váltás

Na, most az van, hogy ráz a hideg, de már nem úgy ám, ahogy eddig, hanem úgy,  hogy lehagytam a cipzáros zsebet egy táskáról* és olyan levelet kaptam a megrendelőtől, hoyg kiráz a hideg, na.

de az árban sem jelentkezett, de azért nem reklamál ám

medicina

Kitörni készül a kór. 

A kór ismérve, hoyg orvul támad, nem is sejted, hogy mik folynak odabent, előbb békésen dolgozol, meg tervezel, miközben a kis mocsok már szövögeti a hálóját és rosszindulatúan röhécsel. Amikor elkezd a fejed teteje (mindig a bal oldalon,  biztos ott tanyázik valahol) bizseregni, akkor gyanút fogsz, de még reménykedsz, keveset aludtál, sokat dolgoztál, jaj, nem kéne ennyi kávé, valamint kéne már valamennyi szénhidrát, meg ilyenek, de ez csak az első etap, utána jönnek a klasszikus jelek, hidegrázás, satöbbi, ki sem mondom.

Sajnos, én ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy segítene valamennyi... csoki? Keksz? Bonbon?

Mindegy, csak sok legyen hasson.

(áh, nem ám, csak gondolati szinten van ez így, régóta nem élek én már ily dolgokkal, csak eljátszogattam az alternatív gyógmódok új nemzedékével)

vokál

(citrus) 

Tavaly a barátnőmmel vettünk közösen egy láda bionarancsot, most egyszerűen odarakták elém a lehetőséget, nekem csak ki kellett ugranom a kocsiból  nyújtani érte a kezem. Jelentős részét egyszerűen befaltuk, de készült narancslekvár is, mert az meg annyira, de annyira, hogy nagyon és hát görög joghurttal meg már szinte nem is igaz.

(narancs)

Aztán a maradékból készült citruslekvár. Az én verziómban van ugye a narancs, van benne grapefruit, citrom és lime. Nagyon kíváncsi voltam, mit adnak a narancshoz a többiek, egyáltalán érződik-e belőlük is valami, vagy a túlsúlyban lévő narancs mindent visz? Hát majdnem. A grapefruit íze karakteres, a citrom és a lime (héja, leve) nagyon szerénykedik, ha nem tudnám, hogy márpedig ezeket is beletettem, fel nem tűnne. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy erősítettek a többieken, hiányoztak volna, ha nem kerültek volna bele, de meghagyták másnak a tündöklést. Ők a vokál. Vagy a tánckar.

    

  

        

Hogy akkor milyen az íze? Fenomenális.

így nem lehet gondolkodni

Arra még emlékszem, hogy feküdtem az ágyban és arra gondoltam, hogy mindjárt olvasni fogok, a következő meg az volt, hogy Zé kérdezte, mit csinálok szemüvegben, csukott szemmel, én pedig megmondtam az igazat (gondolkodom), de nem győzhettem meg, mert lakonikusan annyit mondott, hoyg szóval, alszol. És lekapcsolta a lámpát.. 

Na jó, előtte még levette a szemüvegem.

megújulás

Ez meg igazából egy Smart-ies, ami nagyon régóta van a repertoárban (ma fellengzős kívánok lenni), már a wamp-on is ezer éve kínálom (ez kettőt jelent, két évet), csak közben az történt, hogy először elfogyott az alapanyag, a vízlepergető cucc, ill. nem fogyott el, csak éppen valami nagyon sok %-kal emelték a spanyolok az árat (60 ?), cserében hetek, hónapok múlva szállították. Vagyis, mégis csak elfogyott számomra.

Aztán meg a fület is másképpen szerettem volna, mert eleddig bőr /műbőr fülvolt, de nem mindig sikerült színben megfelelőt kapnom, és ezt én eléggé untam,így most ez változott. 

A forma, az elrendezés, a méret, a belső viszont nem.

Itt egy before kép.

  

retrospektív

Nem ennyi táskát készítettem, de ezek most színesek, az pedig jólesik.

Ez a sárga például ma reggelre lett kész. Azt az egyet tudtam, hogy a sárga barnával remekjó, azt, hogy egyben hogyan fog tetszeni, azt nem. Jelentem: nagyon.

Ez laptop táska, őszi erdős, a bélése...! A masina külön rekeszben, bocs.

Ez is laptop táska, teljesen más, nemcsak a szín, hanem az összhatás miatt is.  Ennél a táskánál kezdődött el az a móka, hogy akkor a laptop legyen egy külön elválasztó részben (hajamat téptem), megrendelőJuditnak köszönhetően már tudom, hogy ilyet is tudok.

Csak annyit mondok: bélés. De azt elhaló hangon.

 

Hát ez meg az a táska, amelynek átvétele a 3000-es táskák árnyékában történt, de ha tudnátok, milyen helyes fiatal lány volt a megrendelő... Hát nagyon.

ez már így marad

Azt mondják, a gyermekedért való aggodalom mindig ugyanaz marad, de ez nem igaz, nekem például most sokkal több álmatlan éjszakám van, mint kiskorukban. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem való nekem ez a gyermekes lét, nem kellett volna valakinek sokkal hamarabb figyelmeztetni? Esetleg?

visszhang

Nem lovagolva a témán, elmondom, mi jutott eszembe.

Egy,  hogy ez a bejegyzés tényleg nem arról szólt, hogy milyen szörnyű már, hogy 3000-ért is lehet táskát venni, ez igaz, szörnyű, de most nem ez a lényeg, hanem az emberi munka semmibevétele. Tehát nem bújtatott panaszkodás volt benne, tényleg nem.

Kettő, hogy az, hogy a Meskán is képesek ugyanennyiért táskát kínálni egyesek, az azért más kategória, mert ebben az esetben nem kizsákmányolásról van szó, hanem arról, hoyg vannak, akik nem gondolják át az áraikat, eladnak egy táskát, abból futja a következő táska alapanyagára és akkor az már jó?  Hát ha nekik jó, nekem éppen tökmindegy.

Három (távolodva a felvetett témától), hogy egy-egy olyan bejegyzés, ami végre nem az én nyavalygásomról szól, az kap lájkot itt is rendesen, visszadobódik a fb-ra, én ezt szeretem, mert akkor  még többen beszéljük meg, viszont ez több dolgot is mutat. Mutathat. 

A: fene unalmas vagyok:)

B: kellene többet írni össztársadalmi problémákról (jaj, de szép, elolvadok)

Csak közben meg az is van, hoyg ez egy én-blog. Egy időnként unalmas, meg rapszodikus blog, és bár éppen a fentiek mutatják, hogy lejárt az idejük, nem kívánok belőle problémafelvető (pláne: - megoldó) tematikus blogot írni, van abból annyi, mint a nyű, és hát na, forradalmár sem vagyok.

Viszont ha valami majd eszembe jut, megírom, megígérem. Ha eszembe jut - ez nem nagy ígéret.

Négy (teljes eltávolodás), hogy bár tavasz van és frisset, meg zöldet kellene főzni, de ha egyszer a KÖZ paradicsomos húsgombócot kíván, akkor az van, hogy paradicsomos húsgombóc lesz, miközben felvetődik a demokrácia több sebből vérző mivolta.

(fénykép nem a gombóc, hanem a csodaszép tálam miatt lett lészen)