hogy én már nem is tudok éjszakázni, s most ne keverjük ide az időszakosan előforduló, s kínzó álmatlanságomat, az egy másik történet, másik állapot*, azt nem tudom befogni a szélbe, s haladni előre végképp nem tudok vele, hanem arról a teremtő éjszakázásról beszélek, aminek reggelre van látszatja, esetenként kézzel fogható. Hogy én így már nem is tudok. Amikor kellett, munka, szakdolgozatok, gyerekek, akármi, akkor ment, de most már nem, elszállt felettem a képesség, csak az üres burok maradt, de nem is igaz, tudok éjszakázni, jó hosszan, ahogy azt kell, és ez nekem most olyan élmény és felismerés, hoyg nevetnem kell magamon, emberek, igenis tudok éjszakázni!, nem felejtette el a testem-lelkem.
Ilyen örömeim vannak, őszinték és igazak. És aprók.
* talán nem is én vagyok, hanem egy másik ember
Nagyon szépek lettek! Tetszik a rózsaszín a feketével :)
VálaszTörlésaz nekem egy próba volt,mert szürkével szép a rózsaszín, az rendben, de feketével? és kiderült, hoyg az erős rózsaszín (már-már pink) illik hozzá,oldja a sötét színt
VálaszTörlés