2012. május 24., csütörtök

Túlfűtött

Azt sem gondoltam volna soha, hogy a mindenféle felnőttkori utazás után majd éppen az epres szedd-magadnál jön elő az a gyerekkori érzés, amikor alig tudsz aludni éjjel, mert valami nagyon jó dolog fog történni, de milyen lesz és jaj, el ne aludj, és ne essen az eső, meg egyáltalán.
És ez szerintem tök jó, hogy még képes vagyok ennyire izgulni egy ilyen triviális dolgon is, ez olyan gyermeki és tök jó, hogy nem veszett ki belőlem végérvényesen, pedig azt hittem, hoyg az én cinikus lényem ilyenen már soha.
És akkor egy kis strawberry field forever.

4 megjegyzés:

  1. És milyen tök jó, hogy ezt le tudod nekünk írni...

    VálaszTörlés
  2. Én is valami ilyesféléket hittem, amíg el nem kezdtem fonni (ceterum censeo).

    VálaszTörlés
  3. Milyen jó,hogy előbújik az emberből a
    gyermekiség még!Talán ez tart fiatalon minket!Velem is előfordul,néha túlságosan erősen is.:-))
    Tavaly a garázs pakolásakor kezembe került a fiam gördeszkája,(nem lát senki?)naná,hogy kipróbálom!Fél óra után büszkén mutattam (volna ) tudományom kis családomnak, de akkorát zúgtam mint a nagykabát.Néhány napi könyökborogatás után úgy döntöttem,gyalog járok tovább.
    Most bőszen gitározok meg énekelek a nappali közepén ( persze egyiket sem tudok ) a fiúk meg pukkadozva röhögnek rajtam.
    Szerintem ezek irtó jó dolgok!

    VálaszTörlés
  4. gondolod,Mamzikám?...:)

    mindig kell legyen valami, ami emlékeztet bennünket a gyermekre. kinek ez mindennapos,kinek nem, nekem nem, de talán ezért nagyobb a magam meglepetése magamon.:)

    VálaszTörlés