2012. július 21., szombat

Szürkeségben

A nyaralás első számú jellemzője a sokáig alvás, ha így nézem, akkor sem volt ez nyaralás, reggel fél hétkor már a Belső-tó partján bóklásztunk, ember sehol, szürke minden, szürke gém, szürkemarha, szürkék vagyunk mi magunk is, szürke kisemberek.
(nem, nem esett jól felkelni. de csendben, emberek nélküli parton csodát látni meglehetősen.)

  
 megrovó tekintet

2012. július 20., péntek

On the board again

Szóval, az okos kis telefonom nagy segítség, mert tudok vele e-maileket olvasni, több fiókból is, meg válaszolni is, bár még nem tudtam eldönteni, hoyg mindez most jó nekem vagy sem, egyébként dehogyisnem, nagyon is jó, mégpedig azért, mert szigorúan véve nem nyaraltam, hanem áttettem a dolgozószobát Tihanyba, ennyi történt, a nyaralás pedig fél hattól 9-ig volt, reggel. Majd mesélek sok mindent, az azonban biztos, hogy hiába okos a telefon, ha a gazdája nem, fogalmam sincs, hoyg kellett volna blogbejegyzést írni, azt a gombot nem találtam.

Ez pedig a Balaton, én lőttem én, én, én.
Szeretem.


(holnap a változatosság kedvéért nem leszek, na de aztán....!)

2012. július 17., kedd

Moksha*

Sosem fogok elfelejteni egy, a Garda-tótól Veronáig vezető utat, amikor is három  veszekedő (nem éppen kis)gyerek ült a hátsó ülésen, álltunk a tűző napon, s nem léptünk előre semmit, csak vártunk és vártunk a dugóban, hogy aztán teljes testi és lelki kifáradásban érkezzünk meg Júliához. Akkor és ott eldöntöttük, hogy ez volt az utolsó, ettől kezdve kizárólag kettesben és nagy békességben. Mert az majd milyen jó lesz, hogy akkor megyünk úszni, amikor akarunk, azt nézünk meg, amit mi akarunk, meg hasonló szabadságra törekvő elképzeléseink voltak.
Ehhez képest Zsömlekutya nélkül nem tudunk elmenni Tihanyba sem, úszás, séta, városlátogatás csak alapos megfontolás után, nem tudom, nem függőség-e az is, hogy kell nekünk a valakiről való gondoskodás.
Ja, a varrógépemet is visszük.


- szanszkrit szó, jelentése felszabadulás, felszabadítás

2012. július 16., hétfő

Piaci rés

A wampra induláskor, éppen, amikor nekiállt esni az eső, ami egy szabadtéri vásárnál nem a legjobb pozíció, eszembe jutott, nyilván a tükör előtti aktualitás miatt, hogy a jövő  heti szülinapi ajándékom lehetne akár egy piaci rés betömése is, egyben a gordiuszi csomó megoldása is, netán spanyolviasz is, pedig csak egy kérdés, hogy aki szemüveges, az hogyan sminkel*, mert én, ha rajtam a szemüveg, nem férek az arcomhoz, ha viszont leveszem, akkor meg jobb, ha nem férek hozzá.
Sminktanfolyam vaksiknak, biztos siker.


* semmi extra, tehát nem háromféle szemhéjpúder, hanem csak alapozás dolgok, vagyis szemceruza, szemöldökceruza, szempillaspirál, igen, nálam a smink a szemem körül van, ideális esetben.
 szemüveg nélkül nemcsak ott.

Van élet a zölddió után

Még ha nem látszik is.
A szombat el is tűnt a süllyesztőben a wampra készülődéssel, a vasárnap a wamppal, a ma pedig a beszerzéssel, nekem nagyon egyszerű az életem, mindig mondom.
Holnap viszont Tihany, Balaton, ha addig megtanulok az okostelefonomon bejegyzést írni, akkor ontom az elmés gondolataimat, ha nem és  wifi sem lesz abban a szomszédban, ahol még sosem volt, akkor nem tudom, talán összedől a világ.
Tihanyban még az is jó.