rend a lelke (m)

Volt tehát ez a bejegyzés (egyébként tök érdekes, hogy azóta néhány blogban feltűnt hasonló témakör,  véletlen is lehet, de érdekes).  Érkeztek tanácsok és javaslatok, most elmondom, én hogyan, aztán innen lehet lépni felsőbb lépcsőfokra, de nekem az az érzésem szimplán következetesnek kell lenni, ami nálam nem nagyon be, a FlyLady is itt bukott el. Ugyebár.

Na. Először is van egy Excell táblázatom a megrendelésekre. Havi bontásban. Hála Istennek, nekem minden hónap szépen tele van, maradjon is ez így, ha lehet. Szépen beírom a megrendelő nevét, elérhetőségét, hogy milyen csatornán keresett (hol keressem a levelét) és hogy mit szeretne, milyen táskát, akármit. Ha egyszerű a kérés, akkor nem gond, de ha bonyolultabb összetettebb, akkor odaírom, hogy érdemes végigolvasni a levelezést. Ideírok egy megcélzott határidőt, ezt csak magamnak, hogy lássam, az adott hónapra vállalhatok-e még. 

Ezután egy-egy hétre betervezem a munkát, de ezt sosem csinálom meg előre, mindig csak szerda este, mégpedig azért, mert nálam a csütörtök a beszerzés napja, így értelemszerűen a munkahét sem hétfőtől vasárnapig tart, hanem csütörtöktől csütörtökig. Szóval, mindig megtervezem a hetemet, felmérem, hogy mit tudok elkészíteni, a tervezett tételeket valami halvány színnel jelölöm. Amikor eggyel végzek, azt zöldre színezem, így nyomon tudom követni, éppen hol állok. Hónap végére mind zöld legyen.*

 

(korábban a táblázatban még olyan rubrikák is voltak, hogy utalás dátuma, postára adás dátuma. akartam én precíz lenni, ebből is látszik. ma ez már nincs, ott a feladószelvény, ill. az online bank)

 ez egy pár éve készült tablicsku, kitöröltem belőle ezt-azt, de az elv az ugyanez

Következő fejezet.

Van a gmail-nek a naptár funkciója, én szeretem. Van rendes, igazi naptáram is bal kezem felől, abba is írok mindenféle fontos dolgot, vannak átfedések is (szeretem bebiztosítani magam), meg vannak csak ott vezetett adatok (hogyhogy milyenek? abszolút releváns infók: kiló, cm, táv, idő, elégetett kcal, satöbbi), meg recepteket is oda firkantok fel, meg telefonszámokat is, igazán úgy érzem, hogy funkcióját nemcsak betölti, de túl is haladja (és van ám éves jegyzetfüzetem is, mesélhetnék).

Szóval, a gmail-es naptárban vezetem a heteket. Ide szinte mindent beírok, gondolom, nem bízom magamban és nem is. Vezetem benne tehát a megrendeléseket mint abszolút fix feladatokat, a fentebb jelzett havi tervet hétre, majd napra lebontom, hogy hétfőn kismariska táskája, kedden meg kispéter táskája, így szépen. Beírom a heti programot, színház, mozi, X-ékhez megyünk, akármi. A világ egyik legfontosabb információja, hoyg mikor jár le a kikölcsönzött könyvek határideje...  amennyit én már a Szabó Ervinnek fizettem életem során.. ne is firtassuk. Ráadásul ezt úgy írom be, hogy 3 nappal előtte értesítést kapok a gmail-től (kihagyhatatlan lehetőség), mondom, szeretem magam többszörösen bebiztosítani.

Nagyjából megtervezem az adott heti futásaimat is, négyszer kell mennem, aki azt mondja, hoyg ez mehet spontánul is, az jelentkezzen, szívesen tanulok tőle, nekem nem megy, annyi mindenre kell figyelni, hogy heti négy alkalom, de legyen pihenőnap is a futások között, meg legyen keresztedzés is - nem vagyok egy észlény, na. Viszont van naptáram.

A Flylady nálam csúfos kudarcba fulladt, először át sem láttam, hogy hogy működik, aztán átláttam, végül beláttam, hoyg ez nem, nyilván a következetesség hiányzott belőlem, vállalom. Viszont készítek egy heti takarítós beírást is, nyilván nem azt írom be, hogy ki mosogat (a férjem), de azt igen, hogy adott fiókot rendberakom, hűtőt kimosom, ablakot megpucolom, mit tudom én, így. 

Mi is van még benne? A feladatok. Hogy meghatározott időpontra hol kell lennem, hogy mi a végső határideje egy adott feladatnak, hogy kinek milyen étket ígértem mikorra, meg ilyenek. Minden. Nem káptalan a fejem, ugye.

Az egyes feladatokat szeretem színekkel elkülöníteni, a futás nyilván más színt kap, mint egy munka, a színházi este pedig megint más, jó játék. Ha nagyon precíz vagyok (öhöm), akkor a már elvégzetteket egységes színre írom ár, just for fun, hogy érezzem már magam királynak. Sajnos, gyakran elfelejtem, hogy ez a királyságom feltétele.

ez most csak egy részlet, játszásiból, illusztrációnak, de tényleg ilyesmi. viszont döbbenetes, hogy ha gondolkodnom kell, alig jut eszembe feladat, bezzeg amikor élesben megy

Aki ezt túl szabályozottnak látja, az nem ismer engem, a legkisebb rést is megtalálom a pajzson, trójai falovakról meg, amelyeket ide csak úgy betolnak nekem, ne is beszéljünk, kijátszható a rendszer és hát na, ki is játszom, de azzal vigasztalom magam, hoyg egyrészt időről időre lépek egyet felfelé a tudatosság lépcsőjén (legalább 60 centi magasak lehetnek a lépcsőfokok), másrészt pedig ne akarjunk abba belegondolni, hogy mi lenne, ha ez sem lenne.

 * sajnos, nem így van,  akad megrendelés, ami elcsúszik valami miatt és előfordul, hoyg elmarad. ezen még javítani kell.