Régi quilt- régi emlék

Ma kifejezetten küzdenem kell a sötét hangulat ellen, s bár mondogatok magamban mindenféle bátorító dolgot, s ZM, meg az influenzából lábadozó Középső is korhol a borultságom miatt- egyelőre nagyon negatív vagyok, nem segít semmi. Jelzésértékű, hogy kikapcsoltam a céges telefont, egyezzünk meg abban, hogy volt előzménye és van oka a sötét jövőképemnek.

Gondoltam, lefotózom a legkedvesebb quiltemet, amelyet Kecskemétre varrtam néhány évvel ezelőtt, s amellyel második helyezett lettem. Megjegyzem: Szomor Ágika boutis-ja lett az első, így nagyon előkelő társaságban voltam.

Néhány információ róla: csak és kizárólag kézzel készült, nem látott varrógépet, vagyis nemcsak a tűzések, de minden kézzel készült. Soha ennyire munkát nem élveztem, pedig utána még varrtam is, pályáztam is, nyertem is. Most várom, hogy napsütést hozzon a mai napomba, kiterítettem a kanapéra, szem előtt lesz. Csak rápillantok és nem engedem meg magamnak, hogy elkószáljanak másfelé a gondolataim. Annyi örömet okozott már nekem, talán lop még néhány vidám(abb) pillanatot a mai napba is.

Az eredeti címe: Össztánc volt, de amikor a Céh elvitte Spanyolországba, B. Eszter azt kérte, hogy nevezzem már át, mert a kiállítás az "Emlékezés, emlékek" (vagy valami hasonló) jegyében zajlott. Szerintem ez nekem nagyobb gondot okozott, mint kitalálni, megvarrni az egészet, egyszerűen semmi nem jutott eszembe, már kínos volt, mert szinte csak rám vártak. Olyan volt, mintha egy gyerekemnek kellene találni egy másik nevet.
Aztán a hatalmas fantáziámmal kiötöltem, hogy "Anyám izzó emléke" lesz a címe. De nekem örökre az eredeti címe marad az igazi.