d a felhők iránti, egyelőre csillapíthatatlannak tűnő lelkesedésem, az egyetlen lelkesedésem mostanság, hoyg könnyebb, s egyszerűbb felfelé nézni. A felhők csak jönnek- mennek, nem kérdeznek, nem akarnak választ miért-ekre, nincsenek is miért-ek, teszik a dolgukat. Úgy képzelem, szeretik is a dolgukat, jóban vannak önmagukkal. Mint a Hold. Hát nem ez a legtöbb, mi elérhető, kérdem én.
én is felhő-imádó vagyok. meg a madarak... mindig felfelé nézek...
VálaszTörlésolyan érzés, hogy nincs mitől (kitől) félni
Én ha nagyon lehangolt vagyok akkor olvasok vagy azon mélázom, hogyha a Holdon ülnék és onnan néznék le a sok marhaságra, ami a Földön zajlik, minden milyen jelentéktelennek tűnne...
VálaszTörlésMost látom, nem kell a Hold, elég lenne felhőn ülni és lábat lógatni...
...sokszor szeretnék azért a *felhők mögé látni*:)
VálaszTörlésSzeretem a gondolataidat, még akkor is, ha nem kimondottan pozitívak. Ki tudod, ki mered mondani, amit mi, én nem...
VálaszTörléspozitívról most szó nincs, de csak lesz, bízom benne
VálaszTörlés