és ez mind ezen a héten történt

Váratlanul lett vagy nyolc új körömlakkom, hozta a postás, és váratlanul lett vagy fél tucat olvasnivaló könyvem is, és lesz decemberben softshell dzsekim futáshoz, mert Kanadában (!) vett nekem egy cuki csaj és hozza haza (meg egyebeket), és közben pedig más valaki felajánlotta, hogy varr nekem az oszlopos lábaimra való futógatyát. Mindeközben én senkinek semmit nem ajánlottam fel, nem kértem, szóval, mondja még valaki, hogy az emberek önzők, irigyek, undokok és érdekhajhászók és csak ellenszolgáltatásért cserébe hajlandók bármit is tenni.

Ja, azt én szoktam mondani. Vagy rám mondják? Összekeverem.

Mindenesetre nem szeretnék visszaélni a kialakult helyzettel, így mindenkit felhatalmazok, hogy szóljon rám, ha majd  olyanokról kezdek sóhajtozni, hogy nincs elég festék, nem elég az autó, vagy az autóra való téligumi, esetleg kellene még egy szoba, egy nagyobb nyaraló, ha pedig a férjemre kezdek célozgatni, azonnal töröljön a bloglistáról.

mondanám, hogy ez egy visszás történet

A rendező (aki egyben a főszereplő is) újabb (váratlan) fordulattal ismét megragadta a nézők figyelmét, pedig azok már majdnem hittek a bekövetkezett egyhangú nyugalomnak.

Van nekünk ez a gyerekünk, a Legkisebb, akit előbb Szegedre költöztettünk le, hogy 3 nap múlva itthon legyen, majd Pestre cuccolt be, ahol 6 napig bírta és visszajött, majd  éles snittel elment Hollandiába, ahol is másfél évet töltött, de Svájcba vágyott és ment, hogy 1 hónap után mégis inkább nem, ekkor vissza (haza) 5 napra, majd vissza Hollandiába, de más családhoz* és most ott tartunk, hogy vissza az eredeti holland családhoz.

Mindeközben én belső utazásokat teszek a teljes kétségbeeséstől a sztoikus nyugalomig.

* au-pair-ként