Ebből pedig tavasz lészen / Spring

Előbb-utóbb, biztosan.

The spring is coming, I'm sure.

Ma és holnap /Today and tomorrow

Annak, hogy egész nap nem jelentkeztem, egyetlen oka van: holnap be kell mennem a céghez, s a mai, egyperces telefon a főnökömmel újfent visszarántott egy jó kis gyomorfájós, szívszorulós állapotba.

Today I haven't written any words so far and it has one and only reason: tomorrow I have to go to my workplace, to my boss. I needed a one-minute-long chat with him and the stomach- and heartache came back.

Párizs,Párizs...

Nem lehet befejezni a Párizsra való, jótékony hatású emlékezést. Ma a Louvre volt a soron, s bármennyire is hihetetlen, ezeket a képeket is én készítettem. Vak tyúknak is lehet szerencséje.

A kedvencem Suger apát amforája, amivel tavaly végül szemkontaktust tudtam teremteni. :o)
Előző évben az egyiptomi kiállítást néztük meg, de akkor is már csak ezt akartam, kezemben a térképpel elindultam, hogy majd én megtalálom, nem lehet olyan nagy ördöngösség a Louvre-ban egyik kiállításról a másikra átmenni. Nos, mégis.

Három teremőr (csak franciául kommunikáltak, én meg csak angolul) és néhány japán turista megkérdezése, 1/2 óra önbizalomtól teljes, majd újabb ennyi, de már kellőképpen kétségbeesett bóklászás után, Suger apát nélkül már csak abban reménykedtem, hogy ZM még Belfegor előtt rám talál. De nem könnyítettem meg a dolgát, mert nem mondtam meg, hová készülök. 20 év házasság után illik tudnia. Végül, amikor már az "alagsorban", a várárok mentén kóboroltam, és eszembe jutott a Louvre méretéről írt minden elképesztő adat, akkor meg is talált.

Amikor megkérdezte, mégis mi a fenét csináltam, akkor némiképp ziláltan, de az eltelt idő történéseihez képest természetes (vagy annak hitt) hanghordozással csak annyit feleltem, hogy ne kérdezze, hosszú út vezet a masztabáktól a középkorig.

Helyzetjelentés / News

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, a közepén egyszerűen eltűnt minden, nem tudom, miért. Mindenesetre az egyébként is rövid híradás talán még rövidebbé válik az újbóli nekifutás eredményeként, ami nem baj.

Szóval: köszönöm a kedves e-maileket, az érdeklődést, a jótanácsokat, igyekszem mindent megfogadni, elfelejteni mindent, erősnek lenni, bizakodónak, optimistának. Csak még nem megy.
Az orvoshoz 3 hét múlva kell visszamennem, addig csak az úszás, alvás, pihenés, olvasás, séta, varrás töltheti ki a napjaimat. Receptre. Meg valami extradózisú C-vitamin lökésterápiaként, tea citromfűből, levendulából, abból a rémes orbáncfűből. Remotív. Magnézium ezerrel.

Ezzel a hosszantartó táppénzzel megpecsételtem a sorsom, nem nézik el nekem, de már nem is baj. Ez is sokat elárul a mentalitásukról.

Ha valaki tud valamilyen munkát (mert mindig a kapcsolati tőke a legfontosabb), kérem, jelezze, minden megoldás érdekel a kommunikáció, HR, marketing, de még a sima asszisztencia tárgykörében. (Voltam én igazgatói asszisztens is.) Nagyon sürgős. :o(

Mindenesetre azért is hálás vagyok, hogy itt vagytok. Meg azért, mert kérdeztek. Meg azért, mert bátorítotok. Köszönöm.
És ezzel (remélem) vége az ilyen típusú híradásnak.

Only a brief information about me: I have been on sick-leave, in 3 weeks I 'm going to back to the doctor. She said to me it was compulsory to have a rest, sleep, go for a walk, read, sew.. or do nothing. There are some health-giving "medicines" e.g. C-vitamin in extra-baching, magnesium, herbal tea made of balm, lavender and goatweed (what a terribile flavor it has...)
I think my fate is sealed, my workplace won't be able to forgive this long-lasting "illness", this distress. In my opinion it can denote something about their mentality.
If somebody could suggest me a new job, please, don't hesitate to turn to me. And... thank you for your e-mails, for your encouragement, for your pieces of advice...

Régi quilt- régi emlék

Ma kifejezetten küzdenem kell a sötét hangulat ellen, s bár mondogatok magamban mindenféle bátorító dolgot, s ZM, meg az influenzából lábadozó Középső is korhol a borultságom miatt- egyelőre nagyon negatív vagyok, nem segít semmi. Jelzésértékű, hogy kikapcsoltam a céges telefont, egyezzünk meg abban, hogy volt előzménye és van oka a sötét jövőképemnek.

Gondoltam, lefotózom a legkedvesebb quiltemet, amelyet Kecskemétre varrtam néhány évvel ezelőtt, s amellyel második helyezett lettem. Megjegyzem: Szomor Ágika boutis-ja lett az első, így nagyon előkelő társaságban voltam.

Néhány információ róla: csak és kizárólag kézzel készült, nem látott varrógépet, vagyis nemcsak a tűzések, de minden kézzel készült. Soha ennyire munkát nem élveztem, pedig utána még varrtam is, pályáztam is, nyertem is. Most várom, hogy napsütést hozzon a mai napomba, kiterítettem a kanapéra, szem előtt lesz. Csak rápillantok és nem engedem meg magamnak, hogy elkószáljanak másfelé a gondolataim. Annyi örömet okozott már nekem, talán lop még néhány vidám(abb) pillanatot a mai napba is.

Az eredeti címe: Össztánc volt, de amikor a Céh elvitte Spanyolországba, B. Eszter azt kérte, hogy nevezzem már át, mert a kiállítás az "Emlékezés, emlékek" (vagy valami hasonló) jegyében zajlott. Szerintem ez nekem nagyobb gondot okozott, mint kitalálni, megvarrni az egészet, egyszerűen semmi nem jutott eszembe, már kínos volt, mert szinte csak rám vártak. Olyan volt, mintha egy gyerekemnek kellene találni egy másik nevet.
Aztán a hatalmas fantáziámmal kiötöltem, hogy "Anyám izzó emléke" lesz a címe. De nekem örökre az eredeti címe marad az igazi.

Barátság/Friendship

Az ember ráklikkel azon nőszemély blogjára, akit általában olvas, mit is írt, mit is alkotott, milyen gondolatok kavarognak a fejében, milyen örömei, bánatai vannak, vagy csak úgy, egyáltalán. Mert érdekel, mert jópofa, mert hihetetlenül kreatív, mert mindig vidám, vagy mert éppen most nehéz időszaka van, különben meg jól is ír, és a képei...! Vagy éppen nem, pocsékak (ja, hogy az én vagyok?), de az meg nem számít úgysem, mert másért megyek oda.

Hasonló korúak a gyerekeink, vagy ha nem, akkor én majd most végre mondhatok okosakat; ha meg még nincs is, akkor meg milyen jó lesz, hogy vagyok, ha eljön az ideje... jókat főz és kertje is van, de lehet, hogy nincs. Van viszont nagy lelke. Belefér a világ. És még én is.

Szóval, gyanútlanul klikkelek és egyszer csak ott találom a nevem közvetlenül a barátság szó alatt, Kicsikató blogjában. És akkor én, aki lesajnáltam a virtuális barátság keresőit, meg nem is hittem, hogy ilyen van... örülök. Köszönöm, Katókám...

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

És adjam tovább? Nyolcnak? Adom Anyahajónak (anya, ha jó...), Zsukkának és Zsuzsinak, Beának és Mammkának, Susulának(!), Katafoltnak, Julcsynak. És Katónak, naná. Meg Pákosztos macskának. Meg Szerának. Meg...
És mindenkinek, akiket látogatok fent leírtak miatt. Meg aki látogat engem. Ez a baj ezekkel a díjakkal, megkötik az ember kezét....

There are some blogs I like visiting. Because the owner always has a lot of new idea, I am interesting what she prepared last night, she usually has good thoughts, I am courious of her joy or she has a complicated period in her life and I would like to write some words of comfort. She is always happy, imaginative.... and she is talented in writing and what wonderful images she has! Or not, they are terribile. It's just as well.
We have children at the same age or not but I can share practices. She can cook prodigiously and her garden is wonderful! Or she lives in a blockhouse without any garden. But ... she has a big heart and I am in it.
There is a new award about the blog-friendship... I have got it by Kicsikató and I should hand on for 8 people. It's not too much. Anyahajó, Zsukka, Zsuzsi, Mammka, Bea, Julcsy, Susula (!). And Pákosztos Macska. And Szera. And... for everbody who is read by me. And who reads me.

I have never believed in the virtual friendship. So far.

Mindenre (vagy éppen semmire nem) jó szütyők

Varrni kell, már csak azért is, hogy aztán gyakorolhassam ezt a jó kis programot... Szütyőből sosem elég, mert ebbe teszik a lányok a Labellot, a kisollót, a teatasakokat, mindent. Én a cipzárakkal hadilábon állok, az alsó kettőnél valahogy csak belekerült, de nem a megfelelő módon, aztán tegnap este leültem, s 2 próbavarrás után rájöttem, hogyan lehetne úgy belevarrni, hogy az olyan legyen, amilyennek lennie kell.
És ha valaki azt hiszi, hogy akkor most elégedett vagyok, akkor elmondom, hogy nem, mert felette nagy igyekezetemben olyan szorosan a cipzár mellé varrtam a külső-belső anyagot, hogy alig (mondhatnám sehogy sem) lehet kinyitni. Vagy behúzni- nézőpont kérdése. Most a kettő közötti állapotban van, ami azt jelenti, hogy a praktikum és megfelelő kinézet még nem került összhangba.
Pedig nem ártana. :o)
Nem baj, ebből tanul az ember.

My daughters always need some vanity-bags (I don't know the exact name) which are suitable for Labello, teebags, scissors... I am at odds with zips but yesterday I was trying to solve this problem. After some hours I managed to sew them (see upper) and the last one is almost perfect. But. I made only a small mistake and the result? It's very difficult to unzip it or close it- it is unpractical. No problem, people can learn from everthing. :o)

Hölgy a kertben

Ma reggelre esett egy kevés hó. A hölgy a kertben (ZM középiskolás alkotása) kapott egy kalapot, előkelőbben is néz ki így... :o)

Everthing is snow-capped due to the snow was falling overnight...like this lady made of terracotta by ZM during his secondary-school studies. She is standing in our garden and she has received a hat to be more aristocratic... :o))

Éljen Zsukka és a Picasa!

Azt nem mondom, hogy remekmű, de kezdetnek megteszi. Zsukka jóvoltából letöltöttem a programot és kellő számú bénázás után létrehoztam életem első kollázsát. (Csak zárójelben kérdezem, ill. jegyzem meg: soha nem tudom, mi a különbség a montázs és a kollázs között, ideje utánanéznem.)
A fotókat Párizsban készítettem, s ma gondolatelterelés céljából nézegettem. Egyszerűen imádják a kék kapukat, bejárati ajtókat, kis és nagy portálokat, én meg őket. :o)

It's my first collage prepared by Picasa! Thanks for Zsukka who helped me to download the program. Of course I am aware it's not a classic. :o)
The photos were taken in Paris and today was the time to admire them again. French people like the blue doors, gates, shop-fronts... and I like them. :o)
By the way: what's the difference between montage and collage?

Photoshop

Én nem ismerem a Photoshop programot, s bár tudom, hogy enélkül élni nem is érdemes, én azért jól eltengtem-lengtem ezidáig. Most viszont került a gépemre egy angol változat, s bár odáig már eljutottam, hogyan varázsoljak rá szöveget, igaz, ez is laza fél napomba került- de ennél tovább nem jutok. Szeretném a mindig szépséges, mindig éles, adekvát fotóimat :) szépen egy kupacba pakolni, egy képbe berakni, mint mások. Nyugtasson meg valaki, hogy menni fog ez...
ZM segítene, de ragaszkodik az Illustratorhoz, az meg aztán végképp nincs a gépemen, az övé meg mindig foglalt. Minden segítséget szívesen fogadok....

I know that nobody can live without knowing program Photoshop... but I have managed to do it so far. But now... I have an English version on my computer but yesterday it took about half day to write something on one of my "wonderful" photos. :o(
I would like to use it, to know it in and out ... could somebody help me?...

Asztalterítő

Nem most készült, de nagyon szeretem. A képen talán nem látszik (elvégre én fotóztam), de caffe latte-színű barna + közepes+ erőteljesen sötétebb lila színű anyagokból készült. Csak télen használjuk, immár 4 éve. Jól bírja a családunkat, dicséretére legyen mondva.

Az orvos...

... azt mondta, hogy teljes idegkimerültségem van. Mert ma elmentem végre. Pihenést javasolt, meg pszichológust és szívvizsgálatra is el kell mennem. Ennek ellenére holnap még bemegyek a külföldi vendégek miatt, de csak egy rövid időre. Aztán pihenek. Állítólag hosszadalmas pihenésem lesz, ezt mondták. Részletek később.

Varrás, meg ami kell

Erről a faliképről most már mindig ez a nehéz időszak fog eszembe jutni, de talán nem is baj, örök emlék lesz. Hangsúlyozom: emlék. A varrás nem tökéletes, de ez sem baj, mert mindig tudni fogom, mire gondoltam, miközben varrtam. És nem érzem úgy, hogy ezektől az emlékektől ezt kevésbé szeretem, inkább azt érzem, milyen jó is nekem, van hobbim. És van szerető családom. És szerető barátaim.
Kell ennél több? A döntés pedig formálódik bennem.

Nos

Nos, elértem a tűrőképességem határát, innentől már csak lefelé megyen az út. Persze, hogy munkahely, de nem részletezem. ZM-től felhatalmazásom van, hogy elmenjek táppénzre (tavaly voltam 1 hetet, előtte 10 évig orvosnál sem voltam). Aztán mehetnék munkanélkülire, de előtte még akár passzív táppénzre is. Sikerült ma is bőgnöm egy sort. Kissé zaklatott vagyok. Van olyan, hogy azt mondom a dokinak, hogy pihennem kell és kiír táppénzre? Vagy ilyen nincs is?

Ha reggelig nem gondolom meg magam, akkor egy kissé bajban hagyom a céget, ami még mindig nem éri el a 10 %-át annak, amit ők tesznek velem.

Van valakinek hasonló tapasztalata? Van valaki, aki egyszer összegyűjtötte a kurázsit és felállt?
Meglátom, mit hoz a reggel, na, nem bennük, hanem bennem. Továbblépek vagy sem. Jézusom, írni sem tudok.

Konyhai életkép

Reggel 9 és 12,30 között a következő ételeket sikerült elkészíteni a családnak:

- ananászos csirkemell
- krumplipüré
- rántott gomba
- svédgomba
- párolt zöldségek
- köles
- zabpelyhes keksz, 3 ízben (kókuszos, mákos, diós-almás)

Ha jól számolom, 3,5 órás munkával sikerült elkészítenem mindazt, amit a család (némi maradéktól eltekintve) laza 1 óra alatt elfogyasztott. Ebből most csak annyit szűrök le, hogy az evés kicsit hatékonyabb tevékenység, mint a főzés.

Ötlet

A következőt találtam ki: az elkövetkezendő néhány hónapban nem fogok tudni annyit varrni, kötni, mint szeretnék, ill. a kézzel tűzött falikép is bitang lassan halad, viszont elszakadni sem tudok a blogomtól- szóval, ellentétes irányú mozgások vannak, amelyeknek ugyan megvan a maga oka, megvan a maga helye és ideje az én életemben, de...

Ezért apránként majd lefényképezem azokat a már elkészült használati vagy éppen nem használati alkotásaimat, amelyeket az elmúlt időben készítettem. Fontos kitétel, hogy itthon legyenek. Majd fűzök is hozzá néhány mondatot (megy az nekem), így talán nem hagynak el azok, akiknek jelenlétét megszoktam, megszerettem, sőt, várom.

Jelentem: szakdolgozatilag úgy állok, hogy a Zsoltárok könyvére koncentrálva a 22. oldalnál tartok. A másikból a 3. oldalnál, de azt most jegelem.

Haladás

Vagy éppen nem. Az egyik gyerekem éppen nyelvvizsgázik, én éppen hazaértem a suliból, ZM-et éppen nyakon öntötték hétvégi munkával (is), a Legnagyobb éppen itthon van, a Legkisebb meg éppen sütni akar.
Folytatnom kellene azt a szakdolgozatot, amelyik legalább elkezdett állapotban van, de milyen jó lenne egy kicsit varrni, miközben a holnapi ebéden, a nap megtervezésen, és ezen a felvételin töprengek.
Mert bár szilárdan megfogadtam, hogy én legalább egy évet pihenek és nyugodt, békességes, duruzsolós karácsonyt tartok, semmi fa alatti tanulás, meg elfojtott stressz, meg izgalom- ennek ellenére csak feladtam ma azt a mellesleg szégyenteljesen magasnak tartott 9000 forintos csekket. Persze, kettőt, mert Lucának is, így a januári nyelvvizsga után most meg a felvételi díjak terhelik a családi költségvetést.

És most ezen jár az eszem, nem hagy nyugodtan a dolog. Mert 40 évesen némileg cikinek tartom, hogy még mindig széles érdeklődési körrel rendelkezem és nem tudom, mit is akarok. Mert de jó lenne pszichológiát tanulni (szerencsére csak nappalin van), szeretnék marketinget (mert nagyon érdekel), de a legjobb talán a szociológia lenne (nagy kedvenc), a praktikusság viszont a HR mellett szól. Talán már benőhetne a fejem lágya, bár miután az andragógia szakon végig az egész életen át tartó tanulásra helyeződött a hangsúly, most elmondhatom, hogy én ennek megtestesítője vagyok.

Van olyan, hogy ha fel is vesznek, azonnal halasztok?.... Mert akkor még pihenhetnék egy kicsit, ZM is ezt szeretné, meg tudom érteni. Egyébként csak 2 év...Persze, a cégnél sem merem elmondani az újabb merényletet, igaz, maradni sem akarok itt, de akkor megint hová menjek, ahol elfogadnak 2 tanulós évet? ...

Különben meg mi vagyok én, hülye? Miért nem örülök a reménység szerint nyáron már birtokomban lévő két diplomának, minek gyötröm magam? Kérdés kérdés hátán.

Erről van szó

Az előző előtti bejegyzésemben szidott cérnával/fonallal valami ilyesmit szeretnék varrni a már összeállított előlapra. Valószínűleg ez is a Luca-szék kategória újabb terméke lesz, de most azzal nyugtatom magam, hogy már milyen ügyes is voltam 2009-ben, hiszen varrtam 2 táskát. Ezzel a magamat is meglepő teljesítménnyel akár be is nevezhettem volna a Gina által meghirdetett 1 hónap/1 munka kampányba, de ahogy magam ismerem, az csak nyomasztott volna, most viszont konstatálhatom, hogy akár részt is vehetnék benne ...

Utazás megint

Prága után március elején Barcelonába utazom, nagy-nagy örömmel venném, ha valaki tudna kézimunka boltot ajánlani...
Persze, dolgozni megyek és csak 3 napra. De lesz egy egész szabad délután!!
Remélem, annak kiderítésére azért elég lesz, hogy igazam van-e abban, hogy Hundertwasser elbújhat Gaudi mögött...

És hogy a Sagra da Familia tényleg olyan-e (ahogy én képzelem), mint a gyerekkorunkban vizes homokból csepegtetett vár, csak templomként...

Tűzés

A Meseboltban gyapjú tűzőfonalat vettem, tetszett a textúrája, arról nem beszélve, hogy színben is ez volt a megfelelő. Mondta a pasi (András), hogy ez könnyen szakad, megjegyzem, könnyen is csomózódik a drága, de ez még mindig nem magyarázza meg, miért megy olyan nehezen a tűzés. Nem szokott, sőt, nyertem én már második helyet kézi varrással, tűzéssel (majd egyszer bemutatom, a nagy kedvenc).
Ehhez képest most vagy a vatelin nem jó, vagy a hátlap, vagy a tűzőcérna, vagy mindez együtt, vagy én. Böködöm, húzom, szakad, csomók lesznek rajta, nem egyenletes, megőrülök, kihúzom, kezdem elölről, a fenébe, csakazértis, nem megy át a hátlapon, a dög.
Ennyit a pihentető kikapcsolódásról. Mondhatnám: a hobbiról.