nem mese

Ha ezt túlélem, amit nyilván túlélek, csak nem kapok szívrohamot ott, élő, egyenes adásban, nem igaz?, szóval, vegyük ezt készpénznek, túlélem, és utána összekapom magam. Olyan nyögvenyelősen telnek a napok, jó lenne azt gondolnom, hogy a meleg miatt, de nyilván nem.

Kellene egy új terv,  még inkább egy olyan ember, aki meghallgatja, hoyg mit szeretnék és segítene a lépéseket megtervezni, tök komolyan mondom. Mintha valami halászhálóba lennék beletekeredve és természeténél fogva minél jobban ki akarok belőle keveredni, annál jobban csapkodom, így annál jobban körbefon a kuszaság. Nem szabadulhatok. Lépnék egyet balra, de ahhoz, hogy megtegyem, legalább 5 másik elő-lépés szükségeltetik és teljesen összezavar. Minden feltételhez van egy halom elő-feltétel.

Mindemellett még az is van, hogy halogató típus vagyok, most azonban ezt (is) annyira meguntam, hogy elkezdtem ledolgozni őket, a jó érzésért, a megkönnyebbülésért, de mint a mesében, egy levágott sárkányfej helyébe három nőtt.

breaking news

Több újdonság is van, az egyik és legfontosabb, hogy megjelenik a férjem könyve. Nem részletezem, hogy ez mennyi időbe telt és mennyi nehézség adódott, a lényeg, hogy jövő héten megjelenik, egész héten dedikál a Westendben, s ha jól tudom, Győr és Pécs is a tervezett helyszínek között van.

Nagyon büszke vagyok rá, nemcsak a rajzok miatt, hanem, mert az egész könyvet ő találta ki, kevés olyan könyv létezik, ahol előbb készült el az illusztráció, s később érkezett maga a szöveg.

A könyvet könyvesboltokban ne keressétek, a kiadó oldalán lehet online megrendelni, viszont azok között, akik ezt július 24-ig megteszik, 8 darab páros belépőt sorsolnak ki a Forma 1 Magyar Nagydíjra. Részletek itt.

A másik, hogy szombaton futni fogok a Teliholdfutamon, szó szerint halálos, részletek itt. Jaj.

feladvány

3 ember, akik reggel és délután tejeskávét ugyan isznak (reggel többet, ám ugyanabból az ivóalkalmatosságból), de az időjárásra való tekintettel most nem kívánják sem a teát, sem a kakaót, mégis hogyan képes egy nap alatt 13 - 17 bögrét elhasználni?

Csak a Zsömi lehet emögött.

légy hű

Félelmetes, mennyire jól bírjuk egymást a Legkisebbel, nem is tudom, már-már gyanakodni kezdtem, hoyg kezd felnőni, de aztán párszor érintettük a pályaválasztás témáját és megnyugodhattam: még nem teljesen.

Ültem én már húsvétkor kétségbeesetten a laptop előtt (én itthon, ő Hollandiában), hogy most akkor ő beadja a jelentkezési lapot, de mama, hova adjam be? Három nap volt a határidőig.  Azt a sokkot is túléltem, én már mindent kibírok, gondoltam.

Ültem én már úgy wampon, hogy sms érkezett (from Netherlands), hogy mi lenne, ha ő pszichológus lenne? És ha Ausztriában? Mindezt azután, hoyg határozottan kijelentette, ő író lesz. 

Most a legújabb variáció, hoyg színész.  És lovasoktató. Utóbbit legalább értjük.

Nem az a gond, hogy nem tudja, mi lesz, ez tök normális, 21 évesen nem feltétlenül kell tudni, ráadásul ő nem az a gyerek, aki körömszakadtáig harcol a papír megszerzéséért, ő (ha nem érzi jól magát adott helyzetben) simán otthagyja a tanfolyamot, egyetemet, bármit.  Az az egy nehézség van ezzel, hoyg nem tudjuk neki megmagyarázni, hogy azért ezek a foglalkozások? szakmák? hivatások? olyanok, hogy a gyermekben kora kezdetektől fogva ott van a csíra, ami előbb-utóbb felszínre tör és elrejthetetlenné válik, tehát, hoyg van egy affinitás és nem úgy van, hogy bár valaki soha, de soha nem ejtett egy ecsetvonást sem, egyszercsak kijelenti, hogy hátralévő életében ő festő lesz. A csemeténknek megvan a magához való esze, rögtön felhozta Csontváryt, hát tényleg, de azért azt nem tudhatjuk, hogy ő, miközben nappal patikusként tengette életét, éjszaka hányszor festett titokban. Tehát, hogy a nyilvánosság előtt volt ez csak rejtett. Ezt nem tudjuk megmagyarázni, nem megy, van ebben a kölökben valami megdönthetetlen magabiztosság és ki vagyok én, kik vagyunk mi, hogy ezt a számunkra némiképp idegen optimizmussal kevert önbizalmat rángatni kezdjük.

csak várjatok

Mivel azt könnyed 25 év után ma reggel megfejtettem, esetleg csak megfejtettnek vélem, a kettő azonban nálam  ugyanaz, tehát, hogy mitől ráncosodom, mert nem a kortól, az tuti (említett 25 év alatt egyszer sem sikerült az éjszakai ráncosodás elleni krémet éjszaka a fizimiskámra kenni, s ugyanígy a nappalit sem, ez a két tégely teljesen megzavar), szóval, a világegyetem problémáira való válaszom is belátható időn belül napvilágra kerül, úgy érzem.