Az előbbi bejegyzés végére írt véleményemre érkezett megjegyzések cáfolására avagy igazolására ma varrtam egy táskát. Nagyon érdekes lesz, érdemes követni a lépéseket.
1. A Meskára felrakott első táskám három színből állt, korábban sok ilyet varrtam, most csak kettőt mutatok:
Ma két színhez nyúltam, mert nagyon izgatott a csokoládébarna-rózsaszín kombináció, tőlem távolabb állt, de mégis vonzott, hát legyen:
Tettem rá egy csokoládébarna csipkét, ez sem szokott itthon lenni, de valamiért két fajtát is vettem a múltkor, minden előzetes koncepció nélkül. És milyen jól tettem.
2. Korábban is varrtam már muffint ide-oda, kulcstartónak, irattartóra, most éppen ide:
4. Milyen alakú táska legyen? Azt igazán nem lehet mondani, hogy csak egyféle táskát varrok (lásd Meska), van itt minden, mint a búcsúban. Most a legegyszerűbb lesz:
A táska kész. Mégis... mondhatom az enyémnek vagy ahogy Borsheka írta, nem zárhatjuk ki a bennünket érő hatásokat, s van benne valami, ami máshonnan jött? (van) De attól még az enyém? Nem rakom még fel sehová, várom a reagálásokat. :o))
Én egyébként az 1:1 történő másolástól szomorodtam el, éppen beleütköztem. :o(((
Érnek bennünket hatások, és még ha nem is akarunk másolni, az agyunk mélyén elraktározódnak a látottak, és időnként felszínre törnek. Most épp egy szörnyecskés táskát varrok, és közben jutott eszembe, hogy 1-2 hete láttam egy szörnyecskés fellépőt, az inspirált. Akkor elvetette bennem a magot a kép, és táskaként kelt ki. :) Jó, ez nem ugyanaz, mintha egy olyan táskát varrnék meg én is, amit már láttam, mégis, talán jó példa arra, hogy befolyásolnak mások művei.
VálaszTörlésHa akarom, beleláthatok a te táskádba is hatásokat, de nem akarom. Ez a tied. :) És te tényleg sokfélét varrsz (én sem tudok leragadni egy fazonnál), így óhatatlanul csinálsz olyat is, amihez hasonlóra más már "ráállt". De attól, hogy más ráállt, még nem csak az övé az a fazon, minta, vagy stílus!
Tetszik, különben. :)
Nagyon tetszik, elfogadnám, én sajna nem tudok ilyen szépen varrni!
VálaszTörlésÉn azt gondolom, hogy egyazegyben lemásolni valamit - ciki. Talán, amikor tanul az ember, és egy-egy mintadarabot elkészít, akkor nem az, mert valahol el kell kezdeni, és általában az alapoknál... De annyi féle anyag van, és annyi féle variálási lehetőség, hogy nincsen rákényszerülve senki, hogy ugyanolyant csináljon.
VálaszTörlésIgazán egyedit alkotni meg szerintem iszonyú sok gyakorlás, tervezés, rutin megszerzése után tud az ember.
Két füle van, MÉGIS szatyor, ergo más is varrt már táskát, ami több színből áll, vízszintes csíkozású, csipke van rajta, rózsaszín és barna színösszeállítású, muffin is van rajta, zipzárral záródik és két füle van:)
VálaszTörlésEz egy diplomatikus válasz, nézhetjük innen is és onnan is:)))) Nesze neked inkvizíció!:))))
Mivel nem írtad, hogy másoltad volna valahonnan, én azt gondolom: a tiéd. Alapvetően mindenkiről feltételezem, hogy amit sajátjának titulál, az valóban az is : )
VálaszTörlésNéhány eleméről eszembe jut, hogy hmm... ilyet már láttam, nagyon emlékezet valamire, esetleg xy is szokott ilyet csinálni. De nem tudom eldönteni, valóban így van-e, vagy csak a rendszerezetlen információ-halom kavarog a fejemben. S hogy szándékos-e a hasonlóság? Ezt csak te tudnád megmondani, de talán még te sem... Nekem kicsit olyan érzés ez, mint amikor nem jut az eszembe, hol olvastam valamit - folyamatosan birizgálja az agytekervényeimet. Ettől ez a kombináció még a te munkád.
Nyilván mindenki arra törekszik, hogy olyasmit csináljon, ami semmi másra nem emlékeztet. Nehéz, de azért van rá példa : ) Amíg másolni nem kezdik...
No lám, a barna-rózsaszín kombót nyilván rólam nézted le, a muffint meg a Vattacukorhajúról :D Bocs, hogy elkomolytalankodom a témafelvetésed. Én már ezen a témán nem akadok ki egy ideje... a következtetés, amit levonok, hogy csak azt veszem meg, ami még akkor is tetszik, ha utána kiderül az illetőről, hogy másolta.
VálaszTörlésAmi engem nagyon zavar, hogy a meskán nem is szabad megadni forrást, mert azt már reklámozásnak minősítik és letiltanak. Akkor is, ha nem magadat "reklámozod", hanem csak forrást adsz meg.
ps. bár ennek csak akkor van jelentősége, ha nem koppint az ember valakiről, hanem mondjuk egy olyan mintát csinál (horgolásról beszélek, mert ahhoz tudok hozzászólni), amit valaki ingyen vagy pénzért közreadott úgy, hogy még el is adható, csak épp épp forrásmegjelöléssel. Nekem pl már hónapok óta áll egy ilyen sapkám a szekrénybe, nem akaródzik feltenni, hiszen nem adhatok meg linket hozzá.
VálaszTörlésAnnyit fűzök hozzá, hogy nem tudatosan készült, nem szándékos a hasonlóság (ha láttok benne), de így is lehet inspirálódni. :o(
VálaszTörlésEttől még tartom magam és az 1:1-bent nem szeretem.
Hát igen, az 1:1-ben tényleg kínos.
VálaszTörlésViszont eszembe jutott a másik oldal: én elég sokszor kapok olyan feladatot, hogy itt a kép, horgolj ilyet. Nyilván nem lesz pont olyan, de tkp már a feladat kimondva másolás.
Amúgy meg mondtam már, hogy mennyire aranyos ez a táska? :)
Lehet, hogy Zazálea táskára hasonlít? : ))
VálaszTörlésAz egy-az-egyben az koppintás. És tényleg elszomorító : ( Nem tudom mit lehet tenni ellene.
Szerintem semmit. :o((
VálaszTörlésEgyébként pedig: :o)))
Van a varrós és WAMP-os világban, aki hasonló táskákat készít madárkákkal és sajátjaként adja, pedig....más is készített már olyat.
VálaszTörlésÉn is meg fogom kapni a magamét, mert épp ma készítettem el egy táskát. Tegnap tudtam meg, hogy nem is lesz olyan anyag, ami elfogyott itthon és ez hiányzott a füléhez. Így aztán olyan sávos lett a füle, mint a te barna táskádnak. Itt és most kijelentem, hogy kútfejből (és kényszerből) jött az ötlet, nem koppintás. :):):)
:o))))))
VálaszTörlésNem feltételezem!
Valóban nehéz dió ez a másolásos történet... Én is rengeteget nézegetem az interneten, újságokban, a Meskán a gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokat. Lehet, hogy csak néhány hónappal később ugrik be egy kép az agyamba, amit úgy döntök, hogy megvarrok... de akkor már nem is tudja az ember pontosan, hogy ezt most látta valahol, vagy saját kútfejéből ugrott ki az ötlet... Ami felkerül az internetre, annak a sorsát a továbbiakban már nem mi irányítjuk... bekerül a nagy közösbe! Hogy a világ mely pontján, ki fogja ugyanúgy a sajátjának mondani, lehet hogy ki sem derül! Az a meglepő, amikor valaki mégiscsak rátalál valahol a "sajátjára"... Szerintem nem is érdemes ebből lelki problémát csinálni. Ez a táska úgy szép és harmónikus ahogy van... és mivel Te készítetted a saját kezed által, ezért a Tiéd!! :o)
VálaszTörlés:o)))
VálaszTörlésÉn más véleményen vagyok.
VálaszTörlésCsak tegnap három blogon láttam ezt a fazont.
A díszítés változott, de nem kizárt, hogy mindenkinek volt már muffin-rátétje.
A barna-rózsaszín színközhely.
Nekem ez eléggé "vihar egy pohár vízben" típusú ügynek látszik...
Ennek alapján magának a tanításnak sincs értelme. A mintakönyvekről, újságokról nem is beszélve. :-o
Másrészt, ami egyszer felkerül a világhálóra, onnantól bárki lemásolhatja. Ha azt akarod, ne másolja le senki, akkor tartsd a táskákat a fiókban. ;-)
Igen, arról már nem is beszélve, hogy aki totál egyedi táskát akar, az nem 5-7 ezer forintos körben mozog, hanem százezres nagyságrendekben. Nem is értem, miért várja bárki, hogy egyedi akármit kapjon úgy, hogy az ára még a takarítónők órabérénél is kevesebbel van kikalkulálva. Ennyi pénzért lehessen kapni egy szépen megvarrt, ötletes, ízléses táskát, de hogy totál egyedit?!
VálaszTörlésIgen, ez jó meglátás.
VálaszTörlésAnyahajónak igaza van, viszont R. Pöttyökkel nem értek egyet abban, hogy ez a színösszeállítás színközhely lenne. Divatnak inkább mondanám. A kettő azonban nem ugyanaz!
VálaszTörlésIgen, szerintem is inkább divat. nekem tetszik, amúgy. Finom, nőies, érdekes szerintem. Bár én ritkán használom, de tetszik.
VálaszTörléstetszenek a muffinos dolgok is, csak bennem pl. az az érzés-gondolat van, hogy túl vagyunk táplálva, túl sok cukrot fogyasztunk, minek azt még reklámozni is? Ezért maradok a tulipánnál. Bár a narncs az nagyon egészséges....;)
Tulipános táskát sokat varrtam, előre szólok, ma már nem lehet tudni, mi lesz... :o)))))
VálaszTörlés