Bármi lehet jel, ha annak tekintjük

Az órák óta tartó eső már éppen rányomta volna bélyegét a holnapi wamppal kapcsolatos gondolataimra, de aztán rettenetesen sikerült beszárítani a hajam, vagyis holnap rengetegen jönnek a Gödörbe.

Józanul, megfontoltan, előre

A wamp előttti napon nem nagyon marad időm semmire, szeretném egyszer megélni, hogy már pénteken kész vagyok mindennel, s bár meglepődve, ám a helyzethez könnyen igazodva manikűrözök TV nézés közben. Ehelyett nem mondom meg, hoyg mi van (mégis mi lehetne, ugyebár), de a wampos to-do mellé ma főztem ebédet, sült holnapra rebarbaratorta, meg sajtos brokkoli, de  ez semmi, mert jó időzítéssel ellenállhatatlan vágyat éreztem, hoyg egy még soha nem készített lekvárt éppen ma készítsek el, mindig is képes voltam meglátni a szűkre szabott időben rejlő lehetőségeket.

Gyomfotós

Gyomokat fogok fotózni, sok-sok gyomot. Én leszek az első gyomfotós. Még akkor is, ha ezek vadvirágok.

 

több fotó itt

Fűszedő

Kiss Anna: Fűszedő

Szedésre érett már a fű,

Borzong a félsötétben,

Boróka asszony pendelye

Világol kinn a réten.

Talán füvek közt válogat,
Sejtésnyi még az illat,
Álom füvére hogyha lel,
Magának is szakíthat.

Szedésre érett már a fű,
Harmat suhog le róla,
Csücsökre fogja pendelyét
A jó füvek tudója.

Úgy válogat, hogy szóban is
Elősorolja őket,
Igazlátókat, éltetőt,
Lélekcseréltetőket.

Vigyázva, hogy virág is
Hullatlan megmaradjon,
Vének szívében ifjúság
Belőlük hogy fakadjon.

Szedésre érett már a fű,
Borzong a félsötétben,
Boróka asszony pendelye
Világol kinn a réten.

(és ezt ki ne hagyjátok)

        

Hosszú lére eresztett Laminária

Lamináriát először Ercsuval kötöttem, meg egyáltalán kendőt is, de egyébként is ebben a történetben sok első van, mert pl.először mentem emberek közé (igen) hosszú idő után, így aztán nekem ez különleges. Hogy mennyi fogalmam volt a kendőkötésről, arról annyit, hogy gyapjúnak ugyan gyapjú volt a fonalam, de olyan vastag, talán nem bulky, de DK biztosan. Lett belőle egy olyan kendő, hogy azóta is abba burkolózom télen, el nem múló érdeme a melegítőképessége. Meg a súlya. Hozzáadott értéket képvisel a  bátorságom, nem tudtam, mibe ugrom bele, így volt ez jó, ill. a köré fonódott viccesség,  mely mindig jót tesz nekem.

Aztán kötöttem még egyet, a fonalat Ercsutól kaptam (szépen ível a dolog, igen, igen), ez  vékonyabb sokkal, de ezt meg valakinek elajándékoztam.

És akkor most itt van harmadszorra, most úgy érzem, ez volt az utolsó alkalom, aztán ki tudja, mindenesetre  telítődtem. A kendőnek az a története, hogy én ugye csak úgy jókedvemből kötök, szinte mindennap. Kötetlenül kötök. 

A kendőkkel én mostohán bánok, mert addig, amíg kötöm, nekem a szemem fénye, utána azonban már erősen lankad az érdeklődésem, főleg azért, mert én nem nagyon hordom őket, ill.hordom, de nem megfelelően, hiszen miközben elég sok időt vacakolok el a minta kiválasztásával, éppen ez a minta nem érvényesül viselés közben, mondjuk ki, a nyakam köré tekerem őket. Méltatlan, tudom.

Szerencsére azonban úgy alakult,hogy nem állnak a kendők a dobozaimban, előbb-utóbb mindnek lesz gazdája, van, amit elajándékozok, és van, amit megvesznek, hogy egyszer csak ír valaki, hogy ő nagyon szeretné ezt vagy azt, lehetne-e. Ez történt a Swallowtail kendővel is, anyák napi ajándék lett belőle, még márciusban lecsapott rá valaki. De nem ezért kötök, nem ez a cél, ez véletlenül alakult így.

Most azonban az történt, hoyg valakinek kötöttem, direkt kérésre, többet azonban nem fogok és Zoltán is azt mondja, ne csináljam, nem jó ez így, ugyanis én (ahogy mondtam) csak úgy kötök, mert jólesik, mert kikapcsol, mert izgat, mert időnként kihívás, mert szeretem. Azt hiszem, ezt hívjuk hobbinak, s bár tudom, hoyg hobbiból lehet akár munka is (nahát, nahát), én ezt nem szeretném. Azt szeretném, ha továbbra is csak ketten lennénk a kötéskor, a minta, a fonal, és én, még akkor is,  ha ez már három.

Na, akkor most erről a projektről. Szitakötőből kötöttem, iszonyú nagy lett, olyannyira, hogy úgy emlékszem, az utolsó chart-nál már nagyon gondolkodtam, belekezdjek-e egy újabb sorba vagy majd a következő nap. A végén valami 527 szem volt a tűn, a leláncolást kétszerre csináltam, mert meguntam, de meg ám. A fotók se nem színhelyesek, se nem szépek, ezt hoztuk össze a háznál lévő férfival, ez van.

  

      

 

Minta: Laminária

Fonal: Barka Fonal, Szitakötő, burgundi árnyalat

Súly: 103 gramm

Méret: 193x165 cm

A balett táncos mozdulatának érzékenysége

Még valamikor dél körül raktam a FB-ra ezt a fényképet, most szépen idebiggyesztem.

Gasztrosokk

Mielőtt bárki azt gondolja, hogy én vagyok az éjszaka császára konyha királynője csak azért, mert szeretek főzni és befőzni, elmondom*, hogy ma például annyira elcsúsztunk az idővel, vagyis, hogy én elcsúsztam, hogy az ebéd tejberizs lett, másnak csak vacsora és esetleg, nálunk ma főidőben műsorszám, de ez semmi, mert kifogyott a kakaóporunk is, valami fahéj volt, de az is kevés, és akkor a hűtőben talált, bontott lekvárral ettük meg, sőt, nem átallottuk élvezni is, fú, de finom volt.

Szeretném, ha szívetekhez kapnátok.

*van egy másik ok is, de az nem publikus, mert csak nem szépen tudnám elmondani, azt meg ugye nem lehet, egy nap - egy sok éppen elég

Lucaprojekt

Az egyébként szinte alapdarabnak számító SBS-t egy év alatt horgoltam meg, és hogy készen lett, azt tekintem a legnagyobb érdemének, mert bár az utolsó 1/3 valóban gyorsan készen lett (valószínűleg a hirtelen felindulásból elkövetett horgolótű-cserének köszönhetően), azonban sem a színe, sem az azóta felfedezett rengeteg hiba (az a bonyolultság, hogy mindösszesen két sor cserélődik benne, kifogott rajtam) nem segít az elfogadásban, ami viszont nem akadályoz meg, hogy tekintetem a horgolás felé vessem.  Nem túl messze.

Ennyit írtam a Fb csoportba is, hozzátéve, hoyg szeretném, ha azt mondanák, hogy Zazikám, te baromi ügyes vagy. Meg őszinte is. :)

Jobbra dűl, meg balra dűl

Kihasználom a hétköznapi csodát, nem is értem, hoyg hogyan, de most egyszerre vagyok bejelentkezve a gmail-es és a yahoo-s címemmel, de ez már korábbról kezdődik, ugyanis nekem yahoo-s cím van hozzárendelve a blogspot-os blogomhoz, ami eleve képtelenség állítólag, pedig így van, de ezt most túlléptem és miközben olvasom a leveleimet a gmail-en, a yahoo-s blogomba tudok írni, ezt adjátok össze.

De nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy most végre elindult valami bennem, inkább tudatosan, semmint ösztönösen, mert egyébként most pengeélen táncolok, még inkább kötéltáncot járok én, úgy érzem, egy fejbiccentés és nem jó helyre esem, de ezt elkerülendő, vagy talán, mert szellemi kihívásra is vágyom mostanában ( a butulok nálam azért nem adekvát szó, mert bár mindig van honnan hová -lefelé- állapot, ezt már nem szeretném még jobban koptatni, sokkal erősebb az a félelmem, hogy eleve nem is volt, mi fakuljon), eszembe jutott, hogy lehetne ezt a belső szükségletet jóra fordítani, így aztán a mai tervezgetés kezd formát önteni, s bár még torz, már nem alaktalan a projekt. Ez rébuszos, tudom, de most le kellett írnom, hogy reggel is lássam, nem álom, nem képzelgés, van tervem.

Ide, a blogra, el ne felejtsem leírni.

Pompa

Izgatottsági szintem a topon, kitaláltam valamit. Nem, nem táska. De azért mutatok azt is, ha már szóba került. 

A zöld a kedvencem, a number one, de ehhez szeretni kell a zöldet, esetemben azonban ez nem kérdés, bár a szürke hatalmi harcba kezdett.

      

 

         

Hogy legyen, azért

Szombaton, még az esemény előtt, elraktuk a bodzaszörp újabb adagját, 15 litert palackoztunk a  háznál lévő férfival, ekkora mennyiségnél elkél a segítő kéz, én töltögettem, ő csavarozta és vitte az előtte több ponton is kialakított dunsztba. A legjobban egyébként a hűtőládát szeretem, kibéleljük takaróval, bele a cucc, betakarni a takaró másik felével, rá a tető, ennél lassabban nem hűlhet ki máshol sem. Márpedig az cél.

Tegnap pedig, az esemény után, leszedtünk még egy adag bodzát, ez citromfűvel és citrommal hűsöl, és akkor idénre befejeztük a bodzavirággal való produkciót, de csak a virággal, mert ahoyg elnézem, nem jutottunk a végére és lesz bodzabogyó bőséggel, ami megint csak jó.

Sokat befőzni pedig azért kell, mert egy, hogy mindig viszünk magunkkal a városba, ahol a családtagok nem főznek be, kettő, hogy nem kontinentális reggelihez vagyunk szokva, hanem pirítós (kalács) lekvár típushoz, három, hogy mi a saját lekvárt tesszük a joghurthoz, így valóban gyümölcsjoghurtot kapunk, négy, hogy bizonyos emberek kanállal eszik csak úgy. Nem én. Én nem. Csak néha.

Meg olyan is van, hogy feldobjuk a krémet kicsit, például a joghurtos-tejszínes eperkrémhez simán öntöttem a bodzaszörpből is,mitnemondjak.

És akkor az, hogy palacsinta, még nem is mondtam, ugyebár. Meg a többit.

Az pedig, hogy öten jelezték, hogy eddig soha nem/nagyon ritkán főztek be, de most kedvet kaptak és kipróbálják, azt sikernek érzem, igenis, igenis.

Kelbimbó

A fejem már egészen elviselhető, a jobb oldali, kicsit lecsúszott pofazacskómban már csak kelbimbó nagyságú a gömböc, ez nem a megdagadt rész, hanem maga a belső gömb, vagy hogy is mondjam. Üdítő biztonságérzetet kínál a látvány, hogy szépen apad, bár én azért naponta többször manuálisan is megvizsgálom.

Viszont mivel második napja fáj a fejem és mivel eszembe jutott, hogy amikor 30-on még innen (onnan) szőni tanultam*, akkor riogatott figyelmeztetett egy, ezt a kort éppen betöltött nő, hoyg figyeljem csak meg,  30 fölött minden elkezd fájni, s bár  ezt én megtoldottam 10 évvel, azért biztos, ami biztos, egy új felhőt nyitok betegség címszóval.

* tudok, igen, de lehet, hogy már csak tudtam, viszont erről is van keményfedeles bizonyítányom, ilyenből nekem több is van

A fej (egyoldalú) négyszögesítése

A fej négyszögesítését, tehát az alsó kerek áll ívének tompítását úgy kell végezni, hoyg este 6-ig sétáltok, majd a borongós időre hivatkozva leültök a férjetekkel filmet nézni, 8 körül már tapogatjátok az állatokat, hogy mi a ménkű van ott, de közben figyelmeztetitek is magatokat, hogy szerettek beképzelni ezt-azt, nincs ott semmi, de semmi, dudor főképpen nem,  majd 9 felé kibotorkáltok a fürdőbe, szemügyre veszitek magatokat, és megállapítjátok, hogy mintha tényleg lenne ott a jobb áll alatt valami, még inkább az állon, de várjunk még, hátha el is múlik, de még az is lehet, hoyg valójában semmi, csak háj, úgyismint toka. Aztán 11 után belenéztek a tükörbe és kiáltotok egyet, csak egyet, de a mennyiséget hangerővel célszerű ellensúlyozni. Ugyanis ha ügyesek vagytok, akkor nem hogy van ott valami, hanem egy rohadt nagy görögdinnye szilvásgombóc van az állatokon. Az oldal nem lényeges, nekem a jobbikon.

Reggel a legfontosabb teendő (a tükör után), hogy riasztjátok a legjobb barátotokat, guglit, vagy guglinét, kinek hogy esik jobban, kerestek szöveget és persze képeket is, ezt csak az elrettentés miatt. Közben folyamatosan gyömöszölitek a gombócot, mely eddigre, olybá tűnik, elnyerte végső alakját, kitöltötte a bőr adta lehetőségeket, máma már nem nő tovább, viszont kurva nagy. Ha fentieket pontról pontra követted, akkor folytatódik a nyakadon is.

A barátnőd javaslatára megiszol olyan 1000-1500mg kálciumot, mert ő ezt csípésnek látja és vársz.Meg reménykedsz.

Estefelé megírod mindezt, mert viccesnek lenni sokkal könnyebb, semmint beismerni, hoyg iszonyúan meg vagy ijedve.

Vers mindenkinek

Áprily Lajos: Fogyó idő

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.

 (az idő vasfoga)