Eredményhirdetés

Ugyan a mai sorsolást megejtettem, de váratlan akadályok (nem találom a fényképezőgép átjátszóját) következtében nem tudom (egyelőre) bizonyítani a hitelességét, talán mégis elhiszitek nekem, hogy mindenki bekerült a kalapba. Összesen 23-an jelentkeztetek ezért a táskáért, amelyet azonban csak 1 valaki kaphat meg. :o(Ő pedig nem más, mint... ELI! Gratulálok a nyertesnek, hogy magáénak tudhatja ezt a kis testi hibával, de egyben a készülése közben magába szívott energiáktól meglehetősen sok szeretettel is bíró táskát. Legyen benne sok öröme!(Címet kérnék szépen.)

Unfortunatelly I can't find the wire and without it it's inpossible to prove the credibility of my sweepstake. You may believe me... 23 people have applied for this bag but only one of them can get it who is.... ELI! Congratulation! I hope you will like this bag, please send me your availability...

Márpedig...

... ma sorsolunk! :o)

Háttér / Background

Minden úgy kezdődött, hogy (bár nem ez volt az első) kaptam egy levelet (köszönöm, Ildi!), amely ugyan nem a háttérről szólt , de újból felmerült, hogy a blogomra kattintással együtt mindenféle kaszinós oldalak is feljönnek, ami annak, aki nem akar internetes játékkal foglalkozni, nem annyira jó.
Nagyon kedvelem a levélírót és arra gondoltam, hogy majd én megoldom ezt a problémát egyszer s mindenkorra, vége a szépséges háttérnek, egyszerűsítünk, különben is errefelé tendál az életem, hát akkor nyilvánuljon ez meg itt is. Az konkrétan nem merült fel bennem, hogy nem tudom megoldani, nem mintha csak pozitív tapasztalataim lennének a blogcsinosítással kapcsolatban, de valahogy nem csináltam nagy faksznit a dologból.

Hát... jelentem, jaj. Ez, amit most láthattok, ez egyórás kísérlet eredménye, előbb még válogattam, keresgéltem, végül feladtam és próbáltam menteni, ami menthető. Akkor már mindennel elégedett lettem volna, csak legyen.

És amikor úgy tűnt, hogy továbbra is nyitva leszek, mert van pofája az egésznek (na, nem az, amit akartam volna), akkor telefonált Zsuzsi, hogy kész a fejlécem, csak egy kérése van: ne a pöttyös hátteret alkalmazzam, mert azon nem működik.
Nos, az eredményt láthatjátok. Természetesen pöttyös a hátterem, mármint a fantázianeve, ennyit sikerült tennem.

A legjobb azonban az, hogy Zsuzsi felvilágosított: nem a háttérrel van a baj, hanem a számlálómmal. Úgyis írhattam volna ezt, hogy feleslegesen küzdöttem egy órán át, de nem akarom, mert pozitívan nézzük és mondjuk azt, hogy felugró ablakokkal továbbra is rendelkezem, de mindezt egy szép, frissességet, üdeséget sugalló blogon. Ami határozottan előrelépés. Nekem, mert Ildinek nem. :o(

Legyen! /Sweepstake

Játék a hűségeseknek, azoknak, akik számon tartanak, akik olvasnak kitartóan és rendületlenül- vagyis a rendszeres olvasóimnak. Van ez az előző postban már megénekelt kis testi hibával rendelkező, de annál nagyobb szeretettel készített vidám nyári táska. Nem szaporítom a szót, de aki szeretné magáénak tudni, az hagyjon egy megjegyzést (szép magyar szóval, kommentet) mondjuk szerda délig. Hogy mit ír, az teljesen önkényes alapon történik, nem hagyok útjelző táblákat, nem kell sem dicsérni, sem ömlengeni, elég annyi, hogy szeretné a táskát és kész. :o)
Én meg sorsolok...

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a zseb fordítva van belevarrva, vagyis a belső oldalon van ugyan, azonban az első oldalon. Mert én varrtam, ugye. Csak mondom.

I have made a decision in reference to the bag - it will be a surprise for one of my regular readers. If you would like to have it anf if you are my reader, you should do nothing else, only leave a message (a comment). It's up to you what you want to write, you don't need to praise it (me). Write ... that you need this bag...:o) The deadline: Wednesday, noon.

You can remember, it has a little mistake with the pocket, don't forget.... Because it was made by me... :o)

Táskavarrás / Bag

Tegnap megint fekete fellegek voltak rajtam (nem nagyon akarnak távozni), arra gondoltam, hogy sok hasznomat a szakdolgozat úgysem látná, mert koncentrálni nem nagyon sikerül, hát akkor varrok valamit. Így született a fenti táska. Meglepő, hogy ezekhez a színekhez nyúltam, szerintem még életemben nem varrtam ilyen vidám, (mondjuk) nyári táskát- na, ennek is eljött az ideje.

Először arra gondoltam, hogy ez lesz az a jutalom, amelyet a rendszeres olvasóim között kisorsolok, de miután kis testi hibás lett, mégsem illik. A hiba ott van, hogy a belsejét sikerült fordítva belevarrnom, ami ha nincs zseb, nem gond, de én még arra is gondoltam, hogy kell- vagyis a zseb nem a táska hátsó falán van, hanem elől. Mondhatnám, hogy sokkal praktikusabb így, jobban kézre is esik, de azért mégsem így akartam.

Viszont jó a formája, igaz, nem lenne nekem való, egészen pontosan arra elég lenne, hogy a sarokig elmenjek, mert hosszabb távra (2 sarok) már minden fenét beleszuszakolok a táskámba, ami nélkül elindulni nem is érdemes, azaz nekem malaclopó méretű az ideális. Amitől, persze, leszakad a vállam, mérgelődöm is. Ez viszont sokkal kisebb, bár leteszteltem, belefér az aktuális könyvem. :o)

Sorsa ismeretlen.

Yesterday I was feeling blue... so I was not be able to write my thesis. I made a decision to sew something and this little bag was born. My first thought was it would be fit for my regular readers (43) but unfortunatelly it has a little mistake, the pocket isn't on the right site. :o(

The bag has summerly colours, it is the first time I have chosen this colours... her size is perfect for them who prefer the small bags. I need a large bag because of my countless things I always lug along. The result: sometimes I have pain in my shoulders. :o(

Its future is unknown.

Rendszeres olvasók

Nem tudom, mikor és hogyan történt, de egyszercsak azt vettem észre, hogy 42 rendszeres olvasóm van... Jaj, ez már kötelez bizonyos dolgokra, most konkrétan arra gondolok, hogy (úgyis már a fejemben mocorog valami) meg kellene jutalmazni őket, ha már ezt a vegyes felvágottra hajazó blogot olvasgatják... folytatás következik! :o)

Csomagok

Mostanában volt néhány blogbarátságos, díjas, kitüntetéses játék vagy nem is játék, mindenesetre adtuk, kaptuk, gurítottuk őket, örültünk, kiraktuk a blogra. Mit tagadjam, örültem én is (örülök most is), különösen jólesett a mostani fura helyzetemben, hogy vannak, akik pusztán a blog olvasása által megkedveltek és ezt még közszemlére is teszik.

És bár többször leírtam a blogolásos, meg az egész virtuális világ által köttetett barátsággal kapcsolatos ellenvetéseimet, mégis újra meg újra ki kell jelentenem, hogy van ebben valami: emberek találkoznak a világjálón, tapasztalatot (ötletet, receptet...) cserélnek, örülnek egymásnak, támogatják egymást. Nem nagyon akarom ezt már jobban (valószínűleg nem is tudom) ragozni, összefoglalás található néhány bejegyzéssel korábban.

Az apropója a bejegyzésnek, hogy a héten 3 csomagot is kaptam, amelyről be szeretnék számolni, de két kikötéssel:
1. a csomagok bemutatásának sorrendje kizárólag a postai érkezést mutatja, semmi mást
2. nem felhívás keringőre

Viszont: ha még egyszer szakdolgozatot írok (na, nem mintha szeretnék) kommunikációs, szociológiai témakörben, én biztos, hogy a blogírásról fogok írni, magáról az írásról, erről a kényszerről, a stílusokról, a témákról, a kialakuló kapcsolatokról... Hihetetlenül érdekes.

Talán szerdán érkezett meg Csutkailda csomagja. Nem tudom, ki olvasta, ki nem, de a blogjában felajánlotta, hogy szívesen küld egy kiadványt, amely a Bakonyban lévő kirándulásokról, mindenfélékről szól. Kérésem után postafordultával küldte, s nem éppen mellékesen szólva csomagolt nékem egy saját készítésű ajándékot. Köszönöm...

Másnap érkezett meg KicsiKató csomagja, a tökéletes meglepetés. A képeken látszik, mi mindent készített nekem (jó pszichológusként a kedvenc színemből varrt mindent!), de a legjobb (ugye, nem baj, Kata?) a meleghangú levele, hogy napsütést kíván nekem, meg jobbulást. Az biztos, ha rajta múlna, nem sok borongós napom lenne. :o) De jó is nekem...

Pénteken, még az uszodába indulás előtt hozta a postás Jucuu csomagját...honnan, honnan..Finnországból! Igazi finn hangulatot varázsolt ide nekem, amelyben szerepe van a finn csokoládénak (olyan krémes, hogy elolvad a számban...), a szépséges fonalnak, de az első helyre a tűpárna ugrott, amelyről ő ugyan azt állítja, hogy béna, nekem viszont kedves, szeretetreméltó és nagyon-nagyon megható. Ő is írt levelet... megőrzöm!

Mi legyen a végszó? Az, hogy a nehézségeim közepette jó tudni, hogy vannak, akik gondolnak rám? Vagy az, hogy milyen megható, hogy készítenek valamit a naposabb hangulatért? Vagy az, hogy milyen jó látni a kezük írását? Esetleg azzal fejezzem be, hogy több magán e-mailt is kapok, amelyben kedvesen érdeklődnek a hogylétem felől? Netán azzal, hogy mindez együtt mekkora segítség nekem?

Vagy azzal, hogy ez a barátság? Igen, ezzel.

Pro és kontra avagy üzleti körkérdés

Kicsit lassabban szánom rá magam mindennemű újításra (mostanában), de valami lehet a tavaszi szellőben (ami tegnap már-már orkánná avanzsálódott errefelé), mert többen nyitnak a Meskán, ill. aki nem, az is gondolkodik rajta.
Hasonló stádiumban már álltam én is, aztán megint elhalasztottam, most megint felvetődött bennem a gondolat és igazából nem tudom, mi motivál, anélkül meg ugye, ezt sem érdemes csinálni. Valószínűleg nem a meggazdagodás felé tartó első lépéseket tenném most sem, mert azt a mennyiséget én nem bírnám, az ismertség hasonló problémákat vet fel és nem is vonz.
Kipróbálni magam? Na, ez már valami, csak ne legyen csúfos kudarc a vége.

Így aztán, mivel magam nem jutok előre, inkább feltenném a kérdést azoknak, akik már komoly tapasztalattal bírnak, ők milyen megfontolásból nyitottak; de azok véleményére is számítok, akik pedig mégsem nyitottak és ne maradjanak távol a tépelődő típusúak sem, kérem.

Mi volt a kiindulópont? Mire számítottak? Mi vált be? Mi okozott csalódást? Mi a legjobb benne?
És mivel nemcsak az elmélet érdekel, áldozzunk a gyakorlat oltárán is:Mekkora árukészlettel indult neki? Milyen gyakran tölti fel a készletet? Mikor jelentkeztek az első vásárlók?Hogy oldja meg a fizetést? Nem volt-e visszaélés?Hogyan határozza meg az árat?

Ha most végiggondolom, még szorul belém kérdés, de inkább azt mondom, akinek van hozzáfűznivalója, ne törődjön a kérdésekkel, csak írjon... És most arra kérek minden olvasót, ha érintett a dologban, akkor is írjon, ha egyébként nem szokott kommentet hagyni. :o))

Zöld, zöld, zöld / Green, green, green

Elkészültem ezzel is, minden olyan, mint egy lassított felvétel, de lehet, hogy én vagyok olyan. Minden nehezemre esik, s ha próbálok is vidámkodni, még az sem az igazi. Szerintem tuti, hogy ez a szomorkás időjárás az oka, vagyis kívülről jön, nem belülről. :o) Legyen így.

Ezek azok a blokkok, amelyekkel Kicsikató meglepett, akkor még hófehérek voltak, de aztán némi füves kezelés, akarom mondani, teafüves kezelés után metamorfózison mentek át, s lett belőlük enyhén antikolt (hatású, tudjátok, mint az eperízű) blokkcsalád. Ugyanezen változáson ment át az egyébként korát illetően valóban antik lepedővászon, ami viszont meglepően jól , fiatalosan tartotta magát, nem is akart eleinte barnulni. Bezzeg, ha nem akartam volna...

És a tűzőcérnáról el ne felejtkezzem, az a remek, egyszer már "megénekelt" zöld cérna, ami szakad is, meg csomósodik is, de csak nem fogott ki rajtam (bár helyenként igen). :o) Összhatásában egyébként meg tetszik.

Némi varrás is / Some sewing

Ha nem is az elmúlt 2 napban, de varrtam is, igaz, csigatempóban. És persze, zöldben, mert ha szín, akkor a kezem egyértelműen a zöldek felé matat, mielőtt bármi is tudatosodna bennem. :o)

Két neszeszer készült el a már megszokott minta alapján, de rájöttem, hogy kezdem unni, nincs valakinek valami jóféle szabásmintája? Az efféle (egyelőre gondolatbeli) újítás mellett azért remélem, mindenki észreveszi, milyen ötletgazdag, új megközelítést sugalló fényképek jöttek ki a kezem alól. Itt szeretném felhívni a figyelmet a nem kevés célzatossággal középre helyezett képre, ahol is a 2 neszeszer 4 narancs társaságában hívatott jelképezni ezen irányú kreativitásom első lépcsőjét.

Not in the last 2 days but I could sew something, telling the truth, at a snail' pace. Of course, they are in green, if it depends on me I always choose this colour...
I prepared 2 small cosmetic (beauty)-bags of long standing pattern but it's a bit boring. Could somebody suggest me a new pattern? Besides I hope everbody can perceive how gifted I am in taking photos... :o) You can realise my ability if you have a look at the image in the middle of my collage... I think it 's a proof of my talent. :o)

Vírusos cucc /Virus

Két napra megállt az élet, se kép, se hang. Végighánytam az éjszakát és az egész házat, szó szerint. A szeretet egyik legmeghatóbb jele, amikor a párod visszatámogat az ágyba, majd elkezd utánad takarítani és közben még vígasztal is Téged. Pedig volt dolga elég, egyezzünk meg ennyiben.

Mindenesetre most már felkeltem, próbálok némi életre utaló tevékenységet kicsiholni magamból ... és remélem, délutánra szárnyalni kezdek. De azzal is megelégszem, ha szárnycsapást imitáló mozdulatokat teszek, nincsenek nagy igényeim.

I have caught a virus, today is the first day I could get up. It was terribile. :o( I would like to wing but I would be satisfied if I could do movements like wing-beat. As the dickey...

A tavasz első napja

Ha már nemcsak az elvárásaink, hanem a naptár szerint is itt a tavasz, pláne, ha ehhez még az egyébként rakoncátlankodó időjárás is hozzájárul egy kis test-és lélekmelengetéssel, akkor vége a gyümölcskenyeres korszaknak, valami friss, üde, vidám süteményt kéretik az az asztalra tenni. Mint ezt a túrótortát. Finom (volt).

Today is the first day of spring- so in my opinion it means the end of the winter cake, we need fresh, light sweets. Like this cake made of curd cheese. It (was) delicious.

Blogbaj

Úgy tűnik, valami baj van a blogommal, az általam olvasott blogok rendszeres olvasói közül egyszerűen leugrottam, eltűntem. Hiába akarom magam újra feltenni, nem ismer fel, állandóan azt akarja, hogy jelentkezzem be, lehet, hogy én már nem is én vagyok, de még csak nem is tudok róla?..... Mintha tudathasadásos lennék, komolyan, kétségeim vannak.

Ebből pedig tavasz lészen / Spring

Előbb-utóbb, biztosan.

The spring is coming, I'm sure.

Ma és holnap /Today and tomorrow

Annak, hogy egész nap nem jelentkeztem, egyetlen oka van: holnap be kell mennem a céghez, s a mai, egyperces telefon a főnökömmel újfent visszarántott egy jó kis gyomorfájós, szívszorulós állapotba.

Today I haven't written any words so far and it has one and only reason: tomorrow I have to go to my workplace, to my boss. I needed a one-minute-long chat with him and the stomach- and heartache came back.

Párizs,Párizs...

Nem lehet befejezni a Párizsra való, jótékony hatású emlékezést. Ma a Louvre volt a soron, s bármennyire is hihetetlen, ezeket a képeket is én készítettem. Vak tyúknak is lehet szerencséje.

A kedvencem Suger apát amforája, amivel tavaly végül szemkontaktust tudtam teremteni. :o)
Előző évben az egyiptomi kiállítást néztük meg, de akkor is már csak ezt akartam, kezemben a térképpel elindultam, hogy majd én megtalálom, nem lehet olyan nagy ördöngösség a Louvre-ban egyik kiállításról a másikra átmenni. Nos, mégis.

Három teremőr (csak franciául kommunikáltak, én meg csak angolul) és néhány japán turista megkérdezése, 1/2 óra önbizalomtól teljes, majd újabb ennyi, de már kellőképpen kétségbeesett bóklászás után, Suger apát nélkül már csak abban reménykedtem, hogy ZM még Belfegor előtt rám talál. De nem könnyítettem meg a dolgát, mert nem mondtam meg, hová készülök. 20 év házasság után illik tudnia. Végül, amikor már az "alagsorban", a várárok mentén kóboroltam, és eszembe jutott a Louvre méretéről írt minden elképesztő adat, akkor meg is talált.

Amikor megkérdezte, mégis mi a fenét csináltam, akkor némiképp ziláltan, de az eltelt idő történéseihez képest természetes (vagy annak hitt) hanghordozással csak annyit feleltem, hogy ne kérdezze, hosszú út vezet a masztabáktól a középkorig.

Helyzetjelentés / News

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, a közepén egyszerűen eltűnt minden, nem tudom, miért. Mindenesetre az egyébként is rövid híradás talán még rövidebbé válik az újbóli nekifutás eredményeként, ami nem baj.

Szóval: köszönöm a kedves e-maileket, az érdeklődést, a jótanácsokat, igyekszem mindent megfogadni, elfelejteni mindent, erősnek lenni, bizakodónak, optimistának. Csak még nem megy.
Az orvoshoz 3 hét múlva kell visszamennem, addig csak az úszás, alvás, pihenés, olvasás, séta, varrás töltheti ki a napjaimat. Receptre. Meg valami extradózisú C-vitamin lökésterápiaként, tea citromfűből, levendulából, abból a rémes orbáncfűből. Remotív. Magnézium ezerrel.

Ezzel a hosszantartó táppénzzel megpecsételtem a sorsom, nem nézik el nekem, de már nem is baj. Ez is sokat elárul a mentalitásukról.

Ha valaki tud valamilyen munkát (mert mindig a kapcsolati tőke a legfontosabb), kérem, jelezze, minden megoldás érdekel a kommunikáció, HR, marketing, de még a sima asszisztencia tárgykörében. (Voltam én igazgatói asszisztens is.) Nagyon sürgős. :o(

Mindenesetre azért is hálás vagyok, hogy itt vagytok. Meg azért, mert kérdeztek. Meg azért, mert bátorítotok. Köszönöm.
És ezzel (remélem) vége az ilyen típusú híradásnak.

Only a brief information about me: I have been on sick-leave, in 3 weeks I 'm going to back to the doctor. She said to me it was compulsory to have a rest, sleep, go for a walk, read, sew.. or do nothing. There are some health-giving "medicines" e.g. C-vitamin in extra-baching, magnesium, herbal tea made of balm, lavender and goatweed (what a terribile flavor it has...)
I think my fate is sealed, my workplace won't be able to forgive this long-lasting "illness", this distress. In my opinion it can denote something about their mentality.
If somebody could suggest me a new job, please, don't hesitate to turn to me. And... thank you for your e-mails, for your encouragement, for your pieces of advice...

Régi quilt- régi emlék

Ma kifejezetten küzdenem kell a sötét hangulat ellen, s bár mondogatok magamban mindenféle bátorító dolgot, s ZM, meg az influenzából lábadozó Középső is korhol a borultságom miatt- egyelőre nagyon negatív vagyok, nem segít semmi. Jelzésértékű, hogy kikapcsoltam a céges telefont, egyezzünk meg abban, hogy volt előzménye és van oka a sötét jövőképemnek.

Gondoltam, lefotózom a legkedvesebb quiltemet, amelyet Kecskemétre varrtam néhány évvel ezelőtt, s amellyel második helyezett lettem. Megjegyzem: Szomor Ágika boutis-ja lett az első, így nagyon előkelő társaságban voltam.

Néhány információ róla: csak és kizárólag kézzel készült, nem látott varrógépet, vagyis nemcsak a tűzések, de minden kézzel készült. Soha ennyire munkát nem élveztem, pedig utána még varrtam is, pályáztam is, nyertem is. Most várom, hogy napsütést hozzon a mai napomba, kiterítettem a kanapéra, szem előtt lesz. Csak rápillantok és nem engedem meg magamnak, hogy elkószáljanak másfelé a gondolataim. Annyi örömet okozott már nekem, talán lop még néhány vidám(abb) pillanatot a mai napba is.

Az eredeti címe: Össztánc volt, de amikor a Céh elvitte Spanyolországba, B. Eszter azt kérte, hogy nevezzem már át, mert a kiállítás az "Emlékezés, emlékek" (vagy valami hasonló) jegyében zajlott. Szerintem ez nekem nagyobb gondot okozott, mint kitalálni, megvarrni az egészet, egyszerűen semmi nem jutott eszembe, már kínos volt, mert szinte csak rám vártak. Olyan volt, mintha egy gyerekemnek kellene találni egy másik nevet.
Aztán a hatalmas fantáziámmal kiötöltem, hogy "Anyám izzó emléke" lesz a címe. De nekem örökre az eredeti címe marad az igazi.

Barátság/Friendship

Az ember ráklikkel azon nőszemély blogjára, akit általában olvas, mit is írt, mit is alkotott, milyen gondolatok kavarognak a fejében, milyen örömei, bánatai vannak, vagy csak úgy, egyáltalán. Mert érdekel, mert jópofa, mert hihetetlenül kreatív, mert mindig vidám, vagy mert éppen most nehéz időszaka van, különben meg jól is ír, és a képei...! Vagy éppen nem, pocsékak (ja, hogy az én vagyok?), de az meg nem számít úgysem, mert másért megyek oda.

Hasonló korúak a gyerekeink, vagy ha nem, akkor én majd most végre mondhatok okosakat; ha meg még nincs is, akkor meg milyen jó lesz, hogy vagyok, ha eljön az ideje... jókat főz és kertje is van, de lehet, hogy nincs. Van viszont nagy lelke. Belefér a világ. És még én is.

Szóval, gyanútlanul klikkelek és egyszer csak ott találom a nevem közvetlenül a barátság szó alatt, Kicsikató blogjában. És akkor én, aki lesajnáltam a virtuális barátság keresőit, meg nem is hittem, hogy ilyen van... örülök. Köszönöm, Katókám...

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

És adjam tovább? Nyolcnak? Adom Anyahajónak (anya, ha jó...), Zsukkának és Zsuzsinak, Beának és Mammkának, Susulának(!), Katafoltnak, Julcsynak. És Katónak, naná. Meg Pákosztos macskának. Meg Szerának. Meg...
És mindenkinek, akiket látogatok fent leírtak miatt. Meg aki látogat engem. Ez a baj ezekkel a díjakkal, megkötik az ember kezét....

There are some blogs I like visiting. Because the owner always has a lot of new idea, I am interesting what she prepared last night, she usually has good thoughts, I am courious of her joy or she has a complicated period in her life and I would like to write some words of comfort. She is always happy, imaginative.... and she is talented in writing and what wonderful images she has! Or not, they are terribile. It's just as well.
We have children at the same age or not but I can share practices. She can cook prodigiously and her garden is wonderful! Or she lives in a blockhouse without any garden. But ... she has a big heart and I am in it.
There is a new award about the blog-friendship... I have got it by Kicsikató and I should hand on for 8 people. It's not too much. Anyahajó, Zsukka, Zsuzsi, Mammka, Bea, Julcsy, Susula (!). And Pákosztos Macska. And Szera. And... for everbody who is read by me. And who reads me.

I have never believed in the virtual friendship. So far.

Mindenre (vagy éppen semmire nem) jó szütyők

Varrni kell, már csak azért is, hogy aztán gyakorolhassam ezt a jó kis programot... Szütyőből sosem elég, mert ebbe teszik a lányok a Labellot, a kisollót, a teatasakokat, mindent. Én a cipzárakkal hadilábon állok, az alsó kettőnél valahogy csak belekerült, de nem a megfelelő módon, aztán tegnap este leültem, s 2 próbavarrás után rájöttem, hogyan lehetne úgy belevarrni, hogy az olyan legyen, amilyennek lennie kell.
És ha valaki azt hiszi, hogy akkor most elégedett vagyok, akkor elmondom, hogy nem, mert felette nagy igyekezetemben olyan szorosan a cipzár mellé varrtam a külső-belső anyagot, hogy alig (mondhatnám sehogy sem) lehet kinyitni. Vagy behúzni- nézőpont kérdése. Most a kettő közötti állapotban van, ami azt jelenti, hogy a praktikum és megfelelő kinézet még nem került összhangba.
Pedig nem ártana. :o)
Nem baj, ebből tanul az ember.

My daughters always need some vanity-bags (I don't know the exact name) which are suitable for Labello, teebags, scissors... I am at odds with zips but yesterday I was trying to solve this problem. After some hours I managed to sew them (see upper) and the last one is almost perfect. But. I made only a small mistake and the result? It's very difficult to unzip it or close it- it is unpractical. No problem, people can learn from everthing. :o)

Hölgy a kertben

Ma reggelre esett egy kevés hó. A hölgy a kertben (ZM középiskolás alkotása) kapott egy kalapot, előkelőbben is néz ki így... :o)

Everthing is snow-capped due to the snow was falling overnight...like this lady made of terracotta by ZM during his secondary-school studies. She is standing in our garden and she has received a hat to be more aristocratic... :o))

Éljen Zsukka és a Picasa!

Azt nem mondom, hogy remekmű, de kezdetnek megteszi. Zsukka jóvoltából letöltöttem a programot és kellő számú bénázás után létrehoztam életem első kollázsát. (Csak zárójelben kérdezem, ill. jegyzem meg: soha nem tudom, mi a különbség a montázs és a kollázs között, ideje utánanéznem.)
A fotókat Párizsban készítettem, s ma gondolatelterelés céljából nézegettem. Egyszerűen imádják a kék kapukat, bejárati ajtókat, kis és nagy portálokat, én meg őket. :o)

It's my first collage prepared by Picasa! Thanks for Zsukka who helped me to download the program. Of course I am aware it's not a classic. :o)
The photos were taken in Paris and today was the time to admire them again. French people like the blue doors, gates, shop-fronts... and I like them. :o)
By the way: what's the difference between montage and collage?

Photoshop

Én nem ismerem a Photoshop programot, s bár tudom, hogy enélkül élni nem is érdemes, én azért jól eltengtem-lengtem ezidáig. Most viszont került a gépemre egy angol változat, s bár odáig már eljutottam, hogyan varázsoljak rá szöveget, igaz, ez is laza fél napomba került- de ennél tovább nem jutok. Szeretném a mindig szépséges, mindig éles, adekvát fotóimat :) szépen egy kupacba pakolni, egy képbe berakni, mint mások. Nyugtasson meg valaki, hogy menni fog ez...
ZM segítene, de ragaszkodik az Illustratorhoz, az meg aztán végképp nincs a gépemen, az övé meg mindig foglalt. Minden segítséget szívesen fogadok....

I know that nobody can live without knowing program Photoshop... but I have managed to do it so far. But now... I have an English version on my computer but yesterday it took about half day to write something on one of my "wonderful" photos. :o(
I would like to use it, to know it in and out ... could somebody help me?...

Asztalterítő

Nem most készült, de nagyon szeretem. A képen talán nem látszik (elvégre én fotóztam), de caffe latte-színű barna + közepes+ erőteljesen sötétebb lila színű anyagokból készült. Csak télen használjuk, immár 4 éve. Jól bírja a családunkat, dicséretére legyen mondva.