2011. július 9., szombat

Decens,

mármint a visszafogottan elegáns értelemben.
Egyébként lehúzott roló, csukott ablak van. Meg a barack. És ez a táska.

Spoiler

A Paul  Auster könyv könnyű volt, nem egy nehéz, adatokkal telezsúfolt önéletrajzi regény, bár van apa és anya, valami feleség is, kisebb-nagyobb kalandok is, a fókuszban mégis az áll, hogyan sikerült elérnie Auster-nek, hogy abból élhessen, amiből szeretne, az írásból. Hogy kudarc kudarc hátán, kisegítő munka, kiadónak elküldés, visszautasítás, sutba vágás, utazás, fordítás, nehézség,  nehézség, nehézség, remény, semmi, mégis. Nem számoltam az éveket, de lehet, hogy volt ez vagy 10 év is, mire felderengett (és a későbbiekben sem halványult el) a fény az alagút végén.
Mert nem rejthető el a hegyen épült város.

Minden nyáron

eljön az a nap, amikor a szinte-semmi-éjszakai ruhából a szinte-semmi-nappali ruhába való átvedlés már-már elviselhetetlenül nehéz feladattá avanzsálódik.
Ezt most (fázis)fotók nélkül, khm.

2011. július 8., péntek

A folyamatosan

érő sárgabarack mellé ma még beszereztem némi meggyet is és nem kevés új textilt is.Mert én jódolgomban már nem tudom, mit csináljak.

2011. július 7., csütörtök

Csak hogy

mindenki tisztában legyen a családunkban uralkodó viszonyokkal, a gyermekeknek a szülő tevékenységével kapcsolatos nagyrabecsültségével, de egyáltalán, a tisztelettel, kéretik elolvasni ezt itt, nem csalódtam bennük, de nem ám.
Részvétleveleket szerkesztőségünk mindig szívesen fogad.

Az életkép

annyiban hamis, hogy a háttérben látható létra már nem a kép jobboldalán sejthető látható cseresznyefa alatt áll, hanem a képen nem látható, de egyébként bal oldalon lévő barackfa alatt, mi a létrát a kertben tároljuk, ez így praktikus.
A levendula viszont, az igaz és való.

Az elkövetkezendő

hetekben, de hogy ez mennyit is jelent, kettőt, esetleg hármat, azt még nem tudom, de nem megyek vásárba. Rengeteg megrendelés van, vannak elmaradások, folyamatosan érkeznek újak, teljesíteni szeretném őket, a szemem előtti polcélen napról napra kevesebb cetlit szeretnék látni. Az előző táskák is ide tartoznak, meg azok a big bag-ek is, melyeket már nem mutatok, mert láthattátok rokonaikat elégszer, de azért remélem, mindig lesz, amiért érdemes benézni hozzám.
Ezt a táskát úgy kérte valaki, hogy easy bag, de ne álló, hanem kicsit fekvő legyen, miért is  ne lehetne, abban egyetérthetünk, hogy a benne lévők kezelhetősége könnyebb így.
És a bilétám, ahhoz mit szóltok? Jaj, de szeretem....


Ma reggel,

fél hét és fél kilenc között a rádióban, a mikrofon előtt  lévők (nem teszek különbséget, hogy melyik oldalán) összesen 14-szer  ejtették ki szájukon az "én azt gondolom" közkedvelt frázist. Nem tudom, nem kellene-e leküzdenem az ezzel szemben érzett ellenséges érzésemet, s beállnom a sorba.

2011. július 6., szerda

Féltsd

Van ez a gyönyörű szó, mármint a szerelemféltés, ami mennyivel szebben cseng,  mint a féltékenység, de minden hiába, mert ezt a szót kizárólag gyilkossággal kapcsolatban hallom, senki nem használja, csak akkor, amikor a férj a feleséget vagy fordítva. Ennek a szónak nincs is élete, csak életének vége van, ahogy a hozzá kapcsolódó (másik) életnek is.

A koncertől pedig

még annyit, hogy az egyik ok, amiért jobban szeretem az élőzenét a CD-nél, az éppen az  időnként előforduló esetlegesség, a CD-n minden tökéletes és steril, nem fordulhat elő, hogy eleinte nincs elég hang a  hegedűn, hogy a Kiss Tibi elfelejti a szöveg harmadik sorát, hogy a két mikrofon már-már veszélyesen összegabalyodik, s hogy mindez a fellépők professzionizmusa következtében belesimul az előadásba, s hogy ennek ott helye van.
Egyébként pedig mondtam a sofőrömnek, hogy meg kell vegyük a CD-t mégis, mert a fiúk egy része rettenetesen sovány volt, rettenetesen, támogatni kell a szegény művészeket. Mégpedig a szegény művészembernek kell támogatnia.
És hoyg tanulságot is levonjak, azt még elmondom, hogy nem szabad a második sorba ülni, mert bár kitűnően hallottunk és láttunk' mindent, a második vodka-narancsom erősen hiányoltam, nem célszerű ennyire elől ülni. A tapasztaltak a hátsó sorokba ültek, ahol ugyanezt az élményt (a helyzetfelismerésükből fakadóan) a menetközbeni sörrel toldhatták meg.

' hogy néhány fiú rettenetesen sovány például

Csokoládébarna

legyen az alap és pisztáciaszínűek az egyebek, a fülek és a cica, meg cipzár is legyen, ezt kérték tőlem, de mindezt a big bag fazonjára húzzuk rá. Szerintetek?
Van hozzá neszesszer is,de az lemaradt a képről, későn értünk haza, nehezen érem el az üzemi hőmérsékletet. :o)

 

Tulajdonképpen

ez a normális, az ember szorgalmasan dolgozik, teszi a dolgát, elfárad benne, s hogy feltöltődjenek a lemerült elemek, de főképpen, hogy élvezze az életet, mert carpe diem, részt vesz olyan programokban, amelyekben egyszerűen jól érzi magát.
Nem kell ezt túlmisztifikálni. Nekem sem.

2011. július 5., kedd

A lekvárt

megfőztük, a story board-ot megrajzoltuk, a táskákat kiszabtuk, az ebédet megettük, a barackot leszedtük. Akkor most elmegyünk a Budapest Bár koncertre

Persze, jó

magában is, főképpen, hogy cukrot alig, a savanykás gyümölcsöt akarom télen a vajas kiflimre, de azért az epret mentával, a sárgabarackot amarettóval, az őszibarackot vaníliával, a szilvát fahéjjal, játék ez, én mondom. Lekvárt főzni annyira jó, hogy a szezonban kacérkodom a tevékenységváltással.

Nagyon őszintén, nagyon komolyan

Mikor gondolnátok, hogy kiadtok a kezetekből egy részfolyamatot? És melyiket bíznátok másra? És ez mit jelentene a költségeitekben/áraitokban? És mi alapján bíznátok másra? És ...
De komolyan, de őszintén és sokat mondjatok!

2011. július 4., hétfő

Apróság,

méretében mindenképpen, de lehet hogy egyébként is az, nekem viszont nagy öröm .Kezdődött a rávasalós címkével, aztán jött a szövött címke, most pedig tessék. 
Nem minden táskára kerül belőle, pontosabban nem minden táskára ez kerül, arról nem is szólva, hogy ötleteim támadtak, khm. :o)

Egy kicsit

letértem a röppályámról a nagy igyekezetemben, hogy egyáltalán fent maradjak rajt', de már visszatérőben vagyok. Minden szempontból.

2011. július 3., vasárnap

Vasárnapi vers

Fodor Ákos: Ajánlás

Csendes vagyok,
törvényszerű, ám kiszámíthatatlan,
mint némelyik jobb költemény.
Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója,
ha nem tetszem, nem értesz, nem szeretsz.