2009. július 10., péntek

Alma, meg a fája

Mi már az általános iskola után is azt szerettük volna, hogy a Középső a KisKépzőben tanuljon tovább, de ő ellenállt, mi meg nem erőszakoskodtunk, talán azt kellett volna. Most télen megint előjött a pályaválasztás kérdése, újból felvetettük (tkp. a köztes 4 év alatt végig), újból nem. Mert ő ugyan nem fog kockákat rajzolni, ezzel az egész kockológiával ki lehet kergetni a világból, amit én értek, csak hát vannak kötelező és nem-szeretem dolgok is. Karácsony előtt viccesen megjegyezte, hogy papa annak örülne a legjobban, ha a fa alatt lenne egy általa rajzolt hokedli. :o))

Aztán csak rajzolt, rajzolt, baráti unszolásra feltöltötte a képeit a netre, s egyszercsak megkérdezték tőle, nem lenne-e kedve kiállítani. Egy kávéházban, a fővárosban. (Még tart.)
Aztán egyszercsak felhívta valaki, hogy neki annyira tetszik egy képe, nem lehetne-e megvenni.
Aztán megkérdezte, nem rajzol-e megrendelésre.
És nem lenne-e kedve máshol is kiállítani.
Majd jött még egy érdeklődő telefon.

Közben pedig azt nyilatkozta, hogy amennyiben nem veszik fel a megjelölt, tehetségének egy másik megnyilvánulási formájának megfelelő egyetemre, akkor egy év múlva talán megpróbálja a Képzőt. (Mi meg akkor most minek is szurkoljunk, ugye.)

Nagyon szeretett volna munkát vállalni a nyári időszakra, de sehogy nem akart összejönni a dolog, borítékolhatott volna, amit el is vállalt volna, de a költségeket levonva alig keresett volna valamit. A rajzaival viszont keresett magának egy kis pénzt, hozzáteszem, hogy a "kis pénz" kifejezés nem is állja meg a helyét, ha azt nézem, hogy egy rajzáért négyszer annyit kapott, mint én egy táskáért. :o)))

Szó se róla, van neki egy sajátos stílusa, amelyben nem az az érdekes, hogy nekem tetszik-e vagy sem, hanem az, hogy kialakult egy teljesen rá jellemző kifejezési forma, ami pedig mindig pozitív, pláne, ha valaki még csupán 18 éves. ZM mindig azt mondja, hogy ez belülről jön, mert olyan dolgokat is tud, amelyeket senkitől nem tanult, olyan trükkök, technikák, amelyeket ő (ZM) máshol tanítani szokott, Lucának meg csak úgy jön.

Aki ezek után esetleg kiváncsi, az klikkeljen ide. Figyelem: erős idegzetűeknek! Bár azt is hozzáteszem: nem a téma, a technika fontos.

17 megjegyzés:

  1. És eddig miért is nem dicsekedtél a zseni lányoddal? Szenzációsak a képek, tényleg!

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, hogy probaltatok meggyozni, de szerintem ha egy gyerek jo valamiben, akkor annak szuksege van tarsakra. Az egyetem nem a kockarajzolasrol szol, hanem a kozossegrol. Olyan diakokrol es tanarokrol, akik ugyanazert vannak `megorulve`, akikkel a vilag legtermeszetesebb dolga a maganoruletek vegnelkuli kitargyalasa. Ez pedig egy olyan kozosseg, amiben novekedni lehet. Es ez nem tologathato, hogy majd... 18 evesen ad valamit az egyetem, amit kesobb mar nem, mert az ember profi, szerez egy csomo elettapasztalatot, es csak lenyomja a vizsgakat, van benne egy `tullenniakaras`, ami 18 evesen meg nincs.
    Szoval en drukkolok, hogy sikeruljon meggyozni!

    VálaszTörlés
  3. Tinikönyveket kellene illusztrálnia!
    Valahogy ez ugrott be!
    Szuperek a képek!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jók és valóban ütősek! Gratulálok a Lyánynak! Nagyon jók! Priviben szabad kérdeznem, hol állít ki?

    VálaszTörlés
  5. Igen én mint, iskola titkára egy művészeti iskolának igen sok felvételizővel találkozom, akik nem mindig mit is szeretnének... én viszont rá bíznám a döntést, mert ezt igazánn neki kell akarnia, viszont sz is biztos, hogy a képek nagyon jók...de sajna a kockológiát a méret és a komponálás miatt nem lehet kihagyni..sőt a szín elméletet sem:(((Grat különben nagyon tehetséges a leányzó:)

    VálaszTörlés
  6. Húúúha! Mennyi nagyszerű rajz!!! És határozottan látszik a fejlődés, mert ezek az utóbbiak már nagyon kiforrottak. Isteniek a színek, az árnyékok és nagyon tetszenek a hangulatok is. Kívánom, hogy úgy alakuljon a történet, hogy azzal mindenki elégedett legyen.

    VálaszTörlés
  7. Tessék mondani mit kell ennek a lánynak tanítani??? Hmmm? Ha egyszer így kész és szuper... akkor fölösleges a kockológia. Én annak szurkolok, hogy megmaradjon a kedve és az öröme- hiszen a tehetség megvan- bármilyen iskola is az. És annak is szurkolok, hogy ne hagyja levágni a szárnyait. Szerintem az egyenkockák és egyenportrék ölik a kedvet. A nélkül pedig se öröm se siker...pár év múlva jöhet hozzám terépiára, mint boldogtalan gátolt alkotó... :-(

    VálaszTörlés
  8. Az előző megjegyzésmhez kieg: Igen az fontos , hogy az esetleges tanulási fázis alatt az egyéniségét a stílusát ne veszítse el...

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok a lányodhoz!
    Mi is hasonlóképpen vagyunk/voltunk a középsőnkkel- már voltak kiállításai, már illusztrált könyvet, és 5 éves kora óta meg volt róla győződve, hogy szebben rajzol, mint én... 19 éves korára jutott eszébe, hogy akkor talán neki ez a pálya való. Beíratkozott valamelyik pesti rajziskolába, és remek tanárokat kapott. Kezdetben voltak elbizonytalanodásai, mert azt gondolta, hogy ő már mindent tud- és amikor rájött, hogy az, amit tud, az azért kevés... Ez hetek alatt megfordult, és aztán lelkesen mutogatta a koponyákat, kockákat, medencecsontot... Én hiába küldtem rajzolni, nekem nem volt rá befolyásom. Viszont az a tanár, meg az, hogy magától jött rá, hogy neki ez való- az segített.

    VálaszTörlés
  10. Még eszembe jutott valami. Nem értek egyet azzal, hogy a főiskolán/egyetemen elromlik, megszűnik, stb. a saját stílus. Én azt gondolom, hogy az életben is vannak korszakok- és ugye több művésznek is korszakai? Szerintem leragadni egy dolognál nem olyan izgalmas és nem olyan tartalmas, mint végig menni egy hosszú úton. Valahogy olyasmi lehet, amikor megvívjuk a mindennapi küzdelmünket azért, hogy talpon maradjunk mind emberileg, mind lelkileg- szellemileg. Nem mindenki marad talpon- sajnos. Szóval, attól, hogy valaki megtanul dolgokat, még nem kell elveszítenie önmagát. Jó esetben be tudja építeni magába a friss info-kat is, rossz esetben pedig valóban elveszíti a fonalat.
    Pl. a mi lányunk kiborult egy kicsit, amikor őszinte kritika érte a műveit. Aztán elkezdett máshogy állni a dologhoz, és nagyon jól fejlődött- fejlődik. Zárójelben megjegyzem, hogy sok mindenben egyetértettünk a tanárral, de ha mi mondtuk volna, illetve próbáltuk mondani, de megsértődött.
    Bocsi, hogy ilyen hosszan írtam. :P

    VálaszTörlés
  11. Mindenképp ott a helye,igazán nagyon tehetséges !

    VálaszTörlés
  12. Eszméletlen!!!!!Az alma nem fog elgurulni,majd a Fa terelgeti,meg a Fa-felesége.:)
    Én is a Kisképzőbe jártam,életem legcsodásabb évei voltak!

    VálaszTörlés
  13. En nem a technikàt nèztem, mert ahhoz nem èrtek, hanem csak ùgy magukat a rajzokat. En is azt talàlom a legfantasztikusabbnak, hogy van a leànyzònak mondanivalòja, de mèg milyen, 18 èvesen. Nagyon szèpek azok, amiket ideraktàl a blogodra, de valòszinuleg azèrt, mert a legkidolgozattabbak kozott vannak. De a legjobban az "eros idegzetueknek" szàntak. Nekem nagyon tetszik az I am so dead, jò humora van, megnèztem a dàtumot, vszeg èrettsègi elott, alatt vagy kozvetlen utàna szulethetett, màr csak a tèmàbòl is. :-) Szòval nagyon jò, hogy ilyen mòdon - ès igy - ki tudja fejezni magàt.
    Azèrt nem irigylem most a pàlyavàlasztàs kavarodàsàban, elèg,ha csak megnèzzuk a questionmark-ot (ami nekem abszolùt kedvencem).

    VálaszTörlés
  14. én volnék Zazálea középső lánya. Nagyon köszönöm a kommenteket, hát vitaminozta eléggé az önbizalmam :)) Lassan kezdek rájönni hogy talán tényleg ezzel kéne foglalkoznom és nem ártana megpróbálni a Képzőt.
    Akit érdekel, annak pedig itt az infó: Bp. Kálvin téri Monyó Cafe-ban lehet élőben megkukkolni a képeim.

    Köszi még egyszer :))))

    VálaszTörlés
  15. Naggggyon jó képek! És nem kell hozzá erős idegzet:)
    Ez, amit ide is feltettél, különösen tetszik!

    VálaszTörlés
  16. Szia!Középső lány! A leánykám -hozzád hasonlóan- öntörvényű, tehetséges gyerek /volt/. Elvégezte a kisképzőt, majd az Ipart. Állíthatom, nem tudtak rajta változtatni, ugyanolyan öntörvényű maradt, az egyénisége és az egoja csak tovább nőtt. Szerintem a tanárok sem átlag emberek, nagyon szeretik, ha valaki már egyéniség, mert ezekkel az emberekkel tudnak tovább gondolkozni, dolgozni.
    Nos, szerintem próbáld meg!!!!
    A lányom ma is a tehetségéből és abból a tudásból él, amit az egyetemen tanult, és persze nagyon jó társasággal élte élete 4+5 évét, ami nem elhanyagolható.....

    VálaszTörlés
  17. Hihetetlenül tehetséges a lányod!!! Igazán büszke lehetsz rá.

    VálaszTörlés