2013. október 8., kedd

mondanám, hogy ez egy visszás történet

A rendező (aki egyben a főszereplő is) újabb (váratlan) fordulattal ismét megragadta a nézők figyelmét, pedig azok már majdnem hittek a bekövetkezett egyhangú nyugalomnak.

Van nekünk ez a gyerekünk, a Legkisebb, akit előbb Szegedre költöztettünk le, hogy 3 nap múlva itthon legyen, majd Pestre cuccolt be, ahol 6 napig bírta és visszajött, majd  éles snittel elment Hollandiába, ahol is másfél évet töltött, de Svájcba vágyott és ment, hogy 1 hónap után mégis inkább nem, ekkor vissza (haza) 5 napra, majd vissza Hollandiába, de más családhoz* és most ott tartunk, hogy vissza az eredeti holland családhoz.

Mindeközben én belső utazásokat teszek a teljes kétségbeeséstől a sztoikus nyugalomig.


* au-pair-ként

19 megjegyzés:

  1. Majdnem elvesztettem a fonalat...
    Végül is ott bírta ki legtovább, ahova most visszamenne. Tök logikus ez a gyerek... :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (sóhaj)... igen, az. és igen, lassan mi sem... (sóhaj)
      :)

      Törlés
    2. Óóó, te szegény. Az én gyerekem egyszer elindult Finnországba, végül Olaszországban kötött ki, ahol eltöltött majdnem egy évet.

      DonnaKlára

      Törlés
    3. ez egy ilyen kölök és mire fellélegzenék, már ott a következő emésztenivaló...

      (aki ott volt a Kertemben?)

      Törlés
  2. Az én lányom eget-földet megmozgatott, hogy kimehessen Brüsszelbe dolgozni, augusztus 5-én. 14-én már jegyet vett - holnap néhány napra hazajön. Szerintem jó nagy adag hiányérzete és honvágya van. Pedig... Pedig kapott egy berendezett lakást a belvárosban (takarítónővel), francia tanárt heti két alkalommal (mert "csak" angolul, németül beszél), egy vadiúj kocsit, hogy tudjon munkába járni. Felajánlották, hogy maradjon kint néhány évre - hát nem. Kérdeztem tőle, hogy nincs az a pénz? Nincs! A fiam 1-2 évre ment ki Münchenbe, 5 év lett belőle.
    Míg egyszer bejelentette, hogy ő a világon sehol nem akar másodrendű polgár lenni - és hazajött, meg különben is elég volt. Gyakorlatilag mindenki lehülyézte (nagggyon jól keresett), amiért hazajött - én örültem. Soha nem mondtuk egyiknek sem, hogy menjen, azt sem, hogy maradjon. Rájuk bíztuk... Látom, Te is ezt teszed, és jól teszed.
    Amúgy: jó fej ez a legkisebb. Zugolvasó Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezek érdekes történetek, hallok ilyet is, olyat is. Virág nem akar hazajönni (úgy értem, végleg), sőt, amivel nekünk nincs bajunk, ha így, hát így - ő is jön, mi is megyünk.

      a baj inkább az, ahogy vált, hogy megszomorít másokat és nem értik a dolgot, ő meg makacs és nem mond sokat, és ha valahol nem jó, akkor nem vár és kivár, hanem vált. kellene türelem és kitartás, gyanítom. ez szomorít el és okoz álmatlan éjszakákat.

      gyere gyakrabban, nagyon érdekeset írtál most is!

      Törlés
  3. Azt nézd, hogy közben mindig hazajön hozzátok. Szerintem valamit nagyon jól csináltatok a nevelésében. A többi meg úgysem számít.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. frászt, Adél... eleinte még igen, de most néha muszáj :DDD
      ma pl. megint összevesztünk, csak mondom

      Törlés
  4. Én az 1. számú holland családot is értékelem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oda megy most vissza, édes Istenem, mi lesz ebből...

      Törlés
  5. És ennek sosem lesz vége, gyanítom. Ez a kis gyerek kis gond, nagy gyerek... ez mindennapos szállóigévé kezd válni nálunk is.És az enyémek még csak most kezdenek nagyok lenni! Kitartást neked!

    VálaszTörlés
  6. Na hát, akkor jöttem is: csak azt ne gondold, hogy nekem/nekünk nem voltak, nincsenek és nem lesznek álmatlan éjszakáink a gyerekeink miatt.
    Értem én, hogy miért szomorkodsz: de a Legkisebb egy ilyen Virágocska - gondolom, hogy szándékosan nem szomorít sem Titeket, sem másokat.Inkább csak nem gondolja át a döntései következményeit, de be fog nőni a feje lágya, csak addig kell kibírnotok:-)
    Az összeveszéseket igyekszem elkerülni (számba harapok, nyelvembe harapok), mert úgy sem tudunk jót tenni velük a szándékuk ellenére, és megvédeni sem tudjuk őket az Élettől. Fogalmam sincs, hogy hányszor kell pofára esniük (nyilván személyenként változó), hogy megfontolják (jobban) a lépéseiket. Pedig milyen jókat bőgtem én is, meg a lányom is veszekedés közben:-)
    El nem tudom mondani, hogy hányszor éreztem, hogy valamelyik gyerekem most rohan a vesztébe. Aztán mindig kiegyenesedtek a dolgok.Pár átvirrasztott, átforgolódott éjszaka - után.
    Az egyik autóbuszmegálló Gödöllőn (ahová most hetente járok, Szilvi lakását felügyelni) egy szociális otthon előtt van. Általában 5-10 percet késik a busz, és amíg várok, látom a kerekes székes, nagyon sérült 20-30 év körüli fiatalokat, és amellett, hogy szánom és sajnálom őket, olyan hálás és boldog vagyok, amiért az enyémeknek könnyebb az életük.
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én úgy vágyom egy kiegyensúlyozott világra, ahol a gyerekeinknek van munkája, megállapodtak, meg ilyesmi. nincsenek tragédiák, bár ezt talán nem is kellene annak nevezni, ezért másképp mondom, nincsenek éles és váratlan váltások, és nincs aggodalom. hogy szinte mindig van valami, amiért aggódhatunk. a férjem kevésbé, én jobban.

      amikor éppen nincs semmi, néhanapján, én is látom, hogy ez ezerszer rosszabb is lehetne, de bevallom, amikor esemény van, nem tudok arra gondolni, hogy másnak alapból is nehezebb.

      Törlés
  7. A nővérem kb. évente vált munkahelyet, sehol sem jó neki. Mondtam már h sztem az okot kellene megkeresni miért telik mindig meg a pohár nála. Ő sem szokott mondani semmit, egyszercsak feláll. Tudja, h nem jó ez így és próbálja megoldani de sajnos ezt csak ő tudja megoldani. Mi max segíteni tudunk az úton, kérdéseket feltenni. A többi az ő dolga. Ne aggódj, lesz ez még így pár évig. Vannak dolgok amikhez idő kell, meg tapasztalat. Virág most ezeket gyűjti, hagyd hadd tegye. Ha tudja h ott vagytok neki mindig nem lesz semmi baj.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem mondom, hogy ez vigasztal, de valahogy közben meg mégis, szerinted ez személyiségfüggő? és van, aki soha nem növi ki?
      nem tudom, de ez az állandó aggodalom. persze, ő azt mondja, mit izgulunk. jah, persze.

      Törlés
    2. Valszeg ez őt sokkal kevésbé frusztrálja mind titeket (ha egyáltalán). Én nem hiszek abban h emberek jelentősen változnak, sztem nem növi ke de fog finomodni idővel. És így is boldog ember lesz hidd el :)

      Törlés
  8. hajaj,,,
    De túlélte a gyerkőc! Ez a lényeg!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a gyerkőc igen. a szülők szíve ismét jelentősen öregedett...

      Törlés