2010. április 28., szerda

Hírek

Busszal kell utazni, akkor mindent megtudhatok, mindent, ami igazán számít, hogy a Jóska macát váltott megint (így), hogy láttam-e a szépülő központot és hogy milyen drága a paradicsompalánta, minek vettem, nem is szépek, nem lesz belőlük semmi, legyintés.

Felszállás után békén hagytak, egymás mellé ültek, sok a történés, kevés az idő, győztünk/győztetek, a "majd most" két értelemben is elhangzott, éle van a szónak, meg pillanatnyi feszültsége, a mögöttem ülők elhallgattak, de szerencsére jött a szőlő, ott nincs pardon, azt metszeni kell, meg takarni és mennyi borod maradt meg.
És a betegségek!, van egyfajta verseny, ha az egyik beteges, a másik még jobban, de ha egészséges, a másik még inkább, rozsliszt, zabpehely. És kevés zsír, pedig a nagyapám még szalonnát szalonnával!

Leszállás előtt még ellátnak jó tanáccsal, mit csináljak máskor, egyébként pedig most ezzel a palántával, ha már kidobtam érte a pénzt, pedig mióta élek falun. És áldjon Isten, de azért én is vigyázzak magamra.

9 megjegyzés:

  1. Nem tudom, te viccesnek találtad-e, de nagyon viccesen írtad le :D

    VálaszTörlés
  2. hát ezen én olyan jót mosolyogtam... tipikus... :o)

    VálaszTörlés
  3. Naná! Ha már falun élünk... Megvan az a báj, amiért megéri! :)

    VálaszTörlés
  4. Ennek a történetnek a humorát én is éreztem, de én -többek között -azért is szeretek a lakóhelyem /Falu/ és a Nagyváros között buszon ingázni, mert negyedóra alatt hihetetlen élettörténeteket hall az ember, ha jól választ helyet és/vagy beszélgetőpartnert! /Vagyis:nagyon szeretek nálam idősebbekkel beszélgetni, és örömmel tölt el, ha megtisztelnek a bizalmukkal./

    VálaszTörlés