Azért nincs

új meg újabb blogbejegyzés, mert rengeteg a dolgom. :o)

Az orvos...

... azt mondta, hogy teljes idegkimerültségem van. Mert ma elmentem végre. Pihenést javasolt, meg pszichológust és szívvizsgálatra is el kell mennem. Ennek ellenére holnap még bemegyek a külföldi vendégek miatt, de csak egy rövid időre. Aztán pihenek. Állítólag hosszadalmas pihenésem lesz, ezt mondták. Részletek később.

Fáradtság

Elkezdtem a szakdolgozatom, s ha eddig voltak is reményeim arra vonatkozólag, hogy kettőt meg lehet írni (rendesen) 2 hónap alatt, akkor az egyiknek az első néhány oldala meggyőzött ennek lehetetlenségéről. Konkrétan 8 oldalt írtam a zsoltárok könyvéről szólóban, elküldtem a konzulensemnek, de csak azért, hogy legyen mire jegyet adnia, erre olyan kedves levelet írt vissza, hogy már megint elszégyelltem magam. Hogy ez milyen jó, meg alapos, ami azért vicces, mert ezt az akkor még 5 oldal terjedelmi írásomból szűrte le. :o)

Viszont rájöttem, hogy nem lehet a végtelenségig kihasználni az emberi testet (bármekkora is) és szellemet, s néhány napi kevés alvás után eljött az az idő, amikor 2 óra alatt 13 sort sikerült kipréselnem magamból, de ha utánaolvasok, akkor még az is lehet, hogy ez O-ra csökken.

Így aztán tegnap este 3/4 9-kor bebújtam az ágyba, befejeztem a könyvem (amit majd ajánlani szeretnék) és 9-kor mint a tök, aludtam.Vagyis, rendkívül hasznos és hatékony (pláne) estém volt.

Ebből pedig...

...lészen valami. Tegnap este úgy gondoltam, sokkal hatékonyabb leszek a tanulásban, ha valami célprémium lebeg a szemem előtt. Úgyis van restanciám itt is, meg ott is, s amit egyébként (esetleg, de csak esetleg!) feladatnak tekintek, az most csábító, pihentető, relaxáló tevékenységként hat. :o)

De mi is lesz belőle?

Reggeli örömök

Mindennek lehet (kellene) örülni. Ma reggel a következő, rendkívül pihentető, kényeztető dologban volt részem. Ültem az ágyban, Zoltán idehozta nekem a laptopot, kaptam tőle 2 bögre finom kávét, egy szelet fokhagymás pirítóst. Közben olvasgattam a blogosok önvallomásait, nézelődtem, nevetgéltem. Persze, napközben már más lesz, mert mosni kell, meg takarítani, meg főzni, vasalni, meg készülni a prezentációra, Amszterdamra, gyereket meghallgatni, férjre odafigyelni, kutyát simogatni... De most, most nagyon jó volt. Az vesse rám az első követ, aki nem élvezné.
Én bevallom, vállalom. Jól indul a napom!