Mert...

...amikor már úgy éreznéd, hogy kicsit jobb, hála a sok pozitív tevékenységnek, meg a sok lelki támasznak ismerőstől-ismeretlentől, no és ne feledkezzünk el az antidepresszánsról, meg a hozzá tartozó doktornőről sem, akkor azért még lecsap, csakhogy ne felejtsd el, miért is vagy itthon. És lehet dideregni, meg nem-aludni, meg szorongani, meg sírni és egyáltalán kilátástalannak látni mindent. És valószínűleg nem segíti a folyamatot a bezárkózás sem, de ember legyen a talpán, aki képes kimenni ilyenkor. És jó, hogy ez biokémiai dolog megspékelve egy kis lélekkel, értem én, de hol marad belőle a józan ész, meg az akarat?
És elolvashatok én ezer cikket, könyvet, akármit, akkor is értetlenül állok előtte, mert ha valamit szerettem volna elkerülni, akkor ez az a betegség, melyet tudományosan unipoláris depressziónak hívnak, de én csak rohadéknak.
És bocsánat, de most csúnya napok vannak mögöttem, nem tudok szépet és jót írni. Vidámat meg főleg nem. Majd holnap. Remélem.

Blogbaj

Úgy tűnik, valami baj van a blogommal, az általam olvasott blogok rendszeres olvasói közül egyszerűen leugrottam, eltűntem. Hiába akarom magam újra feltenni, nem ismer fel, állandóan azt akarja, hogy jelentkezzem be, lehet, hogy én már nem is én vagyok, de még csak nem is tudok róla?..... Mintha tudathasadásos lennék, komolyan, kétségeim vannak.

Újrakezdés

Soha ne mentsetek semmit csak a pendrive-ra, legyen meg valahol máshol is. Amikor 1-2 napja örömködtem, hogy mennyi mindent megírtam,pl. az összehasonlító andragógiám is, akkor még nem tudtam, hogy ilyen is van (mert még nem tapasztaltam), vagyis, hogy sérül egy fájl azon a dögön. Most, amikor lenne 2 napom (estém, éjszakám) a 30 oldalas kutatásomra, akkor az említett dokumentum nyomtatása előtt kiderül, hogy meg sem lehet nyitni, sehol nincs meg, elveszett, eltűnt, elszállt a rendkívül gondosan felépített, precíz, 18 oldalas, nem kevés nyomozással alátámasztott, majd tényleg jól sikerült fogalmazással megírt beadandóm.

Azt hiszem, megőrűlök, de még nem biztos. Mert súlyos probémák vannak a munkahelyemen és amikor végre úgy érzem, le tudom tenni az Úr kezébe (aki nem hívő, talán nem érti, de nem baj) és bár nem kevés erőfeszítéssel, de tudok koncentrálni a köv. feladatra, melynek szintén kedd a beadási határideje-akkor jön ez. És tudom, hogy van ennél égetőbb probléma, és azt is, hogy most sem dől össze a világ, de azért most úgy érzem, a józan eszem megtartása a cél ebben a pillanatban.