2009. április 25., szombat

Barátnő, ha utazik

Akkor táska kell neki, pláne, ha Vietnamba utazik. Olyan messzire, hogy nem tudom elképzelni, hol is van ez az ország. Mert láttam én a térképen, persze, de valahogy az én európai léptékben gondolkodó fejembe már nem fér bele. Mondhatnám, lemegy a térképről. Nem tudom elképzelni, milyen is az, ha az ember Frankfurtból még x óra repülés után egyszer csak leszáll egy olyan országba, amelyről nekem még mindig az "EL a kezeket Vietnamtól!" feliratú táblák, s a hozzá kapcsolódó viharos események jutnak eszembe. Pedig és állítólag.
Mindenféleképpen kellett neki egy olyan táska, ami nem a kis csitti-fitti, ügyfélhez menős fekete, hanem annál sportosabb, de azért nőies is - egyszerre. És ha lehet, hát adja vissza (már most) a hangulatot, azt a hangulatot, amit én Vietnamhoz társítok. Szerintem szép zöld színek lesznek, meg kékek, és a vad, buja növényzet is minden színben fog pompázni.

A táska akkora, hogy belefér minden, ami egy turistának kell(het): fényképezőgép, egy palack innivaló, egy könyv. Azt azért remélem, hogy nem dobják le a dzsungelbe, mert mindezek a túléléshez kevésnek bizonyulnának. Bár Orsi ott is feltalálná magát. :o)

Mit is mondjak még? Legyen szép az egész út, élvezze a tökéletesen más helyet, más hangulatot, más mentalitást, más környezetet, más embereket- aztán jöjjön szépen haza. A táskával.

Jobbat

és rövidebbet mondok. Akkor mi van, ha valaki (2. személy) meglátott egy japán újságban(1. személy által) varrt valamit, mondjuk, alakított rajta, de a lényegét tekintve ugyanaz. Majd ezek után egy 3. személy meglátta, megszerette, megvarrta, s erről 2. személy tudomást szerzett. Csapott nagy patáliát, holott, ugye...

Az élet pedig, barátaim, produkál ilyetén meséket is. Most akkor ki és mit követett el?
A történet hasonlóvá kezd válni azzal a pszichológiai jellemkutatás céljával kitalálttal, amelyet nyilván mindenki ismer: "A" személy át akar jutni a folyón "B" személyhez....

Az erkölcsi tanmeséken kívül még ma felkerül a blogra az általam kitalált, megvarrt táska is. :o)

2009. április 24., péntek

És ezzel mi van?

Bár megfogadtam, hogy ebbe a témába én nem szállok be, most mégis felmerült bennem egy kérdés: az morálisan legitim (ez valami új kifejezés), hogy valaki megvesz egy japán újságot, abból varr és azokat adja el?
Nem magyar varrókra gondolok most speciel, hanem nézegettem ezt-azt ma délután és nem is egy helyen bukkantam olyan cuccra, ami pl. az én újságaimban is benne van... Hm.

I have made a desicion not to make a comment on the topic which is about the copies in patchwork-circles but in the afternoon I had time to surf the Internet. I found some pages where I could see things which were the same I can see in my Japanese pathcwork- books. And the owners sell them as their product... But is this activity moral or not?
I would be eager to know your opinion.


Változások a blogon / Some changes on my blog

Végre eljutottam odáig, hogy néhány változtatást megtettem a blogomon. Valamilyen szempontból mindegyik jelentős, de legalábbis annak tűnik. Például lecseréltem a számlálóm, "no pop-up windows"- ígérik, így legyen. Ugyan nem erre vágytam, mert a régi (a haszontalan) mindent mutatott, de talán kevesebb kellemetlenséggel jár az olvasóimnak.
Ráadásul informatikai tudásom kora reggel a tetejére hágott, mert még a pillanatnyi olvasók számát is be tudtam rakni egy másik oldalról, megspékelve ezt azzal, hogy "Tone in Tone" lett, vagyis zöld.
Emellett Zsukka segítségével (mert magamtól erre már nem) lecseréltem a bejelentkezéshez használt céges címemet, előrelátó is vagyok, ez a reggel az enyém. Mondjuk, az meglepett, hogy a gmail-est nem szerette a rendszer, de nem baj, van másik. :o)
Szintén az ő segítségével valamikor háromsávos autópályára szeretném bővíteni a jelenleg autóútként működő blogomat, majd, ha alkalmas lesz neki is, nekem is.

Mindehhez tegnap éjjel (akkorra nyúlnak vissza az előzmények) még képtárat is nyitottam, hiába, no, fejlődöm.
Vállveregetés.

Today morning I made some changes on my blog, some of them are important for my readers, others only for me. E. g. I traded my old counter for a new one which doesn't give pop-up windows permission to jump on my blog. The old one was better (for me) but there were lots of problem with the uninvited spots. I hope my readers can enjoy the difference... Besides I could change my e-mail adresse it was relevant for me, I used to use my company-mail but I wanted to change it as the result of the known reason. Last but not least I could open a picture-gallery on Flickr.com. Yes, I am capable of development. Definitely. :o)


2009. április 23., csütörtök

Textilfestés / Fabric-dying

Hétfőn, mielőtt bementem volna Pestre, egy kicsit még festettem. Ez most tényleg nem sok, de ezzel a fenekére is csaptam a Simon úrtól rendelt 10 méter vékonyabb anyagnak, még egy kevés van a vastagabb fajtából.
Először visszafogott voltam, de aztán sietnem kellett, hogy készen legyek az előre meghatározott időpontra, akkor aztán belelendültem, mint egy őrült, pacsmagoltam, öntögettem- de nekem erről papírom van, így szabad. .o:)))

Lett mindenféle, a leginkább az tetszik, hogy ragyogó színek születtek, kár, hogy ezt nem tudom most visszaadni.

ZM szerint olyan, mint egy festmény, s bár mint tudjuk, ő elfogult- akkor is jól hangzik.

Eleve a festésben az tetszik, hogy nem kell, hogy egyenletes legyen az eredmény, még amikor Colombus-szal festettem, mindig próbáltam arra törekedni, hogy szépen mindenhol befogja az anyagot, kevergettem, főzögettem, ott álltam a fazék mellett, beszippantottam azt a jó kis "illatot"- és soha nem tudtam azt az egyenletességet elérni, amire vágytam. Most meg kiderült, hogy nem is kell, így aztán a nekem való módszerrel végre felvállalhatom a saját tökéletlenségemet.


Egy dolog még mindig bánt: nem fogom tudni reprodukálni a kapott színeket, ezért (meg másért is) reménykedem abban, hgy csak lesz egyszer egy olyan Ildi-féle szeánsz, amire eljutok. Ott aztán kiteljesedhetem.
Így legyen. :o)

On Monday before I went to Budapest I had had time for dying of my remain fabrics bought from Mr. Simon. Unfortunatelly (or not) I have next to nothing of them although I ordered more than 10 meters! :o)
Firstly I kept a low profile but after some minutes I got into gear...
This time phantastic bright colours were born which can't be reflected on the images but you should believe me. ZM said some of them were like paintings- he is biased against me but it sounds very good to me. :o)
Earlier I used to use Colombus-dye produced in Hungary but the ready fabrics always were stained - despite of the fact I was standing at the cooker during all the process. And now... it turned out that I don't have to strive for it- which is wonderful news for me, it's suitable for my "half-witted" personality. :o)
But my aim is to take take part in a course organised and directed by Ildi who is an old hand in dying- in my opinion I could be fulfilled. :o)

2009. április 21., kedd

Újabb táska / New bag

A barátnőmnek készítem, de lassan fogok vele haladni, mert annyi minden más is van, hogy be kell osztanom a nem-létező energiámat. (Az álmatlan éjszakák rendesen kiszippantják belőlem a vitalitást.) Először zöldet akartam varrni, színtiszta zöldet, de aztán meggondoltam magam. Kérdezem: nem túl tarka ez így, összhatásában jó? Igazán őszinte véleményt szeretnék...
(A háttér a konyhánk egy részlete, melynek fényét a bal oldalon látható lovaglócsizma hivatott emelni.)

Táska elölről:

Táska hátulról:


A múltkoriban festett anyagok egyikét használom hozzá, remek érzés vele dolgozni, igazán! (Tegnap is pepecseltem, eredmény később.)
Ami biztos: ha nyitok a Meskán, ZM-nek kell fotóznia. :o)

This bag has been prepared for my female-friend. I have used one of my fabrics dyed last week (green), it's phantastic to work with it. Firstly I wanted to use green in different shade of colours but I changed my mind. What do you think? Isn't it too colourful? I need honest opinions! :o) (The image was taken in our kitchen and the riding-boots on the left side are to show how untidy we are.)
I am sure: if I open an online-shop I will ask my husband to take pictures of my things. :o)


2009. április 20., hétfő

Mégiscsak...

... kellene egy bolt a Meskán. Ti hogy oldjátok meg a postai szállítás díját? Benne van az árban? Remélem, nem. Külön tételként szerepel?
Meg úgy még 1000 kérdésem lenne.
(Persze, tanultam én (nem keveset) marketinget is, meg ránéztem az Etsy-re is, tehát tudom a vevőcsábítás trükkjét , csak gyakorlatban vagyok béna.)

I can't drive the idea of online shop-opening out of my head... but I had a lot of questions, e.g how can you solve the shipping? Does it mean an extra-price or is it inclusive of the price? I hope, not. And I had more than 1000 other questions more. :o))
(Yes, I learnt marketing as well and I have some experiences regarding others' activities. But I am interested in your opinion.)

Ezzel (is) végeztem

Nem fejtem ki részletesen, milyen küzdelmek árán, de mindkét szakdolgozatot befejeztem, leadtam. Bőrbe kötve, mindörökre. Az egyik a zsoltárok stilisztikai elemzése, a másik (változtatni kényszerültem) simán a munkahelyi képzésekről szól.
Mit tippeltek, melyik a kedvencem? És mit tippeltek, mekkora a terjedelmük?Ezt csak úgy, játékból kérdezem, nem érdemel komoly fejtörést a dolog.

I don't want to go into details the mainpoint is that I could manage to finish my thesises.
One of them was writing about the stilistik of the Psalmen, the other one is about the training-opportunities in the workplace. What do you think which is my favourite? And what do you think how much is the number of their pages?



2009. április 19., vasárnap

Csak a nagyokat másolják....

Némi fáziskéséssel jutok a véleményalkotás megformálásához, közzétételéhez. Nagyon nem akarnám ragozni a dolgot, megírtak már mindent az előttem szólók, inkább a saját tapasztalataimat teszem közzé. Tehát:

Ahhoz, hogy biztosra menjek, senki másnak ne jutott még eszébe az én ötletem, vagy, hogy nem másolni akarok, végig kellene lapoznom Meskát, Etsyt, blogokat, mindent, de még akkor sem kellene megnyugodnom, mert lehet, hogy kihagytam valakit, valamit. Na, ezt én nem vállalom.

Én is felhasználtam már mások ötletét, volt, amikor lemásoltam (jelzem, az eredeti szebb volt, mint az enyém), de előtte megkérdeztem a tulajt, megtehetem-e. És kiraktam linknek a címét. Tehát, ha tudom, hogy nem az én ötletem, akkor ez lehet megoldás. Ja, és ha ezt közölni is akarom mással...

Mákgubó lekerült a blogomról (helyette Hugh Laurie. érdekes csere), de nem önszántamból, én szerettem volna, ha továbbmegyünk a gazdasági siker kontra alkotás feltételezett harcáról, ellentmondásosságáról, de főleg együttműködéséről írt tananyagban. Hogy ez most sértődésből történt vagy sem- én nem tudom, de az biztos, hogy én is kiakadtam volna az ő helyében, más dolog, hogy nem értem, miért a blog beszüntetése tűnt a helyes reakciónak. Egyébként meg hogyan lesz így nekem üzletem, meg fényes karrierem?

Amikor régen egy üzletben árulták a dolgaimat, az egy sarokkal távolabb lévő méteráru-bolt tulajdonosa rendszeresen megjelent ott, körbenézett, majd szó nélkül távozott. A fejében lévő fényképezőgép viszont kattoghatott rendesen, mert nem sokkal később kisértetiesen hasonló cuccok jelentek meg nála is, kiegészítve a bolt kínálatát. Amikor ezt megtudtam, gondoltam, majd átmegyek és jól megmondom neki a magamét, hogy hová menjen és mit csináljon. Mégsem tettem. És nem azért, mert nem voltam biztos az igazamban, hanem gyávaságból. Mert mit mondjak neki? És én bizonygassam az igazam? Majd jól kiröhög. Különben is, aki ilyen közelségben nem átall másolni, annak nem nagyon lehetnek erkölcsi skrupulusai- akkor meg úgyis alulmaradok. A tett előtti meghátrálás tökéletes esete.

Nem is olyan régen én is felfedeztem egy olyan táskát, ami hasonlít egy általam varrthoz. Meg is lepődtem, most akkor mi is a teendő? Szóljak neki? Ne szóljak? Jó kérdés... Színben, ötletben igen-igen hasonlít az enyémhez, amely viszont az én ötletem teljesen.... Mindehhez úgy vettem ki a blogból, hogy eladásra varr a hölgy. Szerintetek?

Témaindítás: Zsuzsinál már jeleztem, hogy arra aztán már végképp nincs időm, energiám, hogy még az erkölcsi tisztaság- üzleti élet- másolás fórumot is olvassam, pláne, hogy hozzászóljak magvas gondolataimmal. :o) Remélem, a morál nem az olvasása alatt fejlődik ki bennem/egyáltalán születik meg, vitázni erről én már ugyan nem akarok. De majd néha belepillantok...

Végül: egyszer valaki azt mondta nekem, hogy csak a nagyokat másolják, a középszerűeket nem. Még nem gondolnám, hogy nagy vagyok, de már (ugye). És vígasznak sem annyira jön be.

Talán ennyi. Vasárnap reggeli emésztenivaló. :o))