A tavaszt pedig

ezzel a táskával (és neszesszerrel) megnyitottnak tekintem. Csak ne fáznék ennyire.

 

  

A táska és a neszesszer  a szokásos helyen, én is a szokásos helyemen (fűtőtest), véleményt pedig szokásosan szívesen veszek. :o)

Zöld

vagyok, nem tagadhatom, zöld a szívem, zöld a lelkem, s ha néha pillantásokat vetek is másra (mondjuk, lilára), az mind semmi ahhoz képest, ami engem a zöldhöz fűz. Az pedig, hogy a télvégét járjuk, mert én már ellentmondást nem tűrően igen, az csak erősíti az egyébként is erős vonzalmat. Így vagyunk hát.

 Szeretem a zöldet kékkel, mit tagadjam.

 

Szeretem a zöldet zölddel,  hagy ne mondjam.

A táskákról több kép, részlet, adat a szokásos helyeken, a Meskán és a web-shop-ban.

Zöld, zöld, zöld / Green, green, green

Elkészültem ezzel is, minden olyan, mint egy lassított felvétel, de lehet, hogy én vagyok olyan. Minden nehezemre esik, s ha próbálok is vidámkodni, még az sem az igazi. Szerintem tuti, hogy ez a szomorkás időjárás az oka, vagyis kívülről jön, nem belülről. :o) Legyen így.

Ezek azok a blokkok, amelyekkel Kicsikató meglepett, akkor még hófehérek voltak, de aztán némi füves kezelés, akarom mondani, teafüves kezelés után metamorfózison mentek át, s lett belőlük enyhén antikolt (hatású, tudjátok, mint az eperízű) blokkcsalád. Ugyanezen változáson ment át az egyébként korát illetően valóban antik lepedővászon, ami viszont meglepően jól , fiatalosan tartotta magát, nem is akart eleinte barnulni. Bezzeg, ha nem akartam volna...

És a tűzőcérnáról el ne felejtkezzem, az a remek, egyszer már "megénekelt" zöld cérna, ami szakad is, meg csomósodik is, de csak nem fogott ki rajtam (bár helyenként igen). :o) Összhatásában egyébként meg tetszik.

Némi varrás is / Some sewing

Ha nem is az elmúlt 2 napban, de varrtam is, igaz, csigatempóban. És persze, zöldben, mert ha szín, akkor a kezem egyértelműen a zöldek felé matat, mielőtt bármi is tudatosodna bennem. :o)

Két neszeszer készült el a már megszokott minta alapján, de rájöttem, hogy kezdem unni, nincs valakinek valami jóféle szabásmintája? Az efféle (egyelőre gondolatbeli) újítás mellett azért remélem, mindenki észreveszi, milyen ötletgazdag, új megközelítést sugalló fényképek jöttek ki a kezem alól. Itt szeretném felhívni a figyelmet a nem kevés célzatossággal középre helyezett képre, ahol is a 2 neszeszer 4 narancs társaságában hívatott jelképezni ezen irányú kreativitásom első lépcsőjét.

Not in the last 2 days but I could sew something, telling the truth, at a snail' pace. Of course, they are in green, if it depends on me I always choose this colour...
I prepared 2 small cosmetic (beauty)-bags of long standing pattern but it's a bit boring. Could somebody suggest me a new pattern? Besides I hope everbody can perceive how gifted I am in taking photos... :o) You can realise my ability if you have a look at the image in the middle of my collage... I think it 's a proof of my talent. :o)

Tavasz

Úgymint: legyen már tavasz.... Kell valami nap, valami sárga, valami meleg, valami jó... elővettem a festett anyagaim egy részét, jó kis tavaszit kellene varrni belőle, persze, kialakult ötletem még nincs, nekem nem nagyon szokott, összesen 3-szor fordult elő velem, hogy a varrást komoly rajzolás, meg színezés előzte meg, igaz, abból kétszer díjazott lettem. Lehet, hogy többször kellene alkalmazni? Na, nem a díj miatt, hanem azért, hogy ne félúton derüljön ki, nem működik mégsem az eredetileg korszakalkotónak tartott ötletem.

Persze, vannak elképzeléseim, mit varrok még rá, zöld lesz rajta, az biztos, s bár először megint a jó kis filcekre gondoltam, beláttam, erre most talán mégsem. És nem, nem olyan rózsaszínű, mint amilyennek látszik.

Háttér

Zsuzsitól nagyszerű zöld hátteret kaptam, amelyet mire felraktam, fehér lett. Valami rémesen ronda, de ami a vicc benne, az az, hogy ő zöldnek látja. Nem, nem színtévesztő, nála egyszerűen zölden jelenik meg.
Mondaná meg valaki, milyen színt lát a blogomon, mert nyomom én a frissítést, de péntek este már ez sem akar frissülni. :(

Így jár az, aki a jól beváltat le akarja cserélni. Járt utat a járatlanért, ugye... sosem tanulom meg, brühühü.

Egy kis zöld...

Eredetileg nem ezt a képet akartam felrakni, hanem azt, amelyiket Zoltán készítette a most elkészült ruhámról. Bizony ám, ilyen is van! Csak valahogy nem áll össze az összeköttetés a gépeinkben, én meg meguntam, s úgy gondoltam, a holnapi dili napra valami nagyon vidámítót szeretnék látni... Nem is akarok írni róla, majd, ha a kedves vendég elmegy. :(

Szóval: ezt a szép kis zöldet olyan 2-3 éve varrtam, amikor még több időm volt. Nagyon szerettem- szeretem, most is kint van a falunkon. Az külön öröm, hogy még harmadik helyezést nyertem is vele a Határtalanul-on.



Kézzel tűztem (nem véletlenül mondom, hogy ez még mindig gyorsabban megy, mint a szabad gépi tűzés), és roppantul élveztem. Egyébként is szeretek kézzel varrni. Valahogy olyan érzésem van, mint a kenyérsütésnél. Nem a dagasztókészülékkel, meg a kenyérsütőgéppel való sütés, hanem az, amikor a saját két kis kezemmel én dagasztom be a kenyeret. Mindig olyan érzésem van, hogy van ebben a tevékenységben valami ősi folytonosság, hogy ugyanazt csinálom, amit nők milliói csináltak- csinálnak évezredek óta. És ez nagyon jó.
Nos, valahogy így van ez a kézi varrással is. Persze, tudom én, hogy ez ma már nem dívik, mert nem praktikus, nem gyors. Nem ez és nem az, de mégis... öltögetés- nekem erről a szóról azonnal a kézi varrás jut eszembe, erre asszociálok. Csoda, ha lassan haladok a szabad gépi tűzés elsajátításával?

Festés, festegetés

Hát, izé... van nekem ez a beteges vonzódásom a zöld iránt. Ez valahogy mindig felüti a fejét, mindig segít a döntéshozatalban /vagy éppen nehezít/, Zoltán gyakorta mondja is a megjegyzéseit (Jé, csak nem zöld?), de hiába, mert szerelmem múlhatatlan.
Nos, ez történt a tegnapi festésnél is. Én csak kékeket és zöldeket akartam festeni, mert valami mocorog a fejemben, s valamiért én úgy is láttam, hogy ez sikerült, mígnem Zoltán hazaért. Ő aztán tudatosította bennem, hogy ez biza zöld, 2 kivétellel talán mind a 18 féle alkotás, amit létrehoztam. Színek terén egyébként mindig van egy kis vitánk, amire én azt mondom teljes egyértelműséggel, hogy kék, arra ő azt mondja, hogy: Kék, de van benne egy kis sárga vagy: Barna, egy kis magentával. Könnyű neki, szobrászként, grafikusként nem nagy cucc. Nehéz viszont nekem, már többször megkérdőjeleződött bennem a színvakság. De valahogy mindig csak egy ilyen vita után...

Aztán ma reggelre már én is zöldben láttam a világot, de ez azért attól függ, mit teszek mellé. Próbáltam különválogatni a teljesen, a kissé, a kétértelműen, az egyértelműen zöldeket, íme, egy kis bemutató. Szerintem ezek kékek.


Ezek meg zöldek.


Ez így jónak is tűnik, de ha egybevetem, akkor már nem olyan sziklaszilárd a véleményem.



Mindenesetre akár kékek, akár zöldek, én boldogan pepecseltem velük!

Színvitánkkal kapcsolatban egy történet: tavaly kifestettem a nappalinkat. Eredetileg valami rozsdabarnát szerettem volna, persze, lágy színekben. Aki állított már össze színt festékes vödörben, az tudja, milyen nehéz a megfelelő árnyalatot elérni, arról nem beszélve, hogy ami a vödörben a kívánt szín, az a falon, száradás után már közel sem biztos. Zoltán kikeverte a színt, én meg elkezdtem festeni nagy boldogan. Az első réteg olyan volt, mint az álom, pont ilyet akartam, volt nagy öröm. A száradással párhuzamosan csökkent a lelkesedésem, én egyre rózsaszínűbbnek láttam. (Nem a világot, csak a falat..) A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban megint összemostam néhány nem megfelelően összeválogatott dolgot, így lettek Zoltánnak "más" színű ruhái, mint annakelőtte. Szóval, a sokadik nyafogásom után, hogy ez inkább rózsaszínű, s én inkább felkötöm magam, semmint egy rózsaszín szobában üddögéljek... Zoltán kirohant a fürdőbe, "Tudod, mi a rózsaszín?" kérdéssel, s visszatért az egyik élénk rózsaszínű alsógatyájával, a falhoz tartotta, s diadalmasan ezt mondta: "Na, ez, ez rózsaszín!" Hát, egyezzünk meg abban, hogy azonnal láttam a különbséget... :):)

A festéssel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:
- nem lehet abbahagyni
- nincs rossz színű végeredmény, csak még nem tudjuk, mire is lesz jó
- hiába a gumikesztyű, egy kis színt kapnak a kezek (ma a nyirkos levegőn fáztam, s éppen mondani akartam, hogy tiszta kékek már az ujjaim, amikor ránéztem, s tényleg kékek voltak- de fázás nélkül is)