Se vége, se hossza

Mármint a kötésnek.
A Laminária azért remek, mert azon túl, hogy azt a képzetet kelti, hogy tud az ember kötni, szóval, ezen túlmenően nő a koncentrálóképességünk. Segít a matematikában. Türelemre tanít. És valljuk be őszintén, ezek már mind az elvárt hatás feletti tartományba esnek, tehát kész profit az egész.

Na most. Az én Lamináriám kötése közben kiderült, hogy nem jó a fonal (háromágú, beleakad a kötőtű a köztes fonalakba), nem jó a kötőtű (csúszik veszettül), de erre nem magamtól jöttem rá, hanem mondták, addig kötögettem békésen, azt hittem, ez így a jó. A fonallal még az is a baj, hogy vastag, ennek megfelelően a másoknál gyűrűn áthúzható kendő nálam a hulahopp-karika változat lesz, vastag, meleg, mint egy bunda, úgy is mondhatnám, hogy másoknak tanga jut, nekem bundabugyi. De milyen jó lesz majd télen, meg ősszel, arról nem is beszélve, hogy ha egyszer eljutok a Transzszibériai vasúttal Novoszibirszk-be, ahol aztán tényleg tél van, nem úgy, mint nálunk, oda még nem jutott ám el a globális felmelegedés (bár az utóbbi napokban ezt nálunk is kétségbe vontam), szóval, ott aztán majd nagyon jó lesz, hogy van nekem egy ilyen bundim. :o)

Közben elkezdtem egy sálat, stólát, ez is csipkeminta, ez is gyapjú, s ha valaki azt hinné, hogy barna lesz, hát téved, de akkor is, ha azt hiszi, narancssárga-barna lesz, nem, mert ez egy Bucillától kapott csodafonal, lesz benne mindenféle szín, sokszínű egyéniségeknek ajánlatos.