Nyáron

szeretjük a könnyű, joghurtos süteményeket, a fagylaltot, de amint kezdődik az ősz, crumble-ra vágyunk. Vagyis most.

Na jó, ez őszibarackos.

Még a sütés előtt,

amikor a beszerzőm elugrott a boltba, beszéltünk a cseresznyés pitéről, ételről bárhol és bármikor egyébként is, de megbeszéltük, hogy nem lesz tejszínhab hozzá, mert az milyen már, hogy egyesek mindenre ketchup-ot tejszínt tesznek, ha kell, ha nem, és bár preferáljuk a tejszínt, de önmagában a cseresznyés pite, az nagyon rendben van, nem kell tejszín, fúj. Aztán mire hazaért, mégiscsak hozott tejszínt, mondván, hogy nem kell most felhasználni, de jó az, ha itthon van,  megnyugtató. Ha pedig itthon van, került a pitére is, mert nálunk ekkora a koherencia nemcsak közöttünk, de szavaink és tetteink között is.

Az pedig az emberismereti teszt első kérdése is lehet, hogy Zazálea (is) tett-e tejszínt a pitéjére avagy sem. A megfejtéseket a szerkesztőségbe kéretik leadni.

Dzsem

Szedret vettem, eltettem dzsemnek, de egyenesen megettem egy keveset, lehetetlen nej ez.

Konyhai életkép

Reggel 9 és 12,30 között a következő ételeket sikerült elkészíteni a családnak:

- ananászos csirkemell
- krumplipüré
- rántott gomba
- svédgomba
- párolt zöldségek
- köles
- zabpelyhes keksz, 3 ízben (kókuszos, mákos, diós-almás)

Ha jól számolom, 3,5 órás munkával sikerült elkészítenem mindazt, amit a család (némi maradéktól eltekintve) laza 1 óra alatt elfogyasztott. Ebből most csak annyit szűrök le, hogy az evés kicsit hatékonyabb tevékenység, mint a főzés.

Életképek

Teljesen természetes és érthető, hogy ha az embernek gyereke (sőt: gyermekei) vannak, akkor meg kell tanulni főzni, hiszen a róluk való gondoskodás fontos részét képezi a fizikai táplálás. Nem beszélve Zoltánművészről, aki pedig vékony termetét meghazudtoló mennyiségeket képes eltüntetni a tányérról, igaz, ebben a családban mindenki vékony, kivéve engem és a kutyát. Szoktam is mondogatni, minek belétek, legalább látszatja lenne, hogy törődöm veletek, így viszont a konyhában töltött óráim száma fordítottan arányos az ő kilóikkal. :(

Azzal sem volt semmi bajom, amikor a Középső bejelentette, hogy akkor ő most inkább Vegán lesz, mert ez a mi mindennapi táplálkozásunk egy sorozatgyilkossággal is felér, amiben ő többet nem kíván részt venni. Én még akkor igen lelkes voltam, legfőbb feladatom a családomról való gondoskodás volt, gondoltam, majd én keresek recepteket, kitalálok újakat és egyébként is egy élelmiszertudós pontosságával fogom Luca gyerek elé tenni a minden fontos vitamint, fehérjét és ásványi anyagokat tartalmazó, ráadásul igen változatos kajákat. Igen ám, de ennek idestova 5 éve, a kezdeti lelkesedés némileg csökkent, mert amikor a legegyszerűbb lenne betolni a sütőbe pár csirkecombot, mellédobva néhány krumplit köret gyanánt- akkor mindig felmerül, hogy jó, jó, de mit eszik a Luca? Aki nem hajlandó a suliban enni, mert azok is min. tömeggyilkosok, és ő már a látványát sem bírja. Érzékeny lelke van, és hozzáteszem, megértő édeanyja, aki Zoltánművész szerint kicsit már dilis is. :(
De ez még belefért az életembe.

Ám amikor a Legkisebb (név szerint Virág) közölte, hogy teljesen felesleges befizetni a kollégiumi étkezést, mert ő azt a moslékot nem eszi meg, de ha engem az nyugtat meg, akkor fizessem csak ki az X forintot, de ő ugyan nem... nos, akkor már egy kicsit meglódult a fantáziám, láttam magam, amint fejem bekötve, mindkét kezemben fakanállal csak főzök, keverek, dagasztok, sütök, miközben csorog rólam a verejték.
Persze, azonnal feltámadt bennem a féltő aggodalom is és ráálltam, hogy majd én hétvégén főzök, bedobozoljuk és akkor ő házi kosztot ehet. Ez nagyon tetszett Legkisebbnek (Zoltánművész szerint az volt a cél, hogy ÉN ajánljam fel).
Ennek megfelelően hétvégenként ipari konyhává alakítom az egyébként is kicsi konyhánkat, listát írok, kinek, mikor, mit. Listám van arról is, hogy ha ez kijön a sütőből, akkor az be, de közben már kel a kalács és akkor helycserés támadás. És mindeközben annyi dobozt szereztünk be, hogy Őrnagy úr kutya füle hozzánk képest, dobozolunk is rendesen, büszke lehetne ránk. És mosogatunk. :((

Ennek megfelelően a következő ételek készültek el az elmúlt másfél napban:

- lecsó (idei utolsó, de ezt mondjuk 3 hét óta)
- töltött padlizsán, tömeggyilkosoknak hússal
- töltött padlizsán, feddhetetlennek azzal a gusztustalan szójával, miegymással
- Stefánia vagdalt
- citromos kuglóf
- fahéjas kifli
- párolt zöldborsó
- fűszeres, párolt alma
- sütőtökkrémleves fokhagymás kenyérkockával
- zöldborsóleves
- császármorzsa



Nem mellesleg estére egy kis fűszeres, pirított dió, hogy ne chips-et egyenek. Ami azért vicces, mert nálunk soha nem eszik senki ilyesmit, de milyen jól hangzik! Olyan családja egészségét féltő gonddal vigyázó anyának tűnök. A saját szememben. :)

És ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, hát azt mondom, köszönöm, istenien. :)