2013. december 2., hétfő

nem szép, ellenben igaz

A Parenthoood c. sorozatban van egy Asperger szindrómás kisfiú, akivel nagyjából lehetetlen az együttélés (jó, ezt kívülállóként mondom, a szülőknek remekül sikerül), pl. volt az a jelenet, amikor egy üzletben sorbanállnak egy olyan pénztárnál, amelynél a max. 10 terméket vásárolók fizethetnek. Az előttük lévő pasas ennél többet vásárolt, a kisfiú pedig őrjöngeni kezdett, hogy ez nem fair és így nem lehet és elkezdi ledobálni a megengedett létszám fölötti cuccokat, végül el kell onnan vontatni őt.
Én ezt borzadállyal néztem, hogy szerencsétlen gyerek, szerencsétlen szülők, mert speciel tök igaza van a gyereknek, de hát milyen kínos, milyen szörnyű, lett is belőle verekedés, milyen jó, hogy mi nem, hogy nálunk nem, meg ilyesmik. Hogy mi (esetleg: én) tudunk uralkodni magunkon.

Na most a múlt héten az Ikeába berohantam egyetlenegy dologért (történt mindez szerda kora délután, tehát emberi számítás szerint abszolút dologidőben, nem péntek délután, pláne nem hétvégén) és felkapva a cuccot, vágtattam a pénztárhoz, mert egyrészt időm semmi, másrészt Zé kint vár a kocsiban (hiszen csak egyetlen dologért, ugye) és a pénztárhoz érve azzal szembesültem, hogy bár minden pénztár működik, mégis kígyózó sorok vannak, itt már egy csöppet ideges lettem, de ez még semmi. 
Egyetlen termékkel nyilván a gyorskasszát választom, be is álltam, előttem vagy öten. Annyira meg voltam rökönyödve ezen az egészen (komolyan, szerdán kettőkor? ennyien? és a nemzetgazdaság?), hogy percről percre nőtt a pulzusszámom, mígnem arra lettem figyelmes, hogy már az előttem lévő pakolja a cuccait a futószalagra és csak pakolja és pakolja és ott történt egy kis részecskegyorsítás, úgy öntötte el az agyamat a vér, hogy meg kellett kapaszkodjak (értsd: még jobban szorongattam azt az egy terméket).

Úgy éreztem, hogy megölöm. Nem túlzok, azt éreztem, hogy a verbális agresszió itt már nem segít (rajtam) és vagy addig püfölöm, míg levegőt kap (gondolom, ő ezt tehetetlenül tűrte volna, ellentett fel sem merült bennem), vagy ha visszafogom magam, akkor csak felugrom a futószalagra és lesöpröm minden cuccát, ami a 10 terméken belül esik, azt is, és törjön össze minden pohár (fizesse csak ki, tanuljon rendet), de ha már úgyis odafent vagyok, akkor a műanyag oldalfalba is belerúgok párszor (csak eddig terjedt a gondolat, hogy utána le kell másznom onnan vagy a biztonságiak szednek le, vagy ott maradok örökre vagy mi lesz, nem tudom). 

Természetesen nem tettem meg, végül lila fejjel, vert seregként elhagytam az áruházat, de a parkolóban, a hideg levegőn megálltam és felmerült bennem, hogy kitört rajtam az Asperger vagy ez  mégis mi volt, esetleg kezdek megőrülni. És ott döntöttem el, hogy ennek vége, így nem megyünk neki a karácsonynak. Nyilván van, amin nem tudok változtatni, mert sokba kerülne ez nekünk, tehát az alaptétel az, hogy most dolgozni kell, oké. Másrészt viszont szeretnék tisztaságot, rendet, nem igazit, de a mostani állapot oly mértékben tér el a normálistól, hogy innen csak picit is elmozdulva minden kísérlet sikerrel kecsegtet. Szeretnék ráhangolódni az ünnepre és nem akarom megadni magam annak a tételnek, mely szerint a napi sok óra munka nem hangolható össze a készüléssel, persze, ez lenne a legegyszerűbb, felvonni a vállam és ordítani, mondván, nem szabad lenyelni semmit, árt a szépségemnek  az egészségemnek. 

Szóval, úgy döntöttem, van még három hét, nézzük, mit lehet kihozni ebből. Perpill napi 12 órát dolgozom, oké, aludni is kell, ez is rendben van, meg azért vannak napi tevékenységek, melyek számunkra fontosak, pl. hoyg ebéd van az asztalon, melyet Zével együtt költünk el, persze, meg hetente háromszor el kell menni futni is, különben megőrülök, az biztos, tehát ezek az alapvonalon vannak. Viszont nem tudtam már elmenni  az aktuális team-coaching-ra, és nem tudok elmenni a szervezetfejlesztésre sem. Ha azonban elég ügyes vagyok, be tudom osztani úgy az időt, hogy mindennap szakítok időt a külső és a belső tisztogatásra. Nem napi több órát, de mégis.

Ennek alapján egyik nap begyúrtam az első adag mézeskalácsot (25 perc), egy másik nap megsütöttem, ma megpucolok még egy ablakot, és már azt is kitaláltam, hogy mi lesz az egyik desszert szentestén*, hogy mit (és mikor) sütök egy jótékonysági licitre,  közben szereztem repjegyet a Legkisebbnek, és még azt is kitaláltam, hoyg rendhagyó módon idén akár két héttel karácsony előtt már felállítjuk a fát és majd szépen naponta elszöszölve díszítjük fel. A hagyomány nagyon jó és nagyon szép, de alakítható. 
Mindeközben Cseri Kálmánt** hallgatok munka közben, hihetetlenül jó, rendesen csupaszítja a lelkem, elgondolkodtat és feltölt. És zenét is hallgatok.  És a héten veszek finom illóolajat. És előveszem a karácsonyi dobozokat és apró jeleket hagyok a házban.***

Meg ilyenek. Csak rajtam áll, nemdebár? Vagy mi a szösz.




* sok és szállítható ételek szükségeltetnek idén

** a youtube-on fent van egy evangélizációs sorozata, melynek során Péter személyiségváltozása kerül terítékre néhány napig

*** mindennemű lélekvidámító vagy éppen gyakorlatias ötletre vevő vagyok, jöhetnek

15 megjegyzés:

  1. Én is Asperger-gyanús vagyok ezek szerint, mert T.-nek kell megakadályoznia, hogy a parkolóban utánamenjek egy Smartosnak, aki kikanyarodott elém, amikor 50-nel mentem, főúton, ő meg ház elől jött, és onnantól 45-tel tötyörgött előttem, és persze nem köszönte meg, majd még majdnem állóra fékezve nem sokkal odébb bekanyarodott (az említett parkolóba), ezzel ismét akadályozva engem. Úgy, hogy mögöttem SENKI nem volt, és ha vár 10 mp-et, tőlem nem lop el 2 ősz hajszálnyi időt.

    VálaszTörlés
  2. Kérem, ne csúfolódjunk az Aspergeresekkel és az autizmus egyéb vállfajaival sem. Ők arról nem tehetnek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én baromira nem, a filmben néztem a szülőket, én nem is tudom, hogyan bírták, valami észveszejtő türelemmel és kitartással. nekem csak ezért példa ez. mert amire döbbenten néztem ott (a jelenetre gondolok), azt magam is produkáltam, csak éppen számomra nincs sem mentség, sem indok. :(

      Törlés
  3. Örülök, hogy nem folyt vér a svéd bázison :-) Zazikám, a sok munka, a stressz, a határidők...lemerítenek mindenkit. Nem kell ehhez kígyózó sor sem...(legalábbis nekem :-( ) A pasaréti oldalon vannak jó prédikációk, jó szívvel ajánlom Cs. Nagy János igehirdetéseit, aki a budakalászi lelkész. Nagy ölelés :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindennap meghallgatok munka közben egyet, füles a fülemben, dolgozom és ezt hallgatom, hihetetlen sok mindent helyreraknak bennem, látod, így tud áldássá válni a fejlődés, éljen a technika!
      köszönöm...

      Törlés
  4. Zazi, én is Cseri Kálmánnal... Ha egyedül vagyok bent az irodában, az megy... Ha már a vasárnapok mással telnek! Nyáron egy hétig hallgattuk egy csendeshéten, ha kéred, elküldöm azt is!

    VálaszTörlés
  5. A karácsony előtti hajszához: még tavaly történt valamelyik TV beszélgetős műsorában az egyik (ismert) előadóművésznő december 21-én talpig kisminkelve, -frizurázva, -manikűrözve, a legújabb divat szerinti ruházatban elmesélte, hogy: a ház és a kert gyönyörűen kitakarítva, feldíszítve, a nagyon-nagyon személyre szóló ajándékai becsomagolva, a bevásárlás és az ünnepi menü előkészületei, illetve az s.k. beiglik készen vannak, és közben koncertezett, jótékonykodott, a családdal együtt hangolódott adventre. Elsüllyedtem szégyenemben, hogy én mennyire le vagyok maradva. Azért támadtak kétségeim: igazat beszélt?
    IKEA történetem: minden kasszánál legalább 20-an álltak kasszánként, komplett konyhabútorokkal, púpozott kocsikkal. Már majdnem rám került a sor, az előttem álló 50-es úr vagányul átadta a pénztárosnak a bankkártyát, a pénztáros többszöri húzgálás után visszaadta: nem volt rajta elég lóvé. Az úr hanyag eleganciával még 2 azaz két darab kártyát nyújtott át, sikertelenül, egyiken nem volt elég pénz. Ezután felajánlotta a pénztárosnak, hogy felhívja az otthon lévő ismőrését/feleségét/gyerekét (a méregtől nem értettem pontosan), hogy hozzanak neki ide egy 4. kártyát. A végkifejletet nem ismerem, mert átballagtam harminckettediknek a szomszédos sorba - és a buszt meg lekéstem.
    Isten bizony nem akartalak túllicitálni, csak el akartam mesélni, hogy mindannyiunknak vannak (naponta akár többször is) türelempróbáló eseményei. Tudom, hogy ez nem vigasztal, de így utólag lehet rajta röhögni:-) Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. rövidre vágva: szerintem nem mondott igazat. vagy ha igen, akkor takarítónő van, ami oké, nincs azzal baj, csak az egy light version - és érthető is. csak elfelejtette megemlíteni.

      hát, a helyedben én ott elnyiszáltam volna a torkát az úriembernek, de gyanítom, megint csak gondolom ezt, a valóságban stroke közeli állapotban lettem volna és csak nyelek és nyelek. mégis mit képzelnek az ilyen emberek, könyörgöm...

      Törlés
  6. ez egyértelműen profizmus. nálunk még nincs ajándék sem, és mivel a Középső vega, ezért az étkezés is bonyolultabb :( de egyébként sem 10 perces, te mit csinálsz, ami 10 perc alatt megvan és finom és ünnepi?
    és a bejgli. és a torta. és a ház tök koszos. meg ilyenek.

    de nem baj, mert ma úgy elmegyek aludni, mint a huzat. ;)

    szuper vagy, Micikém!

    VálaszTörlés
  7. A férjem a múlt héten meghallgatott egy pszichológiai előadást. Azzal az örömhírrel jött haza, hogy a takarítás - mindenféle!! - a bennünk lévő agresszió levezetése. Ez esetleg segítség...?

    VálaszTörlés
  8. szerintem ez szép is, igaz is. nekem csak az a szép, ami igaz is. Cseri Kálmán, igenigenigen...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Cseri Kálmánt azért kedvelem, mert minden egyes alkalommal elcsodálkozom a belső békéjén, mely megjelenik az arcán, a beszédén. egyszerű szavakkal, nem túlcifrázva hozza közel az Igét. más Igehirdetésén szocializálódtam, ez nekem (bárahányszor hallom is) új. nagyon szeretem.

      Törlés
  9. itt a kulcsmondat, hogy muszáj :) nálunk muszáj lenne, mert rettenet, ami itt van, nem hiszitek el, de az. pedig én bírom a kupit, azt hiszem. a piszkot is - mostanra már azt is de azért bánt... :(

    mindegy, haladok vele, ahogy haladok, amire jut idő, jut, amire nem, az nem fog bántani, SZILÁRDAN ELHATÁROZTAM.

    te, ez olyan finom kaja, hogy nekem reggel fél 10kor összefutott a nyál a számban...

    VálaszTörlés