Zöld, zöld, zöld / Green, green, green

Elkészültem ezzel is, minden olyan, mint egy lassított felvétel, de lehet, hogy én vagyok olyan. Minden nehezemre esik, s ha próbálok is vidámkodni, még az sem az igazi. Szerintem tuti, hogy ez a szomorkás időjárás az oka, vagyis kívülről jön, nem belülről. :o) Legyen így.

Ezek azok a blokkok, amelyekkel Kicsikató meglepett, akkor még hófehérek voltak, de aztán némi füves kezelés, akarom mondani, teafüves kezelés után metamorfózison mentek át, s lett belőlük enyhén antikolt (hatású, tudjátok, mint az eperízű) blokkcsalád. Ugyanezen változáson ment át az egyébként korát illetően valóban antik lepedővászon, ami viszont meglepően jól , fiatalosan tartotta magát, nem is akart eleinte barnulni. Bezzeg, ha nem akartam volna...

És a tűzőcérnáról el ne felejtkezzem, az a remek, egyszer már "megénekelt" zöld cérna, ami szakad is, meg csomósodik is, de csak nem fogott ki rajtam (bár helyenként igen). :o) Összhatásában egyébként meg tetszik.

Christmas /3

Úgy vagyok a karácsonnyal, ahogy egyszer már említettem, vagyis fejben nagyon jó vagyok. Egy kicsit nehezíti ugyan a hozzáállásomat az inkább kora őszt idéző meleg, a ragyogó napsütés, de azért valami alakul, bár a Pató Pál-féle mentalitás itt is felfedezhető.

Viszont valahányszor megnézem a blogom és a számláló ott vigyorog velem szemben, akkor azért mindig valami aggodalom suhan át rajtam, hogy... te jó ég, mindjárt karácsony, nincs meg a listám (csak ez, mert egyébként rengeteg listám van, javíthatatlan listagyártó vagyok), nem tudom még, melyik 15 féle aprósüteményt fogom sütni, nincs ajándékötletem, nincs csomagolástechnikai ötletem, díszítési tervem, vagyis nincs semmim. Ja! És pénzünk sincs. :(
De az legalább az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően nincs, tehát, optimistán nézve, azt is mondhatom, hogy mégiscsak van valami, ami az elmúlt X évben is volt.

Persze, indokom van, hiszen nincs fogcsikorgató hideg, reggel 6-kor még a leheletem sem hajlandó nyomot hagyni a levegőben, hát honnan jönne az ihlet? Mások azért lassan hangolódnak az ünnepre, öltögetnek, készülgetnek, kicsit sem vagyok irigy. Néha felmerengenek bennem a néhány év előtti készülődés örömei, amikor a barátnőmmel sütögettünk esténként, mindig elfeleztük, amit készítettünk, kóstolgattunk, rakosgattunk...
Tavaly minden egyes kollégámnak sütöttem egy közepes méretű mézeskalács szívet, amiket magokkal díszítettem, egyesével becsomagoltam kis celofánzacsiba és szép, színes szalaggal összekötöttem... Most lehet, hogy csak áldott ünnepet kívánok nekik, mert még ezekkel az egyszerű filckarácsonyfákkal sem tudok megbírkózni, sosem lesz belőle 40 darab. Jelenleg 3 van kész, de azok is milyenek... :)

Na, nem szomorkodom, nem bánkódom, idén is ott lesz a feldíszített fa időben, készen lesz a vacsora, lesznek ajándékok, be is lesznek csomagolva, meg minden. És ott lesz a családom, hangosak leszünk, vitázunk, meg könnyezünk egy kicsit, hamisan énekelünk, jól teleesszük magunkat, ajándékbontogatásnál meg mérgelődünk, hogy a másik milyen lassú, közben mi tűkön ülünk... És jó lesz, biztosan. :)

De azért van már valami, itten mutatom, ni, aprócska falikép:

Christmas/ 2

Ezkrisztinek, hálával! Amikor néhány hete megmutattam ezt a faliképet, még félkész állapotban volt, sok más társához hasonlóan. Érkezett néhány bejegyzés akkor, s Ezkriszti annyira (hogy is mondjam) józanul javasolta, hogy fejezzem már be, alig kell rajta dolgozni, hogy úgy éreztem, nem maradhatok szégyenben, lusta disznó lennék, ha nem tenném meg.... Amint egyébként vagyok is. :(


Nos, Ezkrisztinek jelentem, elkészültem, sőt, amit még soha nem tettem, varrtam rá gyöngyöket is (én, gyöngyöket!). Ily módon advent első napján kiteszem a konyha falára, vidulásul. Valahányszor ránézek, eszembe fog jutni az én házi tanácsadóm, s nagy-nagy boldogsággal fogok rágondolni...
Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy apránként felrakom ide a félkész munkák fotóit, hátha valaki mindig helyretesz, akkor én nekiállok, befejezem, s kihúzom magam...

Mellesleg jelentem, dolgozom a karácsonyi projekteken, de mint a csiga. Nagy- nagy örömmel nézegetem, ki miket varr, mindenki készülődik, mindenki szorgos hangya, én meg tervezgetek a buszon hazafelé, aztán hazaérek, ahol a család igényt tart rám (hála Istennek!), kötök a Híradó alatt 10 sort (ha addigra itthon vagyok), aztán meg nekiállok valami szakirodalmat olvasni- aztán meg el is alszom. Így vagyok én és a karácsony. Fejben viszont nagyon jó vagyok. :)

Befejezetlen munkák

Persze, sokkal elegánsabb lett volna azt írni, hogy félkészek, mert akkor abban még benne van a remény, hogy egyszer elkészülnek. Csak ismerem magam, minek áltassak másokat?
Lehet, hogy csak ki kellene jelölni egy olyan napot, amikor szilárdan eltökélem, hogy semmibe nem kezdek bele, hanem a már meglévőket csinosítgatom, ellátom kerettel őket.
Ez a kettő előttem van és mindig látom őket, azért tudtam lefotózni őket, de ennél sokkal több van. :(
Mindenesetre nem nyomasztanak. :)))

Ma festettem, most száradnak a szépségek, majd vasalás után bemutatom őket, még az is lehet, hogy ma.