2011. november 27., vasárnap

Vasárnapi vers

Karafiáth Orsolya: Évszak ébren

A fáradtságból nem lehet kilépni.
Hol véget ér, új kezdetét találja.
Múlása nincs, nem oldja meg helyettem
egy fel sem tűnő hónap változása.
Átélhető. Időt csak ennyit ad.
Figyelmem önmagára ráterelje.
Higgyem, hogy így bármeddig elmehet:
rájátszik nappalokra, szürkületre.
Ha vége van, most nem nevezne nyárnak.
Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel.
Álom-tél – hívná meg hasonlatát;
és tartana, míg tart ébreszthetetlen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése