2010. október 1., péntek

Betonlakó

A városban előbb vállrándítva túlmentem a betonon fetrengő zöld bogáron, de aztán visszamentem és megfordítottam, ő pedig elfutott az eresz alá, semmit oda nem vetve nekem, és ez így van rendben.

8 megjegyzés:

  1. Bár kézművesblogként mentettek el a Readerbe, már egyáltalán nem igy gondolok rád. Mindig várom az ilyen filozofikus eszmefuttatásaidat.

    VálaszTörlés
  2. Hehe. Mintha magamat latnam :) Orok dilemmam, hogy beavatkozzam-e a vilag rendjebe...

    VálaszTörlés
  3. A zöld bogarak nekem is a kedvenceim, olyan feltűnők!

    VálaszTörlés
  4. Hát, Marlen, ez meglepő és jó, azt kell mondjam. :o)

    Zsuzsa, igen.... de vissza kel fordulni, nekem biztosan.

    Anice, ez elég feltűnő volt a betonrengetegben, de mennyire az volt!:o)

    VálaszTörlés
  5. Én is mindig visszafordítom őket, a csigákat meg arrébb rakom.:-)
    Komoly bajban szoktam lenni ősszel, amikor az utakon átszaladnak az apró egerek, pedig őket nem is kedvelem. De hát egy főúton nem lehet az egerek miatt szlalomozni... azért néha szoktam! :-)

    VálaszTörlés
  6. 1 hete egy apró pókocskát nézegettünk a Kislegénnyel a nappali asztalán.:)Ő azt is látta,hogy csíkos a háta.:)Nekem talán még a nagyító sem lett volna elég.:) Aztán úgy döntött a Kisember,hogy vigyük ki,mert ittbent éhenhal.Óvatosan rátereltem egy papírlapra és kitettük a kertbe.Utána még megnéztük,hogy bizony jó a helye és betakartuk.:)

    VálaszTörlés
  7. Én is mindig kiterelem a lakásból a pókokat, bogarakat:) Lehet, hogy mindig ugyanazok járnak vissza?:)

    VálaszTörlés
  8. Jó az nagyon, hogy sokan felfordítjuk , elrakjuk őket az útból, nekem jó nagyon, igen.

    VálaszTörlés