egy könyvtől, akkor már eleve feltételeket szabok, nem pusztán élvezni akarom a könyvet, hanem azt akarom kapni, amire én vágyom, ez mekkora marhaság.
Pedig így jártam a Frances Mayes könyvvel, minden könyvét szerettem, minden könyvét számtalanszor elolvastam, nyilvánvaló volt, hogy ez is remek lesz és szeretni fogom. Mégis azt kell mondjam, az utolsó két fejezet tetszett csak igazán, nem értettem a koncepciót, többek között azt sem, miért kellett egy egész fejezetet festménymagyarázatnak szentelni, ezen hergeltem is magam rendesen. Értem én, hogy Piero della Francesca és Luca Signorelli, értem én, hogy quattrocento, persze, de a festmény látványa nélkül beszélni a festményről (hosszan), az nekem értelmetlen, nem tagadom.
Valahogy nem éreztem a könyv ritmusát, mindenáron azt akartam kapni, amit az előzőektől, ez azonban nem sikerült, néha, egy féloldal erejéig már azt hittem, megvan az elveszett lánc, bele lehet kapaszkodni, de aztán megint csak eltűnt, megint nem találtam, s mondom, az utolsó két fejezetben, ott bukkantam rá.
Nem állítom, hogy a könyv hibája, de ez nekem kevésbé tetszett, ez van.
A könyv borítója pedig, hát az botrányos, ha sorozatnak tekintjük F.M.eddigi könyveit, márpedig erre a borítók ráerősítenek, akkor miért nem lehetett a háromszor már remekül eltalált sorozatot folytatni, ez a nagyon színes, nagyon élénk... ez nagyon sok.
A könyv borítója pedig, hát az botrányos, ha sorozatnak tekintjük F.M.eddigi könyveit, márpedig erre a borítók ráerősítenek, akkor miért nem lehetett a háromszor már remekül eltalált sorozatot folytatni, ez a nagyon színes, nagyon élénk... ez nagyon sok.
...most készülök megvenni a könyvet:)
VálaszTörlés...a borító nem is olyan, mint az eredeti...
most olvasom: Egy év a világban: hát én ezzel voltam úgy az elején, hogy lehet, hogy abbahagyom, mert nem találtam túl izgalmasnak, inkább sima út-étlap leírás, ellenben a tőle megszokott történetekkel.
Már az utolsó előtti fejezetnél tartok, és nemrég kezdtem el élvezni a könyvet, bár nem ez lesz a kedvencem.
Áá!Itt a kritika!:)
VálaszTörlésén még nem olvastam az ő könyveit,akkor szerinted melyikkel kéne kezdenem?
Gabi: én azt nem lineárisan olvastam, hanem kényem-kedvem szerint,így a hangulatom befolyásolt, de ez ebben az esetben jó volt.
VálaszTörlésGloriart: a Napsütötte Toszkánával kezd, ez egyértelmű! :o)))
Valahogy ez a bejegyzésed elkerülte a figyelmemet, bocsánat. Ugyanúgy éreztem ahogy te...Csak szegény férjemet sajnálom, mert annyira lelkesen adta nekem...
VálaszTörlésÉpp most olvasom a könyvet és annyira szenvedek közben (az egész festményleírást átlapoztam), hogy borzasztó. Felrémlett, hogy mintha Te írtál volna erről a könyvről...és lám. Ugyanezeket írtam volna le én is. Alig várom, hogy vége legyen.
VálaszTörlés