2012. március 24., szombat

Smart-ies, ha zöld. És kék. De erről vita van.

Mióta Zoltán (aki egyébként szobrász, meg grafikus) egyszer összerakta nekem ezt a Smart-iest és a női* olvasóknak nagyon tetszett, azóta időnként art directornak  hívja magát, így, szerényen, s ez feljogosítja arra is, hogy vitatkozzon velem a színekről. Hogy az az alsó textil zöld. Szerintem meg nem.
Ha viszont ezt valaki zöldnek látja, annak mondom, hogy minden monitor másképp mutatja a színeket.







* csak szófordulat


Átírva

Pedig olyan szépen elterveztem ezt a hetet, beosztottam, hogy melyik nap még mit, kedden persze borult, de azt előre tudtam, tehát nem is borult igazából, viszont most látom, hogy szombatra képes voltam beírni, hogy pakolás-pihenés, ember, olyan még sosem volt, hoyg wamp előtti nap ez sikerült volna, de azért én reménykedem. Legalább azért, hogy leírhassam.
Tegnap késő estére már eléggé elfáradtam, ennek tudom be, hoyg  amikor megkérdeztek egy darabról, akkor nemcsak, hogy magától értetődően írtam le, hogy Vacsora Alabamában, hanem ehhez ragaszkodtam is, meglehetősen, míg be nem bizonyították linkkel, hogy Augusztus Oklahomában a címe.

Még az is történt, hogy csodadolgok történtek a héten, az egyik már konkrétum és  pár héten belül megvalósul, a másik az lesz, de mindkettő top secret egyelőre, azonban mindkettő nagyon jó és felfoghatatlan, főleg, mert semmit nem tettem érte, hanem házhoz jöttek, meg idénre mindenféle terveket is készítettem, amiket áthúztam, mert egyszer túlbecsültnek éreztem, majd alátervezettnek, végül új lapot nyitottam, mellyel hasonlóképpen jártam el, sose írjatok terveket fokozott érzelmi állapotban.

Nem tudom, sikerült-e elég rébuszosnak és kesze-kuszának lennem, azt hiszem, igen. Szándékmentesen is.

2012. március 23., péntek

Kupacolva

Különböző kézzelfogható, s kézzel nem fogható kupacok játszanak fontos szerepet a  jelenlegi napjaimban, kikerülhetetlenek, időnként hálás, örömteli, máskor aggodalmas szívvel tekintek rájuk. Vagy mindezt együtt, olyan is van, hogyne. 


Megértve

Az óraátállítás lényegét, tehát, hoyg most éppen előre vagy hátra, nyerünk vagy vesztünk,  csak akkor tudtam (akkor viszont azonnal) megérteni, amikor Zoltán egy hétköznapi példával megvilágította, mondván, mint az apeh, előbb elvesz, utána adja vissza.
A példa több éves, lehet, hogy ma már nem állná meg a helyét, mármint a visszaadásra gondolok.

2012. március 22., csütörtök

Vegyítve

Elhatároztam, hogy összeírom a bűnlajstromot, mert a szőnyeg jelentős rövidülésen ment keresztül, mire tegnap késő este hazaértem, és mérges lettem, hogy hányszormondtamabüdöskölöknek pedig megbeszéltem Zsömlével, nincs több szőnyeg, le kell jönni a szerről,meg is ígérte.A listán van pl. az összes krókuszom is, meg annyi minden még, felsorolni nehéz lenne, sok van a rovásán, na. 
Csakhogy az is történt, hogy fejvadász is a Zsömi, hozza nekem a különféle megrendeléseket, így történt, hogy őt látta meg először egy olvasó, aki aztán a lila Swallowtail kendőt megvette, meg még szeretne mást is, de még felkérést is köszönhetek az Aranymedve díjas rongyszőnyegzabálónak,  az pedig úgy volt/van, hogy történt ez a megkeresés/felkérés, és akkor én kérdezgettem, hoyg de hát miért éppen én, meg ilyesmit, és volt ugyan először racionális válasz, hogy ezért, meg azért, végül azonban csak elhangzott a megdönthetetlen érv, mely előtt csak meghajolni lehet, vagyis, hoyg mert a Zsömi szép.


Egyébként pedig nem íróasztal mögöttülő aktakukac, nemcsak szerzi másoknak a munkát, hanem maga is aktívan részt vesz a folyamatokban, egy, hoyg a háta mögött lévő farakást minden reggel megbontja (lásd: magas Déva vára), kettő, hogy abba a fatuskóba azt a fene mély lyukat létrehozni nem olyan könnyű ám, hosszú napok kemény munkája van benne, tehát kitartásban, erőfeszítésben, lelkesedésben, elszántságban, majd az elért eredmény feletti sikerben nálunk hiány nincs, ez nyilvánvaló.


Summázva

A tegnapi nap summáját röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a bölcsészeknek inkább művész vagyok, a művészeknek meg inkább bölcsész, és akkor ezt nézhetem úgy, hogy de jó, mindenhol kicsit otthon vagyok, de azt hiszem, én inkább azt látom ebben, hoyg sehol sem vagyok ott teljesen.

2012. március 21., szerda

Kihasználva

Mindig is volt bennem hajlam a hisztire drámaiságra, s mindig is  tetszettek az "amikor ezt olvasod, én már.." mondatok, mivel azonban én apróban utazom, csak azt mondhatom, amikor ezt olvassátok, én már a fővárosban okosodom. Éljen az ütemezés.

A táskáknak pedig határozottan jól áll az ólajtó padlásfeljáró. Ugye?

Álmodozva

Lehettem volna:
Egy álmos, kis utcán kockakő,
Melyet koptat az ember és idő.
(Csontos Sándor)


2012. március 20., kedd

Méltatva

Ezek a világnapok, hogy már a macaronnak is van, Nemzetközi Macaron Nap, így,  hát el vagyok hűlve egészen. Nem ünnepeltük, nem sütöttem ilyen kis gombócokat, mert nem értem a felhajtást körülötte, Párizsban ettem először, méghozzá itt, hamm, bekaptam és kész, hát ki gondolta, hogy ettől nekem el kell alélnom, faluról jöttem, na.
Az Alvás Világnapja, az igen, az már valami, bár volt egy kis zűrzavar, mert nálunk ünnep következtében fellépő naptárreform volt, a lényeg, hoyg 16-án van az igazi, de mi előrehoztuk,  így 13-án volt a World Sleep Day Hungary, már kimondani is gyönyörűség, a méltó ünneplés természetesen egy kiadós, horkolásmentes, jóízű alvás, én speciel ezt kétszer is megtettem, egyet a magyar napon, egyet a nemzetközin, nehogy szó érje a házát.

Megtalálva

Kopottságban nálunk hiány nincs, hogy ezt az ajtót mégis most találtam meg, abban a szemem mögötti érzékelés a hibás, mint oly sokszor. Hogy aztán pedig nem tudok tőle szabadulni, abban ugyanez rejtőzik, nem kell keresni mást, egy helyen terem a jó is, meg a rossz is.

Mogyoróbarna, mert egyszínűt akartam, de világosabbat:


Big bag, ha retro, de azért legyen barna is, kék is:

Dúsítva

Narancslekvár nélkül azért lehet élni, tudom én, de hát annyi minden nélkül lehet élni, mi kell nekünk, víz, oxigén, táplálék, öltözék. Redukált élet. 
A (részben chilis) narancslekvár megszínezheti  a napot, színek, illatok, érintkezés. Orgia.
Hogy pedig hosszan tudtam bámulni a megtöltött üvegeket, nem várt öröm, nem pusztán jóleső elégedettség, inkább az avar alatt újraéledő tavasz.

több fénykép itt

2012. március 19., hétfő

No spoiler - Ellenségek

Az Esze Dóra könyvről annyit tudok mondani, hogy  nem sikerült megfejtenem, miről szól és ez nem vicces, ellenben igaz.

Blokkolva

Minta: Lazy Kathy
Fonal:  by Buci
Méret: mérhetetlen, de az általam választott két pontján biztos, hoyg 120 x 85 cm
Súly: 69 gramm



Fokozva

Ja, és az is volt, hogy ezzel a hajjal három be nem tervezett találkozás is volt olyan emberekkel, akikkel a férjem valamilyen üzleti kapcsolatban van.
Napsütésben, ezt hozzá kell tennem.

Borzadva

Amikor még fiatalabb voltam (mert voltam), mindig elszörnyedve néztem a középkorú nőket, akik olyan hajjal jártak-keltek a világban, mintha a hajuk színébe sűrítették volna a fiatalságukat, fogvicsorítva  törekedtek volna arra, hogy ők igenis fiatal(os)ak, frissek és üdék, tessék, a hajuk is milyen lendületes, milyen színes, ezt én szent borzadállyal néztem, mert eszembe sem jutott, hoyg egyszerűen így sikerült.
Na, most pont ilyen a hajam színe. 

2012. március 18., vasárnap

Változtatva

Ember a vízben fényképen, ezt kellett megérnünk, hogy már embert is, igen.

A pár nap alatt semmi érdemlegeset nem csináltam, csak ami a képről leolvasható. Élveztem a napot és fényképeztem.
De vigyázat!, egyik képen sem én vagyok.

Több kép pedig itt.