Egybensült

Jó, tehát csináltam egy másik blogot nekemceleb.blogspot.hu címmel, s bár a megjelenéskor az interjúk továbbra is itt, ezen a blogon lesznek olvashatóak, mégis, kell egy gyűjtőhely, ahol könnyen visszakereshetőek lesznek a korábbiak, mert terveim szerint ez tényleg egy sorozat lesz. 

Jelentkezni a nyereményekre azonban továbbra is csak itt lehet majd.

A bejegyzés fölött pedig a fotósblog mellett már az interjúsblog is elérhető egy kattintással.

Nem, nem akarok honlapot.

Példának okáért

Például még az is megtörténhet ebben a rideg, embertelen, a teljes elidegenedés felé vezető blogvilágban, ahol emberek csak virtuális kapcsolatban vannak egymással, ahol kivész a személyesség, a kontaktus, a minden emberi kapcsolat sava-borsa,  vagyis a másik felé fordulás, 

hogy valaki, nevezzük Zsuzsának, anélkül, hogy ismerne, és most nem a fenti ember-ember közötti vattacukorra gondolok, hanem arra, hoyg nem ismerném, nem tudok a létezéséről, nem jellemző nála a kommentelés, konkrétan még sosem tette, én nem tudtam, hogy ő olvas engem, de még azt sem, hoyg létezik, szóval,  hogy Zsuzsa egyszer csak ír nekem, hoyg ő akkor most hazacipelne nekem némi műbőrt, ha én azt elfogadom és akkor itt álljunk meg. Messziföldről, repülőn, gyerekkel, a némi pedig  többféle, több méter műbőr.

Mindez történt azután, hogy megesett az eset, történt valami (el)vétel, ám a hangsúly szépen, észrevétlenül, s legfőképpen, hoyg tőlem függetlenül megváltozott, átíródott, a (korábbi) történet pedig minden baljós jel ellenére nem járta be a maga útját, hanem saját, egészséges, új életnek adott teret.

A legkevesebb, hogy gyönyörű színű szalaggal átkötve tárolom őket.

Például ez is megtörténhet.

Például még mi történhet meg?

Megreggelizve

A lekvárfőzést, azt én nagyüzemben űzöm, baracklekvárt hogyan másképpen, szilváról nem is szólva, de azért én meglehetős klasszikus felfogásban teszem ezt, időnként megbolondítom az alanyt vaníliával, fahéjjal, amarettóval,  de ez mind a belátható kategória, nem távol-keleti utazás, csak a biztos Európa, ilyen veszélyes kalandor tudok lenni, bizony. A Befőzök Eszter... hát ő nem viccel, világjáró, mondjuk így, nekem még azon is tépelődnöm kell, hogy írom a kumquat-ot, karobfát még nem is láttam tán, a GingerAle-t viszont ismerem, halk sóhaj. A múltkori wamp-ra hozott nekem csillagánizsos málnazselét*, én pirítóson falom be, meg magában is, csak úgy, menetközben, igaz, célszerű rögtön kiskanállal  megközelíteni a hűtőt, de ebben én gyakorlott vagyok. Hozott még chiliszószt, én a chiliért élek s halok, tudnivaló, ez pedig olyan, hogy amikor jobban lettem, akkor gyógyszerként használtam, de arról nem készült fotó, mert nem éreztem illőnek a belemártogatott virslit. Rák nem volt itthon. Éppen. Sem.

És Eszter márciusban is kijön hozzám állítólag, khm.

*a fotón a hiányzó első három betű a következő: m - á - l

Futóbolond fotóbolond

Szerintem ez lefedi a lényeget, ugyanis nem értek hozzá, nem csúcsminőségű a gépem, nem ez, nem az, csak a szerelem, a tiszta szerelem van. De ahogy a férjem mondja (nem a gép, hanem aki mögötte van), s ahogy panyizsuzsi kommentelte nálam a FB-on (a képet nem a gép csinálja, hanem a  szem, ami mögötte van), noch dazu a népi bölcsesség, hogy vak tyúk is talál szemet, megspékelve azzal a véleményemmel, hoyg mindent nem rakok ide fel, csak egyet-egyet, szóval, akkor a futóbolond fotóbolond itten van, ni.

(lehet lájkolni, meg kommentelni, de semmi mást, sem rendszeres olvasók, sem menüpontok, semmi. csak a fényképek.)

Itt vagyok, ragyogok

Nem akarom nyafogással teletűzdelni ezt a post-ot, ezért csak mondom, hogy meglettem, előkerültem, amíg azonban nem voltam meg és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, egyáltalán vagyok-e még, mert lehet-e rosszabb annál, hogy már virtuálisan sem vagyok, addig először is írtam leveleket* magyarul, angolul és németül, nagyjából mindenkinek**, akiről feltételeztem, hogy tud valamit, vagy köze van valamihez,  vagy tud segíteni, megvarrtam egy komplett táskát, melyben elválasztó fal is van, cipzáros és mindenféle rekeszes, kiszabtam egy tucat krumplizsákot, de mivel mindezen tevékenységek nem emelték az endorfinszintemet és ez bizony látható/hallható volt, így kénytelen voltam az ősi módszerhez folyamodni, nevezzük csokoládéevésnek.

Azóta megkergültem megkerültem, de arra a kérdésre, hogy milyen volt a túloldal, felelni továbbra sem tudok, mint ahogyan arra sem, hoyg tényleg Gyurcsánnyal voltam-e, ahol voltam, nem tudom, túl sötét volt, bolyongtunk. Én már itt vagyok.

*három soros kétségbeesett, felháborodott, de egyben rimánkodó hangvételben, vegyen fel valaki az út széléről, ne hagyjatok itt

**Zuckerberger pajtáshoz közvetlen vonalat nem kaptam, így ő kimaradt, de csókoltatom

Goldenblogéknál pedig az

egyéb kategória is sorra került, a futottak még-ék, ahová én is kerültem,  igazi vegyes felvágott, ahogy korábban is írtam vala, van ott minden, pl.én is. 306 blog került ebbe a kategóriába, én pedig a 16. helyen végeztem, hát, hogy is mondjam, teljes meglepetés volt, köszönöm szépen mindenkinek, aki rám szavazott, de annak is, aki erősen tipródott, hoyg rám szavazzon-e, mert azért vannak itt igen rendes, helyre kis blogok, megtiszteltetés, hogy nehéz választást emlegettek, na.

Egyébként pedig ezzel a kategorizálással bajban vagyok, többen felvetették, hoyg kellene egy kreatív blokk, de nekem ez kevésbé tetszik, gondolom azért, mert a sajátomat nem tartom annak, ez, kérem, nem egy kreatív blog, ezt így szeretném hangsúlyozni Goldenék után is.

Jön még ehhez az is, amit korábban is akartam írni, hogy egy kreatív blog (lehet, hogy a  többinél is ugyanez a helyzet, fogalmam sincs) esetén baromi nehéz a választás, mert szerintem különbség van a blog, s a blogban lévő alkotások között, mire adjuk a voksunkat, ugyebár. Hm.

Szóval, az enyém jó helyen van, sem szakértő, sem életmód, sem kreatív, sem személyes, ez olyan egyéb blog és ez így van rendjén.

Aronson is megmondta,

hogy történtek hibák, de nem én tehetek róluk, tessék, nevezett valaki a GoldenBlog-ra, egyéb kategóriában vagyok, nevezzük futottak még versenyének, az igazi viccesség azonban az, hogy megnéztem a társaimat, mégis kikkel vagyok egy kalapban, hát  kérem szépen, az "egy rénszarvas magabiztossága", a "magyar mocsár", a"cigányokról" és az "álmodnak-e a melegek?" között vagyok található, de nem baj, mert azért vannak ott nekem tetszőek is, ott van marlen és mónika, meg gondolom, még több ismerős is, majd csak el lébecolunk mi ebben a kondérban, nem választhatod meg, hová születsz, ezt kapod, ez van.

Szóval, itt vagyok, ragyogok, az oldal alján, az utolsó ketagória szinte utolsó blogja (ABC), senki nem csodálkozhat, hoyg minden körülményt figyelembe véve nagyon kellett nekem röhögnöm.:o)

Az oldalsávba kiraktam a widget-et,biztos, ami biztos.

Hát mit szóltok ti mindehhez?

Nem szokásom

blogot ajánlani, nincs ennek különösebb oka, mégsem, most azonban a tegnap vásárolt könyv kapcsán mégiscsak mondom, hogy Francis Mayes-nek blogja is van, szeretem olvasgatni, könnyedén ír, erőlködés nélkül, felüdülést jelent. Elrepít engem.

A másik blog, a Wang folyó versei, más jellegű, nem állíthatom, hogy minden bejegyzést elolvasok, ezt ugyanis nem lehet felületesen kezelni, itt bele kell mélyedni az egyes történetekbe, amihez viszont egy kávé és idő szükségeltetik. Mély, alapos, érdekes, sokoldalú, nem tudom ámulat nélkül olvasni, elámulok magán a történeten, és elámulok a blogíró(k) intellektusán. Remek fotók, remek történetek.

Ajánlom szeretettel. :o)

Elemezve lettem / My blog is analysed

Ezen helyen elemezve lettem, nem lelkesek velem szemben, megjegyzem, elkeseredtem egy percre, de kedvemet nem szegte.

Ellenben: kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre, mivel értetek egyet, mivel nem? De komolyan....

There was a possibility so I wanted Makgubo to analyse my blog. In their opinion my blog is terrible, I know I am laying it on thick. The reality is that I should make a decision what the aim of my blog is, I want to have a blog with personel information or a blog for business? It's not suggestable to mix these contents. :o(((
I would like to know your opinion, really....

Blogcsere

Hogy kinéztem az ablakon, s ránéztem a blogomra, eszembe jutott, hogy sablont kellene cseréni, mostanra (úgy 1 percre rá) ez már égető szükséggé is vált, így aztán várom azok jelentkezését, akik ebben segíteni tudnának. Nincsenek nagy igényeim, de legyen 3sávos, vidám, de ne túl tarka, s ha esetleg a dátumot is mutatná, azt külön megköszönném. :o)
Cserébe felajánlom a jelenlegit, de ez csak vicc, komolyabbat még nem tudok, de kitalálom, ígérem.

A kommentek leglelke

Mindig jó érzés, ha az ember nagyvonalúan írásnak nevezett firkálmányait más is olvassa, mondjuk, nem teljesen értem a napi 150 látogatót, mitől tartják érdemesnek a blogom látogatását, de ez meg messzire visz és más téma, mint amit mondani akarok.
Külön jó, ha kommentelnek is (megállapítom, hogy ezzel a szóval átléptem a magyar nyelv - egészen pontosan az irodalmi nyelv- általam felállított határát, remek), nem tudom, miért, de izgalmas is lehet akár.
A kommentek között (most meg már kezd szokássá válni ez a szó) van ilyen és olyan, de a legjobb... az tegnap érkezett, hát nagyon odavagyok, klasszikusokat csak szó szerint érdemes, hát álljon itt a mementó:

"A megjegyzésem gyakorlatilag nulla relevanciával bír ehhez a táska topikhoz, csak éppen ma reggelire sikerült elfogyasztanom két általad sütött fahéjas kiflit, amelyek egyébiránt (még másnaposan is) tökéletes illat és ízhatása sajnos két nagyon durva hibával párosul: 1. kevés és 2. elfogyott. :o)))) Köszönöm, M

Tudvalevő, hogy tegnap a táskamániám egyes darabjait bemutatva adtam némi ízelítőt a személyiségemről, és a különböző kommentek között volt ez a gyöngyszem, amiről azt kell mondjam, rendkívül informatív, legalább a következőket lehet kiolvasni belőle:

- fahéjas kiflit sütöttem
- jól sikerült
- adtam belőle másnak is
- nem ették meg mindet azonnal (velünk ellentétben)
- ízlett
- férfi az illető (bár ezt csak én tudom, de a hozzászólás témábavágó voltából ezt azért ki lehet találni)
- jó viszonyban vagyok/vagyunk vele
- olvassa a blogomat

Hát mondja valaki, hogy ez nem a blogtörténetem leglelke, nekem nagyon, olyan igazi, férfias, szívből jövő komment volt. Ööööööööö...van még férfi olvasóm? (Köszi, Miklós, igazán!)

Hát kérem

Megújulás, minden szinten, s ennek a vizualitásban is tükröződnie kell, remélem, mindenki látja a különbséget. Különben is annyira felgyülemlett már a rengeteg infó a blogomban, hogy ideje volt a lassú autóútról a háromsávos autópályára való váltás... Természetesen nem én követtem el mindezt, hanem segítőtársam, Zsukka. Mondjuk, ez azért eufemisztikus, mert a részemről való segítségnyújtás kimerült a blog kiválasztásában, a többit Zsukka végezte.

Kitöröltem a különféle díjakat is, nem kell, én úgyis tudom, kitől mit kaptam, attól nem leszek én sem jobb, sem rosszabb, hogy minden erre tévedővel tudatom a fantasztikus mivoltomat. :o)

Szerintetek milyen? Látványra (vizualitás), olvashatóságra (praktikum) gondolok.

Változások a blogon / Some changes on my blog

Végre eljutottam odáig, hogy néhány változtatást megtettem a blogomon. Valamilyen szempontból mindegyik jelentős, de legalábbis annak tűnik. Például lecseréltem a számlálóm, "no pop-up windows"- ígérik, így legyen. Ugyan nem erre vágytam, mert a régi (a haszontalan) mindent mutatott, de talán kevesebb kellemetlenséggel jár az olvasóimnak.

Ráadásul informatikai tudásom kora reggel a tetejére hágott, mert még a pillanatnyi olvasók számát is be tudtam rakni egy másik oldalról, megspékelve ezt azzal, hogy "Tone in Tone" lett, vagyis zöld.
Emellett Zsukka segítségével (mert magamtól erre már nem) lecseréltem a bejelentkezéshez használt céges címemet, előrelátó is vagyok, ez a reggel az enyém. Mondjuk, az meglepett, hogy a gmail-est nem szerette a rendszer, de nem baj, van másik. :o)
Szintén az ő segítségével valamikor háromsávos autópályára szeretném bővíteni a jelenleg autóútként működő blogomat, majd, ha alkalmas lesz neki is, nekem is.

Mindehhez tegnap éjjel (akkorra nyúlnak vissza az előzmények) még képtárat is nyitottam, hiába, no, fejlődöm.
Vállveregetés.

Today morning I made some changes on my blog, some of them are important for my readers, others only for me. E. g. I traded my old counter for a new one which doesn't give pop-up windows permission to jump on my blog. The old one was better (for me) but there were lots of problem with the uninvited spots. I hope my readers can enjoy the difference... Besides I could change my e-mail adresse it was relevant for me, I used to use my company-mail but I wanted to change it as the result of the known reason. Last but not least I could open a picture-gallery on Flickr.com. Yes, I am capable of development. Definitely. :o)

Keresés

Violini javaslata alapján keresgéltem Ildikó blogjában az angol Amazon után. Azt ugyan még nem találtam, de vesszek meg, ha nem megyek el bámulni valamelyik tanfolyamára. :o) Szédületes, na.

Csomagok

Mostanában volt néhány blogbarátságos, díjas, kitüntetéses játék vagy nem is játék, mindenesetre adtuk, kaptuk, gurítottuk őket, örültünk, kiraktuk a blogra. Mit tagadjam, örültem én is (örülök most is), különösen jólesett a mostani fura helyzetemben, hogy vannak, akik pusztán a blog olvasása által megkedveltek és ezt még közszemlére is teszik.

És bár többször leírtam a blogolásos, meg az egész virtuális világ által köttetett barátsággal kapcsolatos ellenvetéseimet, mégis újra meg újra ki kell jelentenem, hogy van ebben valami: emberek találkoznak a világjálón, tapasztalatot (ötletet, receptet...) cserélnek, örülnek egymásnak, támogatják egymást. Nem nagyon akarom ezt már jobban (valószínűleg nem is tudom) ragozni, összefoglalás található néhány bejegyzéssel korábban.

Az apropója a bejegyzésnek, hogy a héten 3 csomagot is kaptam, amelyről be szeretnék számolni, de két kikötéssel:
1. a csomagok bemutatásának sorrendje kizárólag a postai érkezést mutatja, semmi mást
2. nem felhívás keringőre

Viszont: ha még egyszer szakdolgozatot írok (na, nem mintha szeretnék) kommunikációs, szociológiai témakörben, én biztos, hogy a blogírásról fogok írni, magáról az írásról, erről a kényszerről, a stílusokról, a témákról, a kialakuló kapcsolatokról... Hihetetlenül érdekes.

Talán szerdán érkezett meg Csutkailda csomagja. Nem tudom, ki olvasta, ki nem, de a blogjában felajánlotta, hogy szívesen küld egy kiadványt, amely a Bakonyban lévő kirándulásokról, mindenfélékről szól. Kérésem után postafordultával küldte, s nem éppen mellékesen szólva csomagolt nékem egy saját készítésű ajándékot. Köszönöm...

Másnap érkezett meg KicsiKató csomagja, a tökéletes meglepetés. A képeken látszik, mi mindent készített nekem (jó pszichológusként a kedvenc színemből varrt mindent!), de a legjobb (ugye, nem baj, Kata?) a meleghangú levele, hogy napsütést kíván nekem, meg jobbulást. Az biztos, ha rajta múlna, nem sok borongós napom lenne. :o) De jó is nekem...

Pénteken, még az uszodába indulás előtt hozta a postás Jucuu csomagját...honnan, honnan..Finnországból! Igazi finn hangulatot varázsolt ide nekem, amelyben szerepe van a finn csokoládénak (olyan krémes, hogy elolvad a számban...), a szépséges fonalnak, de az első helyre a tűpárna ugrott, amelyről ő ugyan azt állítja, hogy béna, nekem viszont kedves, szeretetreméltó és nagyon-nagyon megható. Ő is írt levelet... megőrzöm!

Mi legyen a végszó? Az, hogy a nehézségeim közepette jó tudni, hogy vannak, akik gondolnak rám? Vagy az, hogy milyen megható, hogy készítenek valamit a naposabb hangulatért? Vagy az, hogy milyen jó látni a kezük írását? Esetleg azzal fejezzem be, hogy több magán e-mailt is kapok, amelyben kedvesen érdeklődnek a hogylétem felől? Netán azzal, hogy mindez együtt mekkora segítség nekem?

Vagy azzal, hogy ez a barátság? Igen, ezzel.

Blogbaj

Úgy tűnik, valami baj van a blogommal, az általam olvasott blogok rendszeres olvasói közül egyszerűen leugrottam, eltűntem. Hiába akarom magam újra feltenni, nem ismer fel, állandóan azt akarja, hogy jelentkezzem be, lehet, hogy én már nem is én vagyok, de még csak nem is tudok róla?..... Mintha tudathasadásos lennék, komolyan, kétségeim vannak.

Barátság/Friendship

Az ember ráklikkel azon nőszemély blogjára, akit általában olvas, mit is írt, mit is alkotott, milyen gondolatok kavarognak a fejében, milyen örömei, bánatai vannak, vagy csak úgy, egyáltalán. Mert érdekel, mert jópofa, mert hihetetlenül kreatív, mert mindig vidám, vagy mert éppen most nehéz időszaka van, különben meg jól is ír, és a képei...! Vagy éppen nem, pocsékak (ja, hogy az én vagyok?), de az meg nem számít úgysem, mert másért megyek oda.

Hasonló korúak a gyerekeink, vagy ha nem, akkor én majd most végre mondhatok okosakat; ha meg még nincs is, akkor meg milyen jó lesz, hogy vagyok, ha eljön az ideje... jókat főz és kertje is van, de lehet, hogy nincs. Van viszont nagy lelke. Belefér a világ. És még én is.

Szóval, gyanútlanul klikkelek és egyszer csak ott találom a nevem közvetlenül a barátság szó alatt, Kicsikató blogjában. És akkor én, aki lesajnáltam a virtuális barátság keresőit, meg nem is hittem, hogy ilyen van... örülök. Köszönöm, Katókám...

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

És adjam tovább? Nyolcnak? Adom Anyahajónak (anya, ha jó...), Zsukkának és Zsuzsinak, Beának és Mammkának, Susulának(!), Katafoltnak, Julcsynak. És Katónak, naná. Meg Pákosztos macskának. Meg Szerának. Meg...
És mindenkinek, akiket látogatok fent leírtak miatt. Meg aki látogat engem. Ez a baj ezekkel a díjakkal, megkötik az ember kezét....

There are some blogs I like visiting. Because the owner always has a lot of new idea, I am interesting what she prepared last night, she usually has good thoughts, I am courious of her joy or she has a complicated period in her life and I would like to write some words of comfort. She is always happy, imaginative.... and she is talented in writing and what wonderful images she has! Or not, they are terribile. It's just as well.
We have children at the same age or not but I can share practices. She can cook prodigiously and her garden is wonderful! Or she lives in a blockhouse without any garden. But ... she has a big heart and I am in it.
There is a new award about the blog-friendship... I have got it by Kicsikató and I should hand on for 8 people. It's not too much. Anyahajó, Zsukka, Zsuzsi, Mammka, Bea, Julcsy, Susula (!). And Pákosztos Macska. And Szera. And... for everbody who is read by me. And who reads me.

I have never believed in the virtual friendship. So far.

Talán...

... délután már lesz annyi időm, tudok annyit szakítani, hogy varrjak is, aztán pedig, hogy írjak is. És beszámoljak a legújabb színházi élményeinkről. És elmondjam, mit akarok kezdeni a Kicsikatótól kapott hímzésekkel. És egyáltalán...

Globalizált világ

Ebben a (ahogy mondani szokás) globalizált, multikulturális világunkban ma a következő országokból érkeztek hozzám virtuális látogatók:

- Finnország (őt ismerem, úgy vélem)
- Románia (szerintem őt is, bár más városból is érkeztek)
- Olaszország
- USA (rendszeresen látogat, nem tudom, ki az...)
- Németország
- Japán
- Horvátország

Ezen túlmenően egy számomra azonosíthatatlan helyről is jött egy érdeklődő.

Na most csak azt nem tudom, hogy amikor meglátták a fantasztikus tűzésemet, akkor mire gondoltak, minekutána a blog megértéséhez csak a vizualitás maradt?!......

Köszönöm

Hát, remekül aludtam ma éjjel, mit mondjak. :o) Most tudtam megnézni a bejegyzéseket és igen erősen meglepődtem/elcsodálkoztam/elaléltam, hány gratuláló komment jött. Első felindulásban vagyok, nem nagyon tudok mit írni, pedig azért ez nem jellemző, inkább mindig kivágok, törlök az írásomból.Csak magamat tudom ismételni, meg a kérdést, hogy mi is az a blogbarátság, nem tudom én ezt szépen leírni, de talán nem is kell...

Mindenesetre ma itthon ragadtam, mert ugyan felkeltem reggel 5-kor és fagyoskodtam (másokkal együtt) 1 órát a megállóban, de nem jött busz. Volt néhány ingerült telefonváltás a főnökömmel, aki nem értette meg, hogy nem tudok bemenni. Lementem délben is egy buszhoz, bár előtte felhívtam a Széna téri Volánbuszt, ahol közölték, hogy innen és errefelé nem fogadnak, nem indítanak járatokat, de azért én gondoltam, hátha... Hát nem, csak újabb fagyoskodás és hihetetlen mértékű felém irányuló intolerancia. Persze, aki fűtött céges autóval, céges autópálya-matrica birtokában a letakarított, felsózott M%-ön megy dolgozni, az fel nem foghatja, hogy ilyen is van. Így a prezentációmnak annyi, igazgató őrjöng. Jó kilátásaim vannak a holnapi személyes beszélgetésre.

De tudjátok mit? Inkább bemutatom, mit kaptam KicsiKatótól, újabb adalék a blogbarátság feletti örömködéhez. 12 darab, különböző négyzet, (gondolom) Géza kreatívkodott megint, Kicsikató segítségével. :o) De hogyan csinálta?....

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt az a (talán) svéd könyv, amelynek címe a következő volt: Tizenkettő nem egy tucat. Na, ez is eszembe jutott, mert ez is ugyan 12 darabból áll, de semmiképpen nem mondanám egy tucatnak, kedves Kicsikató!Köszönöm.