Mégiscsak...

... kellene egy bolt a Meskán. Ti hogy oldjátok meg a postai szállítás díját? Benne van az árban? Remélem, nem. Külön tételként szerepel?
Meg úgy még 1000 kérdésem lenne.
(Persze, tanultam én (nem keveset) marketinget is, meg ránéztem az Etsy-re is, tehát tudom a vevőcsábítás trükkjét , csak gyakorlatban vagyok béna.)

I can't drive the idea of online shop-opening out of my head... but I had a lot of questions, e.g how can you solve the shipping? Does it mean an extra-price or is it inclusive of the price? I hope, not. And I had more than 1000 other questions more. :o))
(Yes, I learnt marketing as well and I have some experiences regarding others' activities. But I am interested in your opinion.)

Pro és kontra avagy üzleti körkérdés

Kicsit lassabban szánom rá magam mindennemű újításra (mostanában), de valami lehet a tavaszi szellőben (ami tegnap már-már orkánná avanzsálódott errefelé), mert többen nyitnak a Meskán, ill. aki nem, az is gondolkodik rajta.
Hasonló stádiumban már álltam én is, aztán megint elhalasztottam, most megint felvetődött bennem a gondolat és igazából nem tudom, mi motivál, anélkül meg ugye, ezt sem érdemes csinálni. Valószínűleg nem a meggazdagodás felé tartó első lépéseket tenném most sem, mert azt a mennyiséget én nem bírnám, az ismertség hasonló problémákat vet fel és nem is vonz.
Kipróbálni magam? Na, ez már valami, csak ne legyen csúfos kudarc a vége.

Így aztán, mivel magam nem jutok előre, inkább feltenném a kérdést azoknak, akik már komoly tapasztalattal bírnak, ők milyen megfontolásból nyitottak; de azok véleményére is számítok, akik pedig mégsem nyitottak és ne maradjanak távol a tépelődő típusúak sem, kérem.

Mi volt a kiindulópont? Mire számítottak? Mi vált be? Mi okozott csalódást? Mi a legjobb benne?
És mivel nemcsak az elmélet érdekel, áldozzunk a gyakorlat oltárán is:Mekkora árukészlettel indult neki? Milyen gyakran tölti fel a készletet? Mikor jelentkeztek az első vásárlók?Hogy oldja meg a fizetést? Nem volt-e visszaélés?Hogyan határozza meg az árat?

Ha most végiggondolom, még szorul belém kérdés, de inkább azt mondom, akinek van hozzáfűznivalója, ne törődjön a kérdésekkel, csak írjon... És most arra kérek minden olvasót, ha érintett a dologban, akkor is írjon, ha egyébként nem szokott kommentet hagyni. :o))

Haladás

Vagy éppen nem. Az egyik gyerekem éppen nyelvvizsgázik, én éppen hazaértem a suliból, ZM-et éppen nyakon öntötték hétvégi munkával (is), a Legnagyobb éppen itthon van, a Legkisebb meg éppen sütni akar.
Folytatnom kellene azt a szakdolgozatot, amelyik legalább elkezdett állapotban van, de milyen jó lenne egy kicsit varrni, miközben a holnapi ebéden, a nap megtervezésen, és ezen a felvételin töprengek.
Mert bár szilárdan megfogadtam, hogy én legalább egy évet pihenek és nyugodt, békességes, duruzsolós karácsonyt tartok, semmi fa alatti tanulás, meg elfojtott stressz, meg izgalom- ennek ellenére csak feladtam ma azt a mellesleg szégyenteljesen magasnak tartott 9000 forintos csekket. Persze, kettőt, mert Lucának is, így a januári nyelvvizsga után most meg a felvételi díjak terhelik a családi költségvetést.

És most ezen jár az eszem, nem hagy nyugodtan a dolog. Mert 40 évesen némileg cikinek tartom, hogy még mindig széles érdeklődési körrel rendelkezem és nem tudom, mit is akarok. Mert de jó lenne pszichológiát tanulni (szerencsére csak nappalin van), szeretnék marketinget (mert nagyon érdekel), de a legjobb talán a szociológia lenne (nagy kedvenc), a praktikusság viszont a HR mellett szól. Talán már benőhetne a fejem lágya, bár miután az andragógia szakon végig az egész életen át tartó tanulásra helyeződött a hangsúly, most elmondhatom, hogy én ennek megtestesítője vagyok.

Van olyan, hogy ha fel is vesznek, azonnal halasztok?.... Mert akkor még pihenhetnék egy kicsit, ZM is ezt szeretné, meg tudom érteni. Egyébként csak 2 év...Persze, a cégnél sem merem elmondani az újabb merényletet, igaz, maradni sem akarok itt, de akkor megint hová menjek, ahol elfogadnak 2 tanulós évet? ...

Különben meg mi vagyok én, hülye? Miért nem örülök a reménység szerint nyáron már birtokomban lévő két diplomának, minek gyötröm magam? Kérdés kérdés hátán.

Szétválogatott életünk- vitaindító

Egy anya a hétvégén (és nyilván nemcsak akkor, de most erre koncentrálok) nemcsak anya, hanem... és akkor most jöjjön egy kis lista, mivel töltjük meg a hétvége 48 óráját:

- anya, méghozzá gondoskodó
- feleség, méghozzá szerető
- szakács, természetesen profi
- takarítónő, muszájból (és akkor külön nem részletezem, hogy vasalónő, meg mosónő...)
- pszichológus, elsőrangú
- tanárnő, olyan általános, értsen a matekhoz, de legyen képben Stendhalt illetően is
- barátnő, legalább ilyenkor
- diák, akire kötelezettségek várnak
- néha munkatárs is, ezt most kilőttem
- kertész (ezzel még várok)
- magánember (ebbe sorolom az egyéni vágyakat, úgymint olvasás, kötés, varrás, mindenkinek, ami tetszik)

Egyszer azt olvastam, hogy amikor állásinterjúnál kissé lekicsinylően megkérdezték a felvételiző nőt/anyát/asszonyt/, hogy akkor ő most 5 évig mit is csinált otthon, akkor azt válaszolta, hogy egy ház asszonya voltam. Tetszik, mert igazgasson el valaki egy családot úgy, hogy ne csak működjön, hanem jól működjön, utána nyilatkozzon ennek értékéről és nehézségéről.

Mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy mostanában már annyi mindenkinél észrevettem, hogy szétválogatja az életét, persze, ez csak a blogírásra vonatkozik nyilván. Mégis bánt a dolog, mert amikor valakit olvasok, annak érdekel az egész élete, szőröstül-bőröstül, a gyerekei, a családja, a konyhája, a kertje, a varrása, a kötése, a sikerei, a bénázásai, szóval mindene.
Tudom, hogy csak egy kattintás és már bent is vagyok a "másik életben", nem nagy ügy, és azt is tudom, hogy ugyanaz nevel éppen gyereket, főz, varr, köt vagy éppen szenved, mint aki egy másik blogban palántázik, de... De mégis furcsa.

Én biztosan nem fogok másik blogot nyitni, s ebben nemcsak az akadályoz meg, hogy ezt az egyet is elég nekem kezelni, hanem az, hogy a fenti (hétvégi) különböző szereposztásaim ellenére én egy vagyok, így mindenestül. Van abban ráció, hogy valaki csak az alkotásaimra kíváncsi (na, nem, ebben nincs ráció), de azok meg ugye, én vagyok megint csak, szóval, oly mértékben fűződnek össze a szálak, hogy nem lehet, de nem is kell a gondjaimmal, örömeimmel átitatódott lényemet nagy nehézségek árán szétválogatnom. És azt is vállalom, hogy így viszont esetleg vesztek olvasókat, hiszen kit érdekel az én munkahelyi nehézségem vagy éppen a (nem)készülő szakdolgozatom (-aim). Egészen zárójelben jegyzem meg, hogy előbbiről kevesebbet fogok írni, de ezt sem azért, mert valakinek tetszik vagy sem, hanem mert így is védekezem a stressz ellen.

Kíváncsi lennék véleményekre, ellenvéleményekre, nem kell elfogadni, nem kell megérteni, de mégcsak töprengeni sem a felvetetteken- ha mégis, nyitott vagyok mindenre. :o)

Globalizált világ

Ebben a (ahogy mondani szokás) globalizált, multikulturális világunkban ma a következő országokból érkeztek hozzám virtuális látogatók:

- Finnország (őt ismerem, úgy vélem)
- Románia (szerintem őt is, bár más városból is érkeztek)
- Olaszország
- USA (rendszeresen látogat, nem tudom, ki az...)
- Németország
- Japán
- Horvátország

Ezen túlmenően egy számomra azonosíthatatlan helyről is jött egy érdeklődő.

Na most csak azt nem tudom, hogy amikor meglátták a fantasztikus tűzésemet, akkor mire gondoltak, minekutána a blog megértéséhez csak a vizualitás maradt?!......

Cimke kérdések!

Fejben már nagyon jó vagyok ezzel a cimkegyártásos dologgal, a gyakorlati megvalósítás még várat magára. ZM (Zoltánművész)- től kérdeztem egyet s mást, mire ő visszakérdezett, én meg néztem. Szóval, én (ugye) értek a Word-höz, Excell-hez, EpiServerhez, máshoz nem. :O(

Viszont: olvastam valahol, hogy a Word mégsem a legjobb megoldás, mert nem lehet ezt a tükörképes dolgot megoldani. Mások szerint ezt Photoshopban kitünően lehet készíteni, ZM szerint még jobb Adobe Illustratorban vagy Adobe Painterben. Szerintetek melyik a legjobb? Vagy innen kezdve tök mindegy?

Következő kérdés: szalag. Ti milyen szalagra vasaltátok? Én fehéret szeretnék (na jó, zöldet)- de milyen típusú az a szalag? Valami pertliszerűség? És milyen széles? Szerintetek, ha én befestem, attól még ugyanolyan kis helyre címkém lesz? Látszódni fog a kép/felirat?

Következő kérdés: transzferpapír. Ezt akkor most hol is célszerű venni? MédiaMarkt? Milyen nagy tételben árulják és milyen áron?

A bónuszkérdés: Ti mennyit csináltatok egyszerre?

A háttérinformáció: szeretném a karácsonyi ajándékomat így, szépen felcimkézve elküldeni....

Az a jó, hogy valaki mindig tud valami jótanácsot adni, amiért előre is hálás vagyok. Aki válaszol, ne tartsa magában a saját tapsztalatait, ha lehet... :O)))

És valami jó a tapasztaltaknak is: van egy csomó újságom (PW), a tanácsot osztók között kisorsolok hármat, legyen már jó nektek is... :)

Segítségkérés

Régóta gyűjtögetem magamban azokat a bennem kérdésként felmerülő problémákat, amelyekre biztosan tudja valaki a választ, csak mindig elfelejtettem leírni őket. Pedig jobb lett volna adagolva, de mindegy, most összeszedem magam és felteszem őket abban a reményben, hogy valaki felvilágosít. Persze, csak amelyek publikusak, s amelyekre valaki tudja a biztos tippet, vagyis azt, hogy hogyan is állunk ezzel a haláltémával (kedvencem), azt nem. És az időgazdálkodás optimális változatára sem térnék ki most. :o))

A következőkre viszont (nagyon) szeretnék választ kapni:

1. Simon úr címe, ahonnan a molinót lehet rendelni (árakkal, ha lehet)

2. címke készítésének menete (valahol egyszer olvastam, de nem találom, ez az, amit bevarrhatok a műveimbe, amelyek ugyan nem készülnek el, DE HA készek lennének, megtehetném)

3. összecsukható bevásárlótáska készítése (ezt is láttam valahol, de nem találom, és nem tudok órákon át keresgélni, csak célirányosan használom a gépet)

4. Procion-t lehet kapni a BZS-nél, jól értettem? (ár, mindig van-e vagy rendelni kell...)

5. a filcanyag megnyúlhat, annak is van száliránya? (ezek a kis fenyődíszek csálék nagyon)

6. kötés: én vagyok hülye vagy néha félreérthető egyes kötős újságok leírásai (Fürge Ujjak, mondjuk- vagy csak arról van szó, hogy aki ebből kötni akar, annak már profinak kell lennie...)

Most így hirtelen ennyit szedtem elő a különböző zugokból. Haj, de remélem, hogy vannak lelkesek.. hálás lennék érte, ha megosztanának velem ilyen fontos információkat! A fent említett nem publikusakra egy későbbi időpontban térnék ki. :o)