2012. március 1., csütörtök

Aprózva

Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy elveszek a részletekben, hogy már nem érdekelnek a nagy történések, apróban élem az életet, egyik nap, másik nap, semmi sem sürgős, semmi sem lényeges, semmi sem kell. Illetve kell, de még sürgős is, csak éppen elveszek a részletekben.


8 megjegyzés:

  1. Ja, és részekből az egész mindig...

    VálaszTörlés
  2. vajízű margarin, csak az ne...

    én egyre bambább vagyok,komoylan, a korral járhat.és sajnos, egyre jobban csúszom vissza.

    VálaszTörlés
  3. megesz a fene, ha nem tudhatom meg, hogy mi az, amin fotóztad?:)
    különböző ötleteim voltak, de mindegyik megingott...miszerint kókuszrostokból készült szőnyegen készült a kép a földön....parafa alátét a nem tudom hol...egynek nem látom...közönséges vágódeszkának:)....
    csak hogy a részletekre is jusson némi figyelem:))))

    VálaszTörlés
  4. mostanában kezdtelek olvasni, de nagyon tetszik a blogod, mert teljesen más, mint általában egy blog. És most csak azt szeretném mondani, hogy a részletek fontosak, azok teszik boldoggá az embert, sokszor nem is tudod, mitől érzed magad jól vagy rosszul, mert minden valami apróságon múlik. Szóval szerintem te csinálod jól.

    Az "alátétről" pedig: szerintem vagy parafa, vagy valami jó sűrű magos kenyér :)

    És 100* inkább vaj, mint margarin :)
    Szerintem

    VálaszTörlés
  5. lányok, ki kell ábrándítsalak benneteket: vágódeszka.közönséges vágódeszka, ezen fotóztam a rozmaringot is.

    http://futobolond-fotobolond.blogspot.com/2012/02/rozmaringek.html

    no,csalódtatok?


    Norcsi,üdv a fedélzeten, köszönöm, ha olvasol. :)

    VálaszTörlés
  6. hogy csalódtam-e?nem mondhatnám:) a rozmaringoson még szebb a textúrája....engem az fogott meg, bocsássa meg nekem mindenki:)

    VálaszTörlés