Egy álmos, kis utcán kockakő,
Melyet koptat az ember és idő.
(Csontos Sándor)
2012. március 21., szerda
Álmodozva
Lehettem volna:
Egy álmos, kis utcán kockakő,
Melyet koptat az ember és idő.
(Csontos Sándor)
Egy álmos, kis utcán kockakő,
Melyet koptat az ember és idő.
(Csontos Sándor)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagyon tetszik! Kép és idézet. Együtt és külön. Szereted azt a játékot, hogy "Mi lenne XY ha fa/sütemény/hangszer/város/könyv lenne?" Lehetnék egy őrségi kis templomban orgona... :)
VálaszTörlésLuca
én tulajdonképpen kockakő vagyok, mert a vállamon sok mindent /mindenkit cipelek, viszont lentről nézek felfelé- most így látom.
VálaszTörléste orgona vagy? mondd, hogy hogyan, tényleg!
Láttam egyszer abban a sajátos kis településrendszerben egy talán XII. századi, kápolnánál alig nagyobb apró templomot, rejtve a dombok, fák között, archaikus, kopott, teli hagyományokkal. Fősodraton, trendeken kívül... Ritkán nyitják ajtaját, kevesen hallgatják orgonáját, de attól a feladat változatlan, a Teremtőt dícsérve.
VálaszTörlésEz túl lírai megfogalmazás... Lehet, telhetetlenség volt ezt a hangszert választani.
Luca
álomban telhetetlenség? ugyan már!
VálaszTörlés