Mégsem Gouba/ Cancellation

Mi olyan fázósak és félősek vagyunk, ráadásul (nem) hiszünk az időjárás-jelentésnek, hogy most süt a nap vagy éppen esik az eső, esetleg mindkettő, hát itthon maradunk Brigivel és teljesítjük a megrendeléseket, mert azok viszont biztosak.

Így viszont a ma készült néhány neszesszert és pénztárcát holnap feltöltöm a Meskára, előzetes (s ily módon kedvezményes) vásárlás e-mailben való jelentkezés után lehetséges. :o)

Brigi and me believe in the weather-forecast and have decided not to take part the fair tomorrow but we are staying at home to fill the orders. That's why some of my products will be uploaded in my online-shop where you can buy them but if you would like to have some of them it's enough to write me an e-mail (you will get discount) :o)

Szeretem ezeket a textileket, egyszerűen szeretem. :o)
I like these fabrics, telling the truth, I like them. :o)

Fecnik/ Scrap

Annak igazolására, hogy varrtam én igazi patchwork-öt, már mutattam képeket itt és itt, de itt is (pl.), de tevékenységem további bizonyítékai a fecnik, melyeket annak rendje, s módja szerint szín alapján különválogatva bedobozoltam. Őrizgettem, őrizgettem, soha hozzá nem nyúltam, most azonban meguntam, elfogyott a hely, úgysem fogom használni, szóval: kell-e valakinek?
Lehet egyben is elvinni, lehet színek szerint, lehet akárhogyan is, egy feltétel van, minél hamarabb, éppen ezért nagyra értékelném, ha valaki a holnapi Goubán megjelenne, s vinné. Mondjuk. Persze, postai úton is távozhat, de azt is gyorsan, mert ZM türelme mintha fogytán lenne. :o)

Some years ago I was sewing some quilts you can check them here and here or here (e.g.) so it's not surprising that I have some boxes full of scraps. Now it's time to get rid of them so I offer them somebody who can utilize. The only one condition: ASAP.

Karácsonyi fecnik:

Zöld fecnik:

Piros fecnik:

Barnás fecnik:

Így-úgy

Egy város hajléktalanjainak számából sok mindenre lehet következtetni, ezt tudjuk, de azt sosem gondoltam, hogy a város különböző pontjain a hajléktalanok másképpen viselkednek, a Borároson alkoholizálás folyik télen és nyáron, fűszerezve politizálással, magánéleti problémák világgá kürtölésével és testi erőfölény fitogtatásával, na de a Múzeum körút hajléktalanjai lábukat keresztbe vetve cigarettáznak és olvasnak.

Az igazi / The secret

Most már azt is tudom, hogy egy tolltartó nem attól jó, hogy mosható, meg színes, és puha, hanem attól, hogy van pörgettyűje, bizony, illetékestől tudom.
Now I am aware of the secret of the real pencil case it must be washable, soft, colourful but the most important thing: it must have a handle to whirl it. I have learnt it by a competent. :o)

És a félkészek...
Other issues...

Csatosat tessék! / Purses with frame

Feltöltöttem néhány kisebb és nagyobb fémcsatos pénztárcát, lehet válogatni, remélem, másnak is tetszeni fog, nekem nagyon. :o)

I am ready with the new purses with frame, the have already been in my online-shop. I hope you like them so much like me. :o)

Rezgések

Én valahogy nem érzem azt, hogy a Helyszínelők bármelyik része kevésbé lenne nyomasztó, mint Kafka, és akkor a vizuális hatásról még nem is beszéltünk, viszont nehéz többet és mélyebbre látnom egy-egy sztoriban, mint ami, ellentétben Kafkával, de bárki mással is (mint mondottam), akinél átszűrhetem magamon a(z) (sajátosan) elém tárt életet.
Amikor az előző bejegyzést írtam, semmi másra nem gondoltam, mint azt, hogy akár Kafkával, akár más regénnyel kapcsolatban lesznek megjegyzések, kinek mit jelentett egy adott mű, ki mit olvasott ki belőle, kinek milyen életszituáció volt ismerős, ki hogyan vonatkoztatta magára, mert (most is mondom) ettől lehet más és más (akár egyedi is) egy-egy mű értelmezése.
Erre voltam/vagyok kíváncsi, mert szeretem olvasni más gondolatait, hogy mit adott neki egy regény, mit értett meg belőle, mitől érezte magát benne a műben, meg ilyesféle haszontalanságok jártak a fejemben.

Annak, hogy érkeztek érdekes és elgondolkodtató megjegyzések, netalán más szereplő szemszögéből nézve, hogy felvetődtek kérdések, annak nagyon örülök.

Az pedig, hogy nekem Kafka jutott eszembe, hát Istenem, mégsem Sylvia Plath, örüljünk ennek, a regényt egyébként nem most olvastam, még csak nem is újraolvastam, ellenben bennem motoszkál.

Így akkor?

Önmagunkon átszűrve

Ez pedig arra lehet példa, hogy mindennek, amit olvasunk, sajátos értelmezést adunk, magunkból indulunk ki, mindent átszűrünk magunkon, másképpen nem is történhet. De szeretném, ha írnátok nekem saját élményt, sajátos értelmezést! Ez az irodalom, ugyebár.

Ezt a történetet én úgy értelmezem, hogy van ez a Gregor Samsa, aki már régóta érzi, hogy valami nincs rendben nála, de igyekszik nem tudomást venni róla, főképpen, mert megfoghatatlan ez a benne csírázó változás, nem lehet konkretizálni, csak az érzés van, hogy valami nincs rendben, a növekvő nyugtalanító érzés. Nem érti a körülötte zajló eseményeket, érthetetlenül áll a legkisebb változás előtt is, a rutint szereti, mert az ugyan nem izgalmas, ellenben megnyugtató, azt legalább ismeri.

Egyre nehezebben kel fel, egyre nehezebben végzi munkáját, de végzi, mígnem egy napon nem bír felkelni. A változás, mely eleddig látens és sunyi módon volt jelen, nyilvánvalóvá vált, képtelen tovább végezni dolgait, képtelen tovább így élni. Először nem akar tudomást venni a nyilvánvalóról, dolgozni akar menni, neki feladata van, ő nem maradhat itthon, de a test átvette a hatalmat, ami eddig csak a lélekben, az most már fizikálisan is megjelent, pszichoszomatikus tünetek, persze.

Ezen az úton nehéz a megállás, kezdődik az elidegenedés. Nem nagyon akar látni senkit, hiszen nagyon jól tudja, milyen állapotban van, kinek kell ez a kínlódó, embernek mondott, de igazából roncs, szégyelli is magát, hogy olyan állapotban van, amilyenben. Eleinte reménykedik, hogy változik a helyzet, változik az állapota (gyógyszert is szed, ahogy azt kell), de ha változik is, csak negatív a változás. Bebábozódik.
A körülötte lévő emberek előbb csodálkoznak (mi történt, nem volt semmi jele!), palástolják félelmüket (velünk is megtörténhet ez?), majd egyre jobban undorodnak tőle, ki a fenének kell egy olyan ember, aki már nem is ember, felismerhetetlen a régi Gregor, lemondanak róla, legyintés, ja, igen, volt egy Gregor, de az már nincs. Így aztán szobájában éldegél, egyre magányosabban, egyre visszavonultabban, s már nem remél.

Érzi, hogy teher, hogy egyre nehezebben viseli a közvetlen környezete is, azok, akik még megmaradtak, akik jönnek hozzá, s tekintve, hogy kilátástalannak látja jövőjét, nincs megoldás, nincs feloldás, nincs megkönnyebbülés, a könnyebbnek tűnő, de mindenképp rövidebb utat választva öngyilkos lesz. Hogy ki hogy reagál minderre, az már egy másik történet.

Pipálás/ Check

Hosszú hetekkel ezelőtt kértek tőlem jó néhány táskát, most kezdem a kéréseket teljesíteni, de addig fel nem kelek, míg készen nem lesznek, már magam előtt is szégyenkezem, a megrendelők előtt különösen. Megragadván az alkalmat, itt kérem azt a babát, aki szeptemberben jön világra, hogy még egy kicsit tartson ki, egyrészről nem annyira jó idekint, másrészről fene hideg van, harmadrészt pedig a takarója sincs még készen, utóbbi kettő összefügg valahol egymással.

Some weeks ago people asked me to sew bags for them but I didn't have time to do it. Now I am ready to fulfill their orders... and about time too!

A táskát egy korábban elkészült alapján kérték, s az, hogy mások is varrnak hasonlót, némiképp irritál, de ellene tenni nem fogok, nem is tudok, igyekszem rándítani a vállam.
This bag was sewed after the pattern of an earlier bag sewed by me I know other people sew similar to it but I can't and wan't do anything (shrug).

A Meska töltögetéssel haladtam, de nem eléggé, igyekszem, igyekszem...
I am trying to upload the images of new products but it's so boring...

Most kissé passzív vagyok, mondataim rövidültek is, úgy látom. :o(

Kezdés

Nyolc darab füzet megvásárlásával indítottuk a tanévet, mert mi ilyenek vagyunk, nem figyelünk, ellenben halogatunk, s csak azért nem tíz az a nyolc, mert tegnap rádöbbentem, hogy hosszú-hosszú évek óta először nekem nem csöngettek be.

Valami ilyesmi volt

A Facebook és én / Facebook and me

Teljesen össze vagyok zavarodva ezzel a facebukkal, akárhányszor gondolom, hogy most aztán élek a benne rejlő marketinglehetőséggel, mindig elakadok, úgy az első percben. Pl. lett nekem egy zazálea-oldalam, de van egy, a saját nevem alatt futó adatlapom is, most aztán döntsem el, mit és hová töltök fel. Ezen túlmenően időnként automatikusan megjelenik a blogbejegyzésem, időnként nem, de amikor nem és magam feltöltöm az aktuális bejegyzést, akkor biztos, hogy előbb-utóbb ő is generálja, tehát vagy sehogy sem jelenek meg vagy duplán.
A zazálea oldalon nem nagyon enged fényképet feltölteni, ezt sem értem, ha igen, akkor egyesével, amit megunok, de a kezdőlapon akkor sem jeleníti meg, nagyon unom, nehogy töröljem magam tetőtől talpig.
Ti hogy csináljátok, mondjátok már meg nekem... :o(

Telling the truth I can't understand the operation of Facebook although I would like to make the best of its marketing-opportunity. It would be desirable if the post written on my blog appeared automatically but ... not. :o( It would be desirable if I could upload my photos but sometimes it doesn't allow to do it. :o( Sometimes I think I should delete my data... What do you think of it?

Töltögetés/ Upload

A nyári lazulásnak vége, itten, kérem, komoly munka folyik, végre a Meskát is elkezdtem feltöltögetni, ma a piperetáskák voltak soron. Még nincs vége, de a remek időjárás miatt ennyi, holnap talán folytatódik, de akkor már a csatos pénztárcák is jönnek. :o)

The holiday is over it's time to work again. I have begun to upload the photos of my new products in the online-shop. I couldn't finish because of the terrible weather (it's too dark to take images) tomorrow it will be continued with more pouches and some new things e.g. wallet with metal frames. :o)

Részletekért katt ide!
More details here!

08.31.

Szeretném felhívni az időjárásfelelős figyelmét, hogy ma még augusztus van, nem fair a fokozatnélküli zokni-pulcsi-mackónadrág viselés, s nemcsak azért, mert egyetlen fél pár zoknit találtam csak, de azért is.

Zönge

Az én működésemben van egy olyan pont, amit már jól ismerünk, mégis mindig meglepődünk, bírok egy hetet is napi 3 óra alvással, átlendülök holtpontokon, sok-sok kávét iszom, de bírom. Amikor aztán véget ér az ébrenlétet követelő időszak, akkor minden elhatározás és bejelentés, de különösebb rákészülés és figyelmeztetés nélkül a szervezet azt mondja, hogy game over és akkor alszom 24 órát egyben, esetleg kisebb szünetekkel. Ezalatt az akkumulátor feltöltődik és megy minden tovább, van normális alvás, normális ébrenlét.
Hogy most már túl vagyok ezen, csak remélni tudom, mert a vásár utáni (itthoni) állapot hasonlít egy bombatámadáshoz, dobozok még mindig itt és ott, de a textilek is csak egymásra kupacolva, ahogy azt varrás közben tettem, elrettentő.

A vásár maga pedig jó volt, persze, fáztunk is, melegünk is volt, ahogy éppen, volt rengeteg látogató, rengeteg érdeklődő, kevesebb vásárló, mégsem panaszkodom, nekem az anyagi része is jól sikerült. Nem tagadhatom, hogy most ez a rész kapott prioritást (lásd az előzményeket), de holtversenyben mögötte ott állt a kérdés, hogy egyáltalán eladható vagyok-e. Tetszenek-e másoknak az általam varrtak, tetszik-e a stílus, hajlandóak-e pénzt kiadni minderre (mert ez egy másik kérdés), jól kalkulálom-e az árakat, van-e bevétel, érdemes-e, van-e értékem. És hát, hogy bírom-e, ami lehet nevetséges, számomra mégsem az (szintén lásd az előzményeket).

A blogtalálkozóra nem mentem el, de az egy másik történet, leírom majd azt is, most viszont muszáj arról szólnom, hányan jöttek el hozzám a vásárba. Legalább húszan, ha nem többen, de nem tudom, nem a mennyiség, hanem a minőség. Jöttek és ölelgettek és beszélgettek és örültünk, meg mosolyogtunk. És ez a mondat jól eléri a giccskategória szintjét, de láttam én már olyan naplementét, mely képeslapon mutatna giccsesen, de élőben csodaszép volt, valahogy így volt ez is, blogtalálkozó kicsiben, ez a cím találó.

És nem akarnám kihagyni az én bogaramat, akivel jó volt megint csak, megint továbbléptünk egy szintet, beszélgettünk, bátorítottunk, nevettünk, szomorkodtunk, kerültünk közelebb. Így esett, hogy megesett.

Lajosok és Margitok

A Margit-híd kezd igazán rémisztővé válni, s nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akinek minden áthaladáskor felsejlik Thornton Wilder könyve. Jól megnézem magamnak az utastársaimat, kihallgatom, mit beszélnek, csak ne kelljen lenéznem a tátongó résekre, meg a köztük látszódó vízre, de közben mindig látom a szaporodó lyukakat, mit lyukakat, tátongó szakadékokat.
Aztán majd boncolgathatják, miért éppen mi.
Bár nem hiszem, inkább csak sokkoló hírek lennénk, a boncolás pedig máshol történik.

Bi

Amikor álomra hajtom a fejem olyan 10 perc múlva és elalszom olyan 11 perc múlva, szeretném azt álmodni, hogy sajnos, vége a vásárnak (amint hogy egyébként) és, hogy hála Istennek, vége a vásárnak. Mert én ilyen egyszerűen élek.