Három dobozt rendszeresítettem, az egyikbe kerülnek a megrendelések (ez a legkisebb doboz, ezek hamar kikerülnek a házból), a másikba a Meskás dolgok, a harmadikba a karácsonyi vásárra készítettek, azt szeretném, ha szép, nagy kupacok lennének már, de lassan telnek. Pedig mindent megteszek, tényleg.
Hogyan lehet beosztani az időt? Hogyan lehet jól gazdálkodni vele, úgy, hogy a hétvégére rendszeresen megjelenő kialvatlansággal már eleve számolva se menjen el az életkedv? Nem most, hanem hosszútávra gondolom. Hogy csináljátok? Vannak tervek vagy ahogy adódik? Úgy gondolom, van egy olyan pont, amikor muszáj tervezni, én alapból ilyen vagyok, listagyártó típus, listám van a terveimről, a munkáimról, a megrendeléseimről, az időbeosztásomról, hány darabot szeretnék elkészíteni összességében, mikor, hányat kell megvarrnom, mihez mennyi alapanyag kell, szóval, én egy tervező típus vagyok, ami arra remek, hogy egyre kétségbeesettebben nézzek a listáimra, mert egy kicsit mindig felüllicitálom a saját teljesítőképességemet, s akkor még nem számoltam az élet által kínálta váratlan eseményekkel. Mindegy, terv, az aztán van.
Muszáj összeszedettnek lenni, kell lennie (jól felépített) stratégiának és taktikának, ha nem szeretnék karácsony végére ... kipurcanni. Nyilván van is, mindenkinek van valami hétköznapokat segítő apróság, egy trükk, időtakarékos megoldás, valami, nem lehetne megosztani egymással?
Én egyetlen praktikát tudok, legalábbis amit tudatosan alkalmazok, ez konyhai dolog, mert meleg ételt szeretnék tálalni mindennap, mert szeretem a közös ebédet ZM-mel, mert ő meg szereti a főztömet és mert természetesnek találom a főzést. Időt úgy tudok spórolni, hogy a hétvégén rászánok valamennyi időt, s kitalálom, mit főzök a következő héten, van közvéleménykutatás is, van-e külön kívánság, valami, amit régen főztem, pedig de jó lenne. Szépen összeirkálom a füzetembe (mert én listagyártó vagyok), nevezhetjük étrendnek, hétköznap olyan ételeket választok, amelyek könnyen, gyorsan elkészíthetők, de finomak is és változatosak is. Egy másik oldalra jön a másik lista, hogy ehhez mit kell vásárolnom, mi legyen itthon feltétlenül, s akkor a pénteki fővárosi napunkon mindent beszerzünk egyszerre, piacot látogatunk (húst csak ott pl.), bevásárlóközpontba megyünk, mert mi ilyen megátalkodottak vagyunk, sőt, a kenyeret is beszerezzük a
pékségből, fagyasztjuk. Tehát egyszerre megveszünk mindent, amit csak lehet, nekem ezáltal készletem lesz itthon, biztonsági tartalék, nem kell délelőtt 11-kor azon töprengenem, mit is főzzek, s mi van itthon, amiből gazdálkodom kell, esetleg fussak el még a boltba is. Az étrend összeállítása pedig remek móka, sokkal változatosabban étkezünk a jól megtervezettség oka folytán (vöröslencse leves és almatorta, ez rendben volt tegnap), arról nem beszélve, hogy igyekszem az időtényezőt itt is minimalizálni, hétvégén
rengeteget főzünk úgyis.
Ez az én praktikám, biztosan van más is, ami nem ennyire tudatos, de jól működik, ha rájövök, megírom, meg én, de nektek van-e valami trükkötök? Időgazdálkodás? Trükk? Varázspálca?
Felraktam a Meskára a kötött holmikat, s mindez Ancsának köszönhető, akivel egy vásárban voltam, s akinek plasztik babafeje a lányaimat mint modelleket volt hivatott pótolni.
Olyan a színe ennek a saját festésű textilnek, mint a burgundié, mély és izzó, ez már nem szégyenlős növendéklány (Szilágyi Domokos), hanem sokat tapasztalt, sokat megélt, sokat látott nő, érett asszony, aki ennek megfelelően is él.
Több részlet itt!
Szintén filcből, szintén ablakra, ajtóra, kilincsre, autóba, akárhová:
Éppen egy éve kezdtem el kötni, elég bátortalanul, de kellett valami, mert néhány hónapos változás állt be az életemben. A kötésnek, azon túlmenően, hogy kézimunka, és kevesebb szervezést igényel, mint a varrás, van valami varázsa, no meg, persze, meditatív tevékenység is, kikapcsol, ellazít, ahogy azt kell.
Aztán itt van egy készülő Gail, ez is Orsié lesz, de egy másik Orsié:
Szürke, de vannak benne nagyon finom, nagyon halvány rózsaszínek is, Bucikám festette, jó a színe, jó a tapintása, jó a struktúrája, jó mindene.
Vannak még magányos sapkák és magányos sálak, van a tavaly sokat használt zöld fonalam is, ránézni (még) nem bírok, sok emlék, sok fájdalom. De majd!
Nekem az kihívás, hogy egy takarón belül legyen türkiz, lila és narancs, utóbbi domináljon is, szép kihívás, nem mondom. De talán...
