év vége van, menetrendszerűen előkerül a kérdés, hoyg műfenyő vagy igazi, s az, hogy bennünk ez még fel sem merült, meg sem legyintett minket a kérdés, annak is tudok örülni. Így kívülálló lehetek/lehetünk, még akkor is, ha a döntés egyben állásfoglalás is.
Értem, én, hogy pro és kontra, hogy lehet nézni környezetvédelmi szempontból (az a rengeteg fa, amit kivágnak feleslegesen! - de hát ezért telepítik őket, egyébként egy műfenyő előállítása mekkora szennyezéssel jár!), hogy vannak gazdasági szempontok (pocsékolás a köbön! évente ennyi pénzt kiadni érte! - de hány család él kimondottan ebből!), értem, hogyne érteném, olyan ügy ez, mint a pelenka, hogy papír- vagy textilpelenka, csak ez időszakosan jelenik meg, akkor viszont koncentrátum formájában.
Nem ez szomorít el, mindenkinek megvannak a saját indokai, hoyg miért igen és miért nem, s az adott családra levetítve akkor is elfogadhatóak (számomra) a fenti magyarázatok, ha nagyobb, már-már sarkalatos kérdéssé avanzsálódva nem, de nem ez szomorít el, hanem az, amikor valaki azért nem akar karácsonyfát, mert annyi a nyűg vele, mert már a kiválasztás is mekkora hajcihő, nem lesz formás, nem olyan, amilyen a kívánatos, mert még haza is kell valahogy cipelni, mert bele kell faragni a tartóba, mert potyog, csak a baj van vele és ez az, ami (számomra) végtelenül elszomorító, ezt belelátni a karácsonyfába, így tekinteni rá, így tekinteni az ünnepre, hogy egyszerűsítsünk még jobban, nem kell a nyűglődés, a vesződség, csak a baj van vele, ettől elszorul a szív.
Milyen igazad van! Kicsit személyes leszek, bocs.
VálaszTörlésTavaly sajnos úgy alakult, hogy a férjem nem volt itthon szentesete. Magam vettem, cipeltem fel a 3.-ra a méretes fát, majd éjjel (mert még a lányom hitt az angyalkában :) befaragtam, háromszor rámdőlt, aztán valahogy kikötöttem, hogy el ne boruljon, majd nekiálltam szaloncukrot közözni, fát díszíteni... Kb. éjjel 3 volt mire lefeküdtem. Na de reggel! Azt a két pár gyönyörű csillogó szemecskét! Hol van ez az én munkámhoz, bosszúságomhoz képest! :)
pont így képzelem, hogy lehet, hogy nem volt könnyű a fával, de nem ez maradt meg benned, hanem ahoyg örültek. s ettől eltűnik a többi.
VálaszTörlésmint a szülésnél.
(és igen,légy személyes, mert az hiteles)
!
de jó, hogy leírtad! Igen, egyfolytában azt látom, hogy megúszni akarják az ünnepet az emberek, nem pedig átélni. Ilyen a "faügy" is.
VálaszTörlésnem átélni, hanem túlélni :o(
VálaszTörlésPedig van amikor a túlélés a legtöbb amit tehet az ember. Na nem a fa miatt. Hanem a nem-megválogatható-résztvevők miatt.
VálaszTörlésmotymoty! Ezzel a részével is egyet tudok érteni, sajnos:(((
VálaszTörlés(Most kivételesen én is várom, hogy vége legyen, egészen aljas okokból: 3, azaz három nap szabadságot kapunk. Aljas vagyok és ünneprontó, tudom, de ez most nagyon éltet:D:D:D:D )
:)
VálaszTörlésJó karácsonyozást-telelést!