A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kék. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 5., hétfő

Reggel közöl

te, délutánra itt is volt, hazacipelte mindazt, amit mi egy tele kocsival vittünk le, na jó, a polcot, azt otthagyta, de jött még az alvóállat is*, s ha jól láttam, a párna is. Hát, itthon van. Csak arra tudok gondolni, hoyg ne ily halált adj, Istenem.

Így aztán délután ennyit sikerült összehoznom. Viszont a kedvenc, féltve őrzött textilemből.





* 19éves, khm


2011. augusztus 12., péntek

Hogy

még csapongó is vagyok, az  csak más számára lehet ismeretlen, magam számára egy nem kedvelt, ám megszokott, hozzám szelídült tulajdonság, ha nem lenne, már hiányozna. 
Zöld Vilma után a kék kézitáska.

 




2011. augusztus 3., szerda

Ez tegnap

készült, még nyugalmi állapotban, az egyik kedvenc színkombinációm, hogy barna is, meg kék is.Ilyen is, meg olyan is.Mint mindenki.




2011. július 11., hétfő

Gondolom,

az uralkodó időjárás, az tehet róla, hogy elfogadható fényképet szinte csak az új táska tetejéről tudtam készíteni, arról viszont sokat. Nem baj, úgyis azt mondták ma, hogy érdekes ember vagyok. Hogy érdekesen fotózok, ma így értelmezem.


 


Egyébként pedig május második felére ígértem a táskát, de ez nem annyira érdekes.

2009. február 22., vasárnap

Éljen Zsukka és a Picasa!


Azt nem mondom, hogy remekmű, de kezdetnek megteszi. Zsukka jóvoltából letöltöttem a programot és kellő számú bénázás után létrehoztam életem első kollázsát. (Csak zárójelben kérdezem, ill. jegyzem meg: soha nem tudom, mi a különbség a montázs és a kollázs között, ideje utánanéznem.)
A fotókat Párizsban készítettem, s ma gondolatelterelés céljából nézegettem. Egyszerűen imádják a kék kapukat, bejárati ajtókat, kis és nagy portálokat, én meg őket. :o)

It's my first collage prepared by Picasa! Thanks for Zsukka who helped me to download the program. Of course I am aware it's not a classic. :o)
The photos were taken in Paris and today was the time to admire them again. French people like the blue doors, gates, shop-fronts... and I like them. :o)
By the way: what's the difference between montage and collage?

Posted by Picasa

2008. október 4., szombat

Festés, festegetés

Hát, izé... van nekem ez a beteges vonzódásom a zöld iránt. Ez valahogy mindig felüti a fejét, mindig segít a döntéshozatalban /vagy éppen nehezít/, Zoltán gyakorta mondja is a megjegyzéseit (Jé, csak nem zöld?), de hiába, mert szerelmem múlhatatlan.
Nos, ez történt a tegnapi festésnél is. Én csak kékeket és zöldeket akartam festeni, mert valami mocorog a fejemben, s valamiért én úgy is láttam, hogy ez sikerült, mígnem Zoltán hazaért. Ő aztán tudatosította bennem, hogy ez biza zöld, 2 kivétellel talán mind a 18 féle alkotás, amit létrehoztam. Színek terén egyébként mindig van egy kis vitánk, amire én azt mondom teljes egyértelműséggel, hogy kék, arra ő azt mondja, hogy: Kék, de van benne egy kis sárga vagy: Barna, egy kis magentával. Könnyű neki, szobrászként, grafikusként nem nagy cucc. Nehéz viszont nekem, már többször megkérdőjeleződött bennem a színvakság. De valahogy mindig csak egy ilyen vita után...

Aztán ma reggelre már én is zöldben láttam a világot, de ez azért attól függ, mit teszek mellé. Próbáltam különválogatni a teljesen, a kissé, a kétértelműen, az egyértelműen zöldeket, íme, egy kis bemutató. Szerintem ezek kékek.


Ezek meg zöldek.


Ez így jónak is tűnik, de ha egybevetem, akkor már nem olyan sziklaszilárd a véleményem.



Mindenesetre akár kékek, akár zöldek, én boldogan pepecseltem velük!

Színvitánkkal kapcsolatban egy történet: tavaly kifestettem a nappalinkat. Eredetileg valami rozsdabarnát szerettem volna, persze, lágy színekben. Aki állított már össze színt festékes vödörben, az tudja, milyen nehéz a megfelelő árnyalatot elérni, arról nem beszélve, hogy ami a vödörben a kívánt szín, az a falon, száradás után már közel sem biztos. Zoltán kikeverte a színt, én meg elkezdtem festeni nagy boldogan. Az első réteg olyan volt, mint az álom, pont ilyet akartam, volt nagy öröm. A száradással párhuzamosan csökkent a lelkesedésem, én egyre rózsaszínűbbnek láttam. (Nem a világot, csak a falat..) A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban megint összemostam néhány nem megfelelően összeválogatott dolgot, így lettek Zoltánnak "más" színű ruhái, mint annakelőtte. Szóval, a sokadik nyafogásom után, hogy ez inkább rózsaszínű, s én inkább felkötöm magam, semmint egy rózsaszín szobában üddögéljek... Zoltán kirohant a fürdőbe, "Tudod, mi a rózsaszín?" kérdéssel, s visszatért az egyik élénk rózsaszínű alsógatyájával, a falhoz tartotta, s diadalmasan ezt mondta: "Na, ez, ez rózsaszín!" Hát, egyezzünk meg abban, hogy azonnal láttam a különbséget... :):)

A festéssel kapcsolatban a következő észrevételeim vannak:
- nem lehet abbahagyni
- nincs rossz színű végeredmény, csak még nem tudjuk, mire is lesz jó
- hiába a gumikesztyű, egy kis színt kapnak a kezek (ma a nyirkos levegőn fáztam, s éppen mondani akartam, hogy tiszta kékek már az ujjaim, amikor ránéztem, s tényleg kékek voltak- de fázás nélkül is)