PIF

Lassan világosodom meg, de akkor tartósan. Van ez a PIF, amire történő utalással már többször találkoztam, de engem nem érintett, volt más, amit olvastam, de most viszont...

Anyahajónál olvastam és rögtön éreztem, hogy most jött el az én időm. (Bár van még egy felkínált hely, vissza kell keresnem...) Abban én sem vagyok biztos, hogy lesz 3 bátor, de legfőképp türelmes ember, aki jelentkezik, de majd nem sértődöm meg, hanem arra gondolok, minek is írtam meg már magamról annyi rémséget.

Ígéreteim, főleg magamnak:
- összekapom magam
- nem az utolsó pillanatban állok neki
- nem felejtek el semmi lényegeset (úgymint név, cím...)

És a szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot kap tőlem, melyet én készítek.
3. Ők is meghirdetik a játékot a saját blogjukban, és várják a saját 3 jelentkezőjüket :-)
4. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
5. Nem küldöm el az ajándékot annak, aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában /flickr -en.

Mégsem

"Kíváncsi vagyok, mikor mondod, hogy: Jó, jó, csak az a baja..." Mármint a táskának. Mondta ezt Lucagyerek, amikor diadalittasan megmutattam a táskát. Mert valóban mindig vágyom egy táskára, aztán elég hamar kiderül, hogy mégsem váltotta valóra a reményeimet.
Mert nagyon szép a színe, de nem elég nagy.
Mert elég nagy ugyan, de nincs benne 2 külön zseb.
Mert van ugyan 2 külön zsebe, de nem elég hosszú a pántja.
Mert elég hosszú ugyan a pántja, de nem találok meg benne semmit.
Így most az új táska az ország túlvégére megy, apósom drága barátnőjéhez, aki szeretni fogja.

Még mindig jobb ez így, mintha a szerelemmel lennék hasonló viszonyban, nem?

Hm. Kéne nekem egy táska...

Christmas/5

Erősen frusztrál, hogy mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, s bár magam is varrosgatok, az én tempóm nem veheti fel a versenyt ... lassan úgy látom, senkiével. :o(
Nem készülnek a kis karácsonyfák a kollégáknak, nem készülnek a saját képeslapjaim sem, összesen 3 nesszeszer áll, de azok is félkészen- szóval, elég siralmas a mérlegem.
Ennek oka, hogy készülünk viszont a filmforgatásra (nem, nem én leszek a főszereplő), minden a nyakamba szakadt, szokás szerint most derül ki, hogy még sincs meg az engedély, hogy nincs aláírva a stábbal a szerződés, aki aláírhatná, az most Berlinben van, szóval a szokásos. Mindezt úgy, hogy hétfőn hajnalban már utazom Zalaegerszegre, majd másnap Komáromba, utána Pesten leszünk 3 helyszínen. Ezt követően elmegyek suliba, ahol meghallgatom, hogy mások (a bezzegék) már be is fejezték az egyik szakdolgozatukat, szerintem már le is adták, én meg ugye... Mindenesetre kész az üzleti tervem, az oktatásmarketingem és a kulturális menedzsment dolgozatom is, tehát, mindenki láthatja, hogy nem lazsálok. Igaz, nem is alszom. :(

Na, evezzünk vidámabb vizekre, mindenki azt mutatja meg, amije van, hát, én ebben a sorban az elmúlt évekre hagyatkozom, már csak a múltból élek, he-he-he.



Mert ugye, az értékéből mit sem von le, hogy legalább 3 éve készültek, de inkább több...?
Azóta már valószínűleg az enyészeté lettek, feltéve, hogy a gazdájuk használta is őket, nemcsak díszként (értsd: porfogóként) álltak a konyhában. Mert én használnám.

Ha kicsit még jobban összekapom magam, akkor még talán a Legnagyobb pullóvere is elkészül idén, ami viccként hangzik, de nem az. Ezért az egyért nagyon sajnálom, hogy a TV-nézés kimarad az életemből, mert milyen jó is akkor kötögetni, az már olyan békés nagymamás, nem? A házibálványra szánt időm a Híradóra korlátozódik le, fél órás napi kötéssel meg kissé lassan halad a dolog. :(
De attól legalább nem kell félnem, hogy kinövi, ezen a korszakon már jócskán túl vagyunk. :)

Türelem

Na, akkor arról, hogy mennyire vagyok türelmes ember. Ma bejöttem, s bár feltett szándékom volt, hogy néhányszor megsétáltatom a táskát mások irodájának ajtaja előtt, erre ők majd megkérdezik, hogy nahát, meg mi ez, na, ne mondd..... meg hasonlók. Akkor én majd egy kicsit szégyenlősen, meg vonakodva, de előveszem és mutogatom.
Nos, erre az történt, hogy bejöttem, ledobtam a kabátom és átrobogtam a táskával a szemközti irodába és ezt mondtam, minden bevezető nélkül: "Nézd, mit varrtam!"

Ez (azt hiszem) sok mindent elárul a jellememről, s még akik nem ismernek, azok is úgy vélhetik, hogy meglehetősen türelmetlen, izgatott (jobb lett volna azt írni, hogy izgalmas) vagyok.
Akik ismernek (vagy azt hiszik), azok pedig megerősödhetnek abbéli hitükben, hogy agresszív vagyok. :o(

Eredményhirdetés

A körülményekre való tekintettel, vagyis arra, hogy voltak a Rendesek és a Renitensek (nagy örömömre), 2 nevet húztam ki a kalapból. Tekintsetek el a sorsolás precíz bemutatásától, mert Zoltánművész nagyon dolgozik, így most nem kérem fel fotózásra. Én igyekeztem a kis Sony-val fényképezni, de azért ez ebben a borongós időben nem ad nagy sikerélményt, bár minden létező gombot megnyomtam rajta.

Tehát a 2 nyertes:


A 3. nyertes pedig ÉN vagyok, mert olyan olvasóim vannak, akik kreatívak, szeretnek játszani, vidámak, segítőkészek, tele vannak ötletekkel, és még sorolhatnám... Köszönöm Nektek!

Hogy mit nyertek?
Nos, Helen táskára tippelt, így ő a beígért anyagcsomagocskát kapja:


Másik nyertesünk, Léda pedig egy újságot kap (Burda, Quilts & Applizieren), német nyelvű, de könnyen érthető:


És akkor még 2 kép a végeredményről:



A belseje szép lila bélésselyemből készült, na, ezt azért olyan sokat nem fogom ismételni, csúszott, mászott, meggyűrődött. És a lilát nem is értem, miért választottam, mert nem is szeretem igaziból, de hiába próbáltam hozzátenni valamilyen őszies színűt, nem tetszett. Én viszont szeretem, ha a táska belseje egyszínű és még passzol is a külsejéhez, így amikor a kezembe került az eredetileg szoknyabélésnek szánt lila, akkor belevágtam. Nem bántam meg, mert a mélylila igenis jól megy a külső anyagokhoz, van köztük egy hasonló.
De mielőtt azt gondolnátok, hogy én magamtól vagyok ilyen ügyes, bevallom, hogy (természetesen) nem, egy szintén német patchwork újságból merítettem az ötletet. :)

És akik most nem nyertek, azoknak a kedvenc versemet adom ajándékba:

Kosztolányi: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez , részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.

Hogy már tél van? Meg jön a karácsony? Hát igen, mindig fáziskésésben vagyok.:)

Már kitaláltam, hogy ezzel megyek holnap a könyvtárba, de előtte még mindenkinek megmutogatom a dolgozóban. Hogy ne legyen nagyon direkt a dolog, majd elmegyek az ajtók előtt, mászkálok vele a nap folyamán, megvárom, míg maguktól észreveszik a kollégák... :o)

Lányok, öröm, hogy vagytok!

(Címeket kérek szépen!)