Így bírjuk a meleget

Azt, hogy mennyire szenvedünk a hőségtől, az mutatja, hogy a frontérzékeny családtagjaim még egy kiadós fejfájást sem bánnak, csak jöjjön az a délelőtt-délután közötti 15 fokos hőmérsékletkülönbség.

Én mindennap elmondom magamnak, hogy a kövérek különösen szenvednek a melegben, tehát le kell fogyni.
A kutyának mindennap elmondjuk, hogy ugye, milyen jó lenne egy cipzár a hasán, ahol kibújhatna ebből a szőrből.
Lassan 1 literre emelkedik a napi folyadékfogyasztásom, tehát nagyon meleg van.
Már nem felejtjük el a fordított világot, vagyis nappal becsukunk mindent, besötétítünk, éjjel jól kitárunk mindent.
A ruhák fél pillanat alatt száradnak meg, már ha van valaki, akit rá bírok venni a teregetés veszélyes műveletének végrehajtására. A szennyeskosár meglepő gyorsasággal ürül ki, a vasalnivaló halom ugyanilyen arányban nő. Hurrá.
Napközben nem főzünk, nem eszünk. Mégsem fogyunk. Ellenben este grillpartyt rendezünk. Ha esetleg fáznánk, ugye.

Most meg ez

Hogy mi a ménkű ez a nyűglődés ma rajtam és miért nem múlik, mikor annyi, de annyi dolgom lenne... rettenetes. Készen vagyok végre a ribizlivel is, sárgabarackkal is, végre varrhatnék, erre nyűglődöm. Ki érti ezt. :o(

Esőnap(ok)

Az esőnapokban az a jó, hogy elintézem a Gellért-hegy magasságú vasalnivalót, hogy megvarrok egy-két táskát, hogy ZM fényképezhet. Utóbbi nekem is jó.
Viszont nem látok napot, sötét van a házban, a kertben hagyott holmi csuromvizes, a tuják szétnyíltak, mint a tubarózsa és folyamatosan álmos vagyok.

Egyébiránt a tegnapi táska elkelt, de erről majd még írok. Most elmegyek az APEH-ba. Egy ilyen esős napon. :o(

A mai reggel

Előre leszögezem, mielőtt bárki azt gondolná, hogy rosszkedvem lenne vagy vígasztalni kell, nem, nem, ez is vicces inkább.

Amikor ma reggel arra ébredtem, hogy a tegnap a fülembe szorult víz még mindig ott lötyög a fejemben és a jobb karom eddig számomra ismeretlen fájdalmat produkál (amiről már tudom, mert tapasztaltak elmondták, hogy "hasogat" a neve), akkor két dolog jutott eszembe:

1. akkor kezdünk öregedni, amikor a barátainkkal ilyen dolgokról beszélünk és nem a buliról

2. tegnap az uszodában rám nézett egy néni és azt mondja, hogy mond valami vicceset, ne legyek szomorú (ezt nem tudom, miből gondolta, mert a fejemből nem sok minden látszódott a sapka és az úszószemüveg miatt). Szóval azt mondja, hogy megkérdezte tőle egy másik néni: Kedvesem, jó ez a víz reumára? Mire ő ezt felelte: Isteni, én is itt kaptam...

Egyébként meg jó lenne fejleszteni az íráskészségemet, mert félreérthető dolgokat írok- igaz, mézzel kenegettek, amikor erőt öntötök belém, csak azt ne gondoljátok, hogy én egy nyafogós csaj vagyok. Van persze az alapbajom, de először is gyógyulok, másodszor a kiindulási állapotom igenis egy vidám, belevaló csaj képét mutatja. Aki ismer, tudja. Ugye, Lomaquilt?

Az ajándékok

Nyuszimama kora hajnalban felkelt, hogy meglephesse csemetéit. Keresgélte a kertben a csemeték által előző este (állítólag nagy gonddal) készített fészkeket, de sehol meg nem lelhette. Kódorgott a vizes fűben, mind a négy lába térdig átázott, végül némi mérgeskedést felfedezvén önnön bensőjében, jól eldugta az ajándékokat - keressék a csemeték.

Nyuszigyerekek (igen, a 20 éves is) pizsamában keresgéltek, míg szegény nyuszimama a magának megítélt, nyuszipapa által készített finom tejeskávét kortyolgatta. Végül mindenki örömére ajándékok megkerültek. Van nagy boldogság, öröm.

(Zárójelben: nyuszigyerekek eléggé szemtelen módon nyusziszemüveget emlegetnek, mely szerint megfontolás tárgyává kéne tenni a használatát hajnali reggeleken is.)

Zöld, zöld, zöld / Green, green, green

Elkészültem ezzel is, minden olyan, mint egy lassított felvétel, de lehet, hogy én vagyok olyan. Minden nehezemre esik, s ha próbálok is vidámkodni, még az sem az igazi. Szerintem tuti, hogy ez a szomorkás időjárás az oka, vagyis kívülről jön, nem belülről. :o) Legyen így.

Ezek azok a blokkok, amelyekkel Kicsikató meglepett, akkor még hófehérek voltak, de aztán némi füves kezelés, akarom mondani, teafüves kezelés után metamorfózison mentek át, s lett belőlük enyhén antikolt (hatású, tudjátok, mint az eperízű) blokkcsalád. Ugyanezen változáson ment át az egyébként korát illetően valóban antik lepedővászon, ami viszont meglepően jól , fiatalosan tartotta magát, nem is akart eleinte barnulni. Bezzeg, ha nem akartam volna...

És a tűzőcérnáról el ne felejtkezzem, az a remek, egyszer már "megénekelt" zöld cérna, ami szakad is, meg csomósodik is, de csak nem fogott ki rajtam (bár helyenként igen). :o) Összhatásában egyébként meg tetszik.

Pillanatképek Párizsról, Párizsból

"Ha szerencséd volt

és ifjan Párizsban élhettél,
bárhová vetődj életed során,
Párizs veled marad mindig,
mert Párizs vándorünnep." (Hemingway)

Párizs fényes, csillogó, ragyogó. Tele van zölddel, még a tetőkön, erkélyeken, teraszokon is burjánzanak a növények. Párizs színes: színes utcák, színes kapuk, ajtók. Színes emberek. Mindenféle értelemben.

Természetesen (szinte) senki nem beszél angolul, németül már kár is próbálkozni. Ennek ellenére valahogy mindig megértettük magunkat, de gyakran igénybe vettük kezünket- lábunkat. Fel is merült bennem a nyelvtanulás egy újabb fázisa.. :))) Nemcsak az emberek nem beszélnek idegen nyelven (a frekventált helyeken sem!), hanem a múzeumokban is minden kizárólag francia nyelven van kiírva. Még a Louvre-ban is. :( Ez nekem tavaly is meglepetés volt, elvégre az egész világ oda sereglik, hallottam angol, német, magyar (!), orosz, japán, lengyel beszédet...és nyilván még egy csomó olyan nyelvet, amelyet távolról sem tudtam volna beazonosítani.

Valószínűleg itt a legmagasabb az 1 m2-re eső kávéházak száma, amelyek általában tele vannak, de nem csak külföldi turistákkal. Teljes mértékben a párizsiak napi életritmusának részesei, itt találkoznak az emberek munka után, de itt kezdi a napot a nyugdíjas is, s ezek a fiatalok találkozóhelyei is. Mindenki (ha csak teheti) az utcára kitett asztaloknál ül, beszélnek, nevetgélnek. Igazság szerint a nehézséget az okozta számunkra, hogy egy-egy közönséges boltot találjunk (gyümölcslevet akartunk venni), persze, mert a franciák számára minden ilyenre ott a kávéház. Csak úgy, menet közben senki nem iszik, minimum fél órára leülnek valahová, hiszen beszélgetni kell!

Az emberek? Kedvesek, csak éppen nem értik, mit akarsz és miért nem franciául?
Rengeteg a bevándorló, elsősorban (a történelem miatt) arabok, aztán feketék, kínaiak, s tapasztalatom szerint elég sok a magyar. A híres párizsi Magyar Intézet gyönyörű helyen van, a Luxemburg kert mellett. Sok és változatos programot kínálnak az itt élőknek!
Sok a vegyes házasságból született gyermek, ami nem meglepő.

Kicsit sokkhatásként ért, hogy tényleg nincs kövér ember... illetve, ha van, az inkább fekete vagy arab, de francia biztosan nem. Karcsúak, szépek, csinosak. Még a fiatalok is olyan laza eleganciával öltöznek, hogy én csak bámultam. Persze, a tornacipő ott is alapfelszerelés, de annál feljebb minden csinos és elegáns, még ha ez fiatalos is. Mitől mások a párizsi nők? Talán a
lazán megkötött sál? Vagy a cipők miatt?Valószínűleg ez éppen olyan természetes a számukra, mint az, hogy bármikor beülnek egy kávéházba, életük része az elegancia. Az, hogy természetes, azt is jelenti, hogy nem hat mindenki üzletasszonyként, vezetőként, egyszerűen így érzi jól magát. (sóhaj)

Nem veszik túl komolyan az életet- ez a tapasztalatom. Van bennük egyfajta könnyedség, lazaság, ami azonban nem ölt olyan (szerintem) drasztikus méreteket, mint az olaszoknál, ezt is valahogy eleganciával ötvözik. Nem kirívó, hogy az ebédszünetben a vezető megfogja a szendvicsét , s kiül a közeli parkba. Hagy ne mondjam: kifekszik... A gyerekeknek szerdán nincs se óvoda, se iskola- nehogy túl sok stressz érje a őket, ki kell pihenni azt a fárasztó 2 napot. (Az óvodai rendszerbe egy kicsit bepillanthattam, arról külön fogok írni, azért nem minden olyan rózsás.)


Milyen is hát Párizs? Mindig IV. Henrik jut eszembe, aki szerint: "Párizs megér egy misét."
Hát igen... ha a mögöttes történelmi- politikai megfontolásokat nem is nézzük... van benne valami. :)

Holnap a Louvre-ról írok.