Vasárnapi vers

Bertók László: Egyenesek

Szeretem az egyeneseket:

a bordázott vasúti sínpárt,

ahogy az égnek nekiered

legyűrve a görbeség kínját,

a sorba tűzdelt villanyoszlopok

hetykeségét a falun végig,

ahogy a kusza ágakhoz szokott

szemek összhangját kicserélik,

a messzi nyárfákat, a táj

szélbontó fésű-fogait,

a csillagokig nyújtózó sugárt,

ha szemembe támaszkodik,

és az egyenes tekintetet,

a finom huzalt két szem között,

ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,

de mindig összeköt,

s a szép egyenes szavakat,

pántjait minden közöségnek,

ahogy erejük ránk tapad,

s nagy útjaink is összeérnek,

és a merészen egyenesre

csavarodott gerinceket,

ahogy csupaszon égig érve

igent vagy nemet intenek.