blogomban olvashatod.
    Olvastam, hogy túl vagy rajta...Na engem még ma is bosszant, ha eszembe jut:)

    VálaszTörlés
  18. Őszintén sajnálom, mint mindenki, aki tudja, mi munka van akár csak egy kis neszesszerben is...

    VálaszTörlés
  19. Sajnálom az esetet, ettől függetlenül szívesen vásárolok olyantól aki előbb küldi, mint ahogy utaltam, ezzel engem le lehet venni a lábamról.

    VálaszTörlés
  20. Három dolog miatt döbbentem meg.
    Az egyik ugyebár adott, de bízom benne, hogy meggyötri a lelkiismeret és mégis utal neked...
    A másik, hogy ma éppen fordítva sült el valami nálam, és csak bízni tudok. Fizettek, de nem kapta meg a terméket a jogos tulajdonos. A posta szerint kézbesítették, nyoma van... nyomoztam. Nem tudom még mit gondoljak. Várok, hátha egy szomszéd egyszer csak átviszi a csomagot a címzettnek.
    Harmadik. A Fb-on az egyik bugyrom jelent meg a posztod mellett... a fentiekről szóló posztod mellett. Na ezt végképp nem értem...
    És Te?

    VálaszTörlés
  21. már tegnap a mailben is elgondolkodtam a "bár" kifejezéseden...miért, milyen az amikor nem így intéződik - alapjaiban - egy rendelés?
    A bizalmam az emberek iránt már hivatásomból adódóan nálam is nagy mértékben jelen van...vannak dolgok amiket e nélkül nem szabad csinálni...de nagy közhely, hogy - nem vagyunk egyformák - más értékrenddel,IQ-val rendelkezünk...ez esetben is föl lehet többféle változatot állítani arra, hgy miért? Elveszett a csomag? Pénztelenség,nincs fedezet? Bankközi hiba? Emberi butaság? Mentségek.......de én úgy gondolom jól teszed, hogy "fárasztod" egy kicsit...csak vigyázz,hogy el ne veszítsd...én már lehet, hogy dörömbölnék az ajtón...

    VálaszTörlés
  22. Nagyon sajnálom, Rita. :(
    Nem is hittem volna, h van ilyen "nagyobb/igazibb" Meskás is, aki ennyire lelkesen feladja előre a csomagokat, ahogy 99%-ban én is teszem. Igaz, az én alig ezer forintos ékszereim a te táskáidhoz képest semmmik, csak azért említettem meg, mert nekem is több vevőm meglepődött már, h "de kedves vagyok, hogy bízok bennük". Ilyenkor én viccesen megemlítem, h valószínű "addig, míg nem járok pórul", de igazából nem is gondolom komolyan, h rá is faraghatok vele...
    Aztán néha szembesülök egy ilyennel és szörnyen elszomorodom.
    Naívan abban bízom, h ezt a gonosz én önző nőszemélyt időnként azért végtelen bűntudat kínozza és nem leli igazi örömét a te szépséges portékáidban.

    Jajj, nem jó belegondolni, h mennyire undorító embertársaink is vannak.
    És rettentően irigyellek, h mennyire higgadtan, nyugodtan és józanul kezeled, ezzel a reakcióval is kuriózum vagy, nagyon bízom benne, h az Égtől visszakapod, sokszorosan kárpótolva! ;)

    VálaszTörlés
  23. Sajnálom, hogy ezt kellett olvasnom.
    Együttérzek veled, és elismerésem, hogy ki tudsz lépni a haragból és a sírásból. Nagyon nehéz. Ahogy az is nehéz, hogy az ember önazonos legyen egy ilyen tapasztalat után, mert ugyanaz, ugyanolyan nem maradhat, a tanulságot le kell vonni, különben újra és újra szembejön a probléma. Megtalálni a saját megoldást a "hogyan tovább"-ra - ehhez sok sikert kívánok!
    Luca

    VálaszTörlés
  24. én nem bosszúból írnám ki a nevét, hanem hogy a többiek ne sétáljanak bele a csapdájába.

    VálaszTörlés
  25. Én még kitenném annak a táskának a képét(ha egyedi és nem összekeverhető)hogy mindenki aki felismeri tudja hogy egy tolvajt lát!

    VálaszTörlés
  26. uhhh...nagyon sajnálom...holnap átküldök egy hivatalos levelet jogszabállyal, megfelelő adatokat be kell írni, azt tértivevénnyel tessen neki postázni...

    VálaszTörlés
  27. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés