Ma megpucoltam egy (one, ein, uno) ablakot, de félreértés ne essék, nem a karácsony miatt. Egyszerűen halálkoszos volt.*
Közben kialakítottam egy elméletet az év végével kapcsolatban, mely röviden úgy foglalható össze, hoyg mindenki idegesít. Hosszabban is tudnám mondani, de leírva az nagyon ronda.
Egyrészről zavar, hogy annyian nyüszögnek a karácsony miatt, hogy nem szeretik, hogy nem jó, az a sok nyűg, hoyg ajándék és díszítés és dekoráció és csomagolás, és két perc alatt vannak mindenen túl, miközben előtte hetekig erre készültek és éjszaka, meg hajnalban.
Másrészről meg zavar, hogy annyian nyüszögnek a karácsony miatt, hogy jaj, ezt a sok álszenteskedést és most majd bezzeg mindenki sorra kerül, szegények és hajléktalanok, de ez egész csak felfújás, részükről nem lesz semmi, sem fa, sem egyéb cucc, de legfőképpen nem hagyják magukat megérinteni ettől az egésztől, gondolom, kivonulnak a társadalomból. Néhány napra.
Harmadrészt meg zavar, hogy annyian nyüszögnek a karácsony miatt, hogy túlköltekezés és bele kell pusztulni.
És ez mind semmi, de a legjobban meg azok zavarnak, akik nem nyüszögnek a karácsony miatt, hanem november közepe óta beosztás alapján élnek, hogy megvan a rendje és ideje, mikor kell megvenni a halat, megsütni a mézeskalácsot, megírni a képeslapokat, megvenni a természetesen korábban már kitalált ajándékokat, beszerezni a fát, megpucolni az ablakokat, feldíszíteni a lakást, barátnőkkel forraltborozni.
Nyilván irigy vagyok, mi más lehetne emögött, de betelt a karácsonykönnyítő listás bejegyzések olvasására szánt tárhelyem, elfáradtam bennük és általuk. Úgy érzem, nálunk idén sem készül el az évek óta tervezett girland, és a férjemnek szánt adventi naptár sem, lehet, hogy kevés lesz a mézeskalács, és feltételezem, hogy nem lesz öt aprósütemény sem és azt sem gondolom, hogy minden ablak ragyogni fog.
Viszont ha fanyalgok, legalább lehet majd szólni, hogy tetszettem volna listákat olvasni. Mármint: időben.
* karácsony
