Pipacsok a táskán BKV sztrájk idején

Most meg közben meglett a 140. olvasóm is, ami életkornak is elég lenne, hűségeseknek pedig jutalom is járna, még megvárom a 150-t, az olyan kerek szám, másfél száz ember, az már tömeg, nem? Kicsit sok minden van a fejemben, aki ismeri a másik blogot, tudja, hogy miért, aki nem, az ne akarja ismerni, csak örüljön szimplán, mindenesetre az én fejem zsong, zsong, néha meg bong, de van még a kong is.
És van kapott díj is, meg sok-sok kérdés is, s a válaszok felére már sikerült értelmes feleletet adnom, talán még a másik felét is összehozom, a díjat pedig mutatom.

Pipacsot varrtam, nem kérdezünk, a pipacs jó, a pipacs szép, a pipacs kell, annak ellenére is, hogy olyan semmi szegény, csak addig él, míg le nem tépik, hát, van ez így az emberrel is. Részleteket itt találhat, akit érdekel, vajh melyik oldalra linkelek, melyikre, melyikre...

Műbőrt fotózni egyébként legalább akkora elszántságot igényel, mint télvíz idején bokáig érő (koszos) latyakban az 5-ös buszra várni - BKV sztrájk idején.

A bejegyzés pedig híven tükrözi azt a zagyvaságot, amit a cím már jelzett, holott a sorrend az elvárható sorrendiségben történt. Vagy éppen nem.

Lorem ipsum.