Észt kringel

  

   

Több fotó pedig itt.:)

Reality show I.

Gyakran érkezik a kérdés, hogy hol dolgozom én, milyen a műhelyem, éppen ezért a FB-on már vagy két hete közzétettem ezt a fényképet,  ill.elkezdtem a sorozatot.*

Nekem nincs műhelyem, ezt elég hangosan és siránkozva mondom, nincs saját műhelyem, a házban lévő férfival kell osztoznom a dolgozószobán, utóbbit viszont örömmel mondom, a két megállapítás külön-külön és egyszerre is érvényben van. Úgy is mondhatnám, hoyg előttem a fal, mögöttem a férjem, bennem a létra.

Ez az asztalom. Nem kicsi, bár úgy tűnhet, mindenesetre nem ez lesz, hanem egy hosszabb, ám keskenyebb változat - majd. Ez most 130 cm hosszú. Először úgy gondoltam, hogy mindent a maga valójában mutatok meg, reality show, nem pakolok el, nem rakok rendet, így is történt, s most, ahoyg elnézem, szép rend van nálam. Vagyis volt, biztosan két projekt között voltam a fényképezés idején, ezt majd azért igyekszem korrigálni egy valósághű változatra. 

Van három lámpám. Meg egy dicsőségfal.

Előttem a falon polcok, bal oldalamon polcok, jobb oldalamon dobozok, a fal mentén polcok. Dobozokkal. Fotók később, apránként. :)

* nem mindig up-to-date a blog és a FB oldal, sajnos. vagy nem.

Eltévedve

Én kérek elnézést a remek tájékozódási képességemért, melynek folyamodványa volt, hogy Barkáékat a szex shop-ban kerestem.

Viszont útba igazítottak.

Felkérve

Jó hír, amit végre megoszthatok.:)))

Az ÉVA magazin 5 éves, születésnapi rendezvényére a jövő vasárnapi wamp keretén belül kerül sor. Hogy ez mit takar, az kiderül a magazin oldalán, s aki olvasni tud a sorok között, az sejtheti, aki nem, annak mondom, hogy felkérésre ebben a szülinapi buliban ... ööööö.... nekem is részem van.:)))


Roppant izgatott vagyok, roppant.

Ujjamon számolva

Egy, hogy elbambáskodom az időm, de nem azzal a jóleső típusúval, nem, hanem azzal a már-fél-négy-van-mit-csináltam-eddig félével, aztán meg jön a szorongató érzés, hogy behozzam a behozhatatlant.

Kettő, hogy azt csináljátok utánam, hogy ahány fénykép, annyi szín, ugyanaz a táska.

Három, hogy holnap az első top secret-ről részletet mondok el.

Négy, hogy mire megtanultam (elfelejtés nélkül) beverni a patentot különleges körülmények között is, úgyismint váratlanul és éjszaka, addigra az összes patentot elhasználtam. Gondolom, bevertem.

Öt, hogy ősszel a Zsömi megette az egyszem szép nadrágomat, tavasszal pedig az egyszem kényelmes cipőmet. Így most csak szép* cipőm van, csak nincs mit hozzá felvennem.

 

* ám hosszútávon, vagyis a buszmegállóig való gyalogláson túl, k.kényelmetlen

Vissza-visszatérve

Ha kidobjuk az ajtón, visszajön az ablakon. A kis Zsömi, ahogy mi hívjuk, öööö...megnőtt. 

Nagyon jó ötlet volt az ablak két oldalára költöztetnünk az asztalainkat, mert kettőnk négy keze közül mindig akad egy éppen szabad is, legalábbis Zsömi így gondolja. Nem véletlenül.

Azt pedig, hogy a hatalmas mancsait éppen az ablak már lecsiszolt és lefestett részén pihenteti, azt különösen szeretjük.

Pirulva!

Piros* fület kapott. És Smart-ies típusú táska.

Nem tudom, sosem szerettem a pirosat, egy kicsit meg is vagyok zavarodva  ettől a kezdődő mániától. Feltételezem, a korral jár, bár még csak kis tételben jelentkezik.

Egyelőre.

De majd résen leszek!

*nem narancssárga, hanem piros. nálam egyértelműen, az én monitoromon. akinél nem, ott a hívni kell a  fantáziát a 06-20-10-10-100-as számon :)

Mennyi kapu, mennyi élet

Pedig ki sem léptem a faluból. Sőt, végig sem mentem.

  

 

 

       

Színezgetve

Egyre kevesebb táskás fényképet rakok fel ide, az olcsó sikert hajhászom, így is mondhatjuk, hiszen a FB-on nyomni egy lájkot senkinek semmibe nem kerül, én pedig még ennek tudatában is örülök nekik. Könnyű engem megtéveszteni mosolyra fakasztani.:)

Azért mégiscsak megkérdezem, hogy szerintetek milyen fület rakok én erre az alapra és egyáltalán, milyen táska lesz ez? Most aztán majd jól kiderül az igazság, érdemes-e mutatnom táskákat vagy maradjak a betűknél. Esetleg ott sem, hahahaha.

Írjatok sokan. Sokat. Sokszor. Sokadjára.

A nap híre

Nem homogén a medvehagymás pogácsa, szerencsére nem!

 

      

Akasztva (a hóhért)

Pontosan olyan levelet írtam az asztalosnak, amilyet kapni szoktam, kérdésekkel bombáztam, hogy de mennyibe kerül, hogy mikor készül el, hogy nem lehetne-e hamarabb, hogy nézze meg, lehet-e ezt így, hogy mikor érdeklődhetünk, meg egyáltalán, hogy roppant izgatott vagyok.

Új állványom lesz, bizony.

Eltűnődve

Több olyan filmet néztünk meg mostanában, amelyben a férj rendkívüli ravaszsággal megöli vagy meg akarja ölni a feleségét, mondtam is Zoltánnak, hogy én inkább azt a változatot szeretem, amikor a feleség nemcsak hogy nem hal meg, hanem (mivel okos, meg persze szép is, csak ez most nem érdekes) felgöngyölíti az egész ügyet, rádöbben az indítékra, csőbe húzza a férjét, bebizonyítja a maga igazát és persze, szerez maga mellé támogatót mindehhez, mondjuk egy magas, jóképű, facér pasas személyében.

Ugrándozva

Meglátni az őszt a tavasz közepén, ez remek játék, szembemenni a frissel, az üdével, átugrani évszakokat, kihagyni a telet, fél évet is visszalépni, fülön csípni az elmúlást ebben a harsogni készülő zöldben - ilyen játékokat játszom én, szeretem, köszönöm.

Katt a képre, érdemes.