Elegendő

Néha megijedek a fejemben lévő ürességtől, hogy nincs benne egyetlen ötlet, de még csak egyetlen szó sem, de gondolat sem, semmi, légüres tér, máskor megijedek attól, hogy nem fér a fejembe a sok ötlet, lehetőség, gondolat. És szavak, szavak, szavak.
Egy napra elegendő üzemanyagot, de annyit mindig, nem lehetne?

Nemzetközi / International

A barna egy sima barna textil, de a másik, a kék-barna, az nekem való, Polly goes to Paris, mi is lehetne más a fantázianeve. Zsuzsinak varrtam, aki éppen hazatért Londonból.
Aha, én meg Bajnán ülök.

The brown fabric is an average brown, nothing special but the other one the brown-blue is my favourite. It's called Polly goes to Paris what else? I have sewed this bag to Sue who returned from her trip in London.
And me? I am sitting in my village, of course.

23 év

Nem tisztességes és nagyon igyekszem nem visszaélni azzal az ismerettel, hogy ZM szénhidráttal korrumpálható.
Na, de ha muszáj!

Szabadon / Free-motion

Ennyi feltöltésre (mármint fényképezésre, javításra, újrafotózásra, retusálásra, mérgelődésre) volt időm délelőtt, ezeket viszont feltöltöttem a Meskára, mert azt ígértem. Furcsa kézben tartani egy hetekkel korábban készült táskát, miközben jelenleg egy barna-kék színvilágú tulipános táskát varrok, egészen furcsa érzés, mintha visszaléptem volna az időben, hiszen előttem van az a hét, amikor ezek készültek. Kilépek az időből, belépek az időbe, szabadon, mint a táskáim.

Taking photos of my products is always challenge for me, taking photos, correcting, reshooting, retouching, being in angry- always the same sequence. And it's strange enough taking photos of bags prepared some weeks ago, I seem to back in the past when these ones were sewing, strange enough. I am in the present and in the past, freely like my bags. It's up to me.

Tulajdonképpen

Ha pedig még egyszer megadatna (megadatik) nékem, hogy szakdolgozatot írjak, akkor nem olyan elméleti témát találnék ki, mint a parallelizmus a héber költészetben, ami (nekem) nagyon jó és nagyon szép és igazán izgalmas, viszont csak egy szűk kört érdeklő téma, hanem írnék inkább a kommunikáció modern formáiról, úgyis mint blogok, fórumok, chat-elések, közösségi oldalak, mert az még jobb, még szebb, még izgalmasabb és mindenkit érdekel.

Azt hiszem, hiányzik a tanulás, a felfedezésre váró terület, az ismeretlen, az elmélyedés, a szellemi kihívás, utóbbi nagyon, óh, jaj.

Hasznosan / Practical

Töltögettem a Meskára ezt-azt, most rendes leszek, mindennap felrakok valamit, fel én. Ma a praktikum győzött, azt hiszem.

I have uploded some of my products in my online-shop you can check them here. The commonality is "practical".

Máma már nem hasad tovább

Fél évig kerülgettem a céges dobozomat, mely a "Rita - személyes" feliratot kapta, kiüríteni sem volt kedvem, de kidobni sem, igazából nézegetni sem, az apropót végül a doboz formája, mérete adta, éppen erre volt szükségem.
Egyszerűbb és gyorsabb is lehetett volna a folyamat, ha nem nézek át mindent, s kellett egy kis önuralom, hogy az év végi ünnepekre (Európa országaiból) kapott csodaszép céges lapokat is kidobásra ítéljem. Igyekeztem, hogy a célszerűség vezéreljen, akartam magamat alárendelni ennek, de a brüsszeli csokoládésdoboznál megtorpantam, s ez a rövid pillanat elég volt, hogy néhány, valószínűleg tök felesleges névjegykártya, csomagolópapír, térkép, jegyzet a másik oldalamra kerüljön.
Most egy másik, kisebb dobozban vannak, lehet, hogy én így szakadok el emlékektől, nem egyetlen tépéssel, hanem apró, naponkénti szaggatással. Mindig csak egy kicsit szakadjon meg a szív.

A fazekas meg a keramikus, avagy kutassunk közvéleményt / Opinion- poll

Engem borzasztóan izgat ez az iparművész-képzőművész-kézműves témakör, azt gondolom, hogy ebben legalább jól látom, tudom a magam helyét, önazonosításom működik.

ZM képzőművész, ennek megfelelően körbe vagyunk véve iparművészekkel, képzőművészekkel, így aztán ez a kérdés számtalan helyen felvetődött már, nincs új a nap alatt, van jótékony vita bőven, részese is vagyok/voltam mindezeknek.
Én nem gondolom, hogy a varrástudás iparművésszé tesz valakit, ehhez azért több kell, állandóan termelődő ötletek, megújuló design, technikai tökéletesség, profizmus, stb. Persze, az Iparon végzettek egyértelműen iparművészek, de nekem ez nem jelent kizárólagosságot, ennél azért tágabb a kör, viszont jelent(het) kiindulópontot, mércét. Esetemben a rajztudás teljes hiánya elég ahhoz, hogy a körből magamat kizárva érezzem, s nincs is ezzel baj (mondjuk, tudom, hová fordulhatok rajzért, de ez egy másik történet).
A zsűriztetéssel az a bajom, hogy ismerem a hátterét, tudom, hogyan zajlik ma, s hogyan zajlott régen, de azt is tudom, hogy mi a különbség a képzőművészeti, s az iparművészeti zsűriztetés között, mintha Usian Bolt és jómagam állnánk neki a 100 méteres síkfutásnak. Nem tudhatom, mit hoz a jövő, de egyelőre nem érzem, hogy az öndefiniálásomban ez sokat nyomna a latban, legfeljebb az eladásnál lehet jó hátszél, arról nem is szólva, hogy voltam én iparművésszel vásárban (vásárlóként), s hallottam az egyes termékekről szóló, tényekkel alátámasztott véleményét, fejet is hajtottam.

A kézművesség az a hely, ami elég tág és elég befogadó ahhoz, hogy az ember jól érezhesse magát benne, lehet feszegetni a kereteit, sőt, ki is lehet nőni, átlépni a határait, de adhat kényelmes meleget is, az ember jól érezheti magát benne, adhat biztonságot, kinek éppen mit, arról nem is beszélve, hogy ezen belül lehetnek különböző alkategóriák is, attól függően, mi a résztvevő profilja, létezhet textilműves is, igen.

Magamról azt gondolom, hogy van valamekkora varrástudásom, ami fejlődhet (mindig van hová), vannak saját ötleteim, saját szabásmintáim, saját terveim, saját megvalósításaim, de vannak olyan termékeim, amelyek egy adott szabásminta alapján keletkeztek, s a hozzáadott érték legfeljebb a magam ízlése által kiválasztott textil lehet, amit szintén nem én terveztem, ugyebár. Van olyan termék, amelyet az ötlettől a megvalósulásig a magaménak mondhatok, (talán ezeket szeretem a leginkább, s ezek vannak túlsúlyban), de van, amelyik más ötlete alapján keletkezett.

Mondom, én úgy gondolom, tudom, hol vagyok, de József Attilával egyetértve azt mondom, "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat", hát arra kérem az erre járókat, klikkeljenek a jobb oldali sávban feltett kérdésemre, mert ez fontos. Nekem mindenképpen.
Még valami: ez a bejegyzés rólam szól.

What do you think of my products belong to arts and crafts OR fine arts OR I am a craftsman OR a woman dealing with fabrics? It's relevant to define myself. Please, write me (as comment) your answer!

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

Lassítás

Leonard Cohen-nel töltöm a napom, az ő ritmusa belesimul az enyémbe, éppen nagyon jó ez most, ha már ZM-nek (üzleti) tárgyalásra kellett mennie. Azt hiszem, neki rosszabb, még koncentrálnia is kell.
Nekem nem, én lehetek lassú, magamból fakadóan, és kivételesen még csak nem is irritál, megcsinálhatom a rég halogatott dolgokat, pl. megvarrhatom a búzatasakok huzatjait. Érdekes, az egy évvel ezelőttiek sokáig nem kellettek senkinek, tartogattam őket, végül kaptak színes huzatot, kizárólag a praktikusság okán, így nemcsak elkapkodták, de meg is szerették. A mostaniakra már eleve tervben volt, ma szépen, lassan, komótosan elkészültek.

Van babaméret is, mit tudom én, minek, csak.

És a könyvjelzők is előkerültek, jó színesek, puhák, gyerekesek.

És kinyomtattam néhány más típusú könyvjelzőt is, hogy emlékezzen rám a vásárló, ha éppen akar.

Csak a lábamnál, ott nem fekszik senki.

Erre gondolok, erre

Áprily Lajos: A finálé

Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér,
s mint csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér.

Ha harmat-hűssel ér az este, fázom,
nem melegít az elzúgott tusa,
s ha támadok, az ugrást elhibázom,
mint Akela, a dzsungel farkasa.

Csak csöndre várok és komor követre,
s barlang-homályba visszaroskadok,
míg zeng az erdő, s forró ütközetre,
rohannak, boldog, ifjú farkasok.

Az én kutyám

Életelixírt kértem életem egyetlen, 14 éves kutyájának, de az orvos altatóinjekciót javasolt.

Éjszakai termés / Last night

Ezeknek az összegörgethető cerkatartóknak nem én vagyok a tudora, soha nem készítettem még, nem tudom a csínját-bínját, hogy mikor, mit és hová varrok, mekkora méretben készüljön, az pedig már tényleg a nehezített feltételekhez tartozik, hogy az egyik fiús legyen, elszöszmötöltem az üzletben, mire egy fiús (vagy annak gondolt) textilt kiválasztottam. Megrendelés, persze, de mire megvarrtam, megszerettem, így van ez jól.

These pencil roll doesn't belong to my profil I haven't sewed it but one of my regular costumers asked me to sew them for her children. I am not a professional sewer so it was difficult enough to find out the pattern but the biggest challenge was a suitable fabric for boys. I have 3 daughters so it took some time to find this fabric I hope it's good for boys. (?)

Egyébként a tegnap délután-este-éjjel az összehajtogatás jegyében telt el, az összehengerített ceruzatartók mellé belefért még egy összehajtható bevásárlótáska is, majd ezek után magamat is összehajtogattam, ágyamba lefeküdtem, könyvemet előbb ki-, majd összehajtottam, s elaludtam.

The last night was long enough so I could sew an other shopping-bag in purple so you can see this night was for the collapsible things. :o)

Vásár lészen / Fair

Hogy az miért van, hogy mindig vásár előtt jutnak eszembe régi dolgok, ahelyett, hogy a jól bevált, rutinosan készíthető termékeket gyártanám, csak nyomnám a gép alá, lelketlenül és gátlástalanul. Ehelyett az van, hogy eszembe jutott ez a malom, meg hogy remek móka volt és most kell, de inkább azonnal , sem méret nincs már meg, sem semmi, de hosszú még az éjszaka. A másnap (ma) meg annál is hosszabb(nak tűnik).
Kettőt készítettem, elviszem a vásárba egy harmadikkal együtt, Hídünnepre megyünk szombaton, hát kivel mással, mint Brigivel, tényleg lehet futni is, de fut a fene, az új élet ott (még) nem tart.

I am too tired to try to translate the text the most important thing: I am taking part in a fair this Saturday, in Esztergom with Brigi together. This nine men's morris is prepared for the fair.

A könyvekről

A könyvekkel pedig úgy vagyok, hogy mindent kezdet egy kalandtúra első lépése, nem tudni, hogy az Antarktiszra megyek vagy Aggtelekre, fel kell készülni mindenre, nyitottnak kell lenni mindenre, sosem tudhatom, mi vár rám, s kik jönnek velem, ezzel szemben a bentlét, bár még mindig lehet kalandos és izgalmas (reméljük), de mégis biztonságot ad, mert akkor már benne vagyok, fészekmeleg érzésem van.
Az elején azonban semmi nem biztos, éppen nem, mert térben-időben lehetek bárhol, a szervezők belepottyantottak egy olyan közegbe, amiben nem ismerem ki magam, mert attól, hogy 21. század és Budapest, attól még mozoghatok én idegenként, mint ahogyan érezhetem magam otthon a 19. századi Párizsban is, ez azonban idő kérdése. Nem ismerem a résztvevőket (nem szereplők), persze, aggatok rájuk bizonyos jelzőket, meg ruhákat, tisztul a kép, de nem ismerem a viszonyokat sem, az egyébként korán tisztázódó, egyértelműeket sem, de főképpen nem az életben is bonyolult, láthatatlan szálakat, nekem kell felfejtenem. S miközben ezeket boncolgatom, mert úgy van az, ahogy Kányádi mondja, hogy "belül történt, mi megesett", közben kristályosodik ki bennem maga a történet.
Mire ide eljutok és kezdek tisztán látni, s a (magam által kijelölt) helyére tenni embereket, érzelmeket, jellemeket, mire a belső vetítés éles és tiszta és szélesvásznú lesz, mire kialakul bennem a bentlét, a jelenlét, addigra már nagyon jól érzem magam, ki sem akarok szállni, s kezdem kétségbeesetten nézni a hátralévő lapok számát, tessék még írni, tessék még továbbgondolni, reggelre megszaporítani, tisztelt író úr.
És mikor végére érek mégiscsak, mert író úr pontot tett a végére, akkor bennem még dolgozik, nem akarok én még a kalandtúrából kilépni, ismerem ezt a közeget, mi vagyok én, könnyűvérű nőcske, aki ugrál egyik lapról a másikba, egyik történetből a másikba, sehol nyomot nem hagyva, sehol nyomot magára nem véve.

És akkor ott kacsintgat a következő kalandtúra.
Valahogy így vagyunk mi ketten.

Ugyebár

Szívesen felkiáltanék a tetőn dolgozóknak, hogy Magasabbra a tetőt, ácsok!, de félek, megrettennének, hogy félreértették, s mégsem csak javításról, hanem a tetőtér beépítéséről volt szó. Egyébként meg Salinger-ről.

Új élet/ New life

Ma (megint) új(abb) életet kezdünk a barátosnémmal, el is megyek tornázni hozzá, s hogy utána lesz-e erőm a kezemet felemelni, minden további bejegyzés ennek függvénye. :o(
From now on we begin (again) a ne(wer) life together with my female friend so I am going to her to do gymnastics. Every further post depends on my muscle strain. :o(

Bactusunk / Bactus scarf

De őszintén, kötöm ezt a kendőt, egyrészt, mert a listámon van legalább egy éve, másrészt illeszkedem a Bactus-hullámba, viszont egy kicsit unalmas, amit mondhatok könnyűnek, egyszerű, de látványosnak, pihentetőnek, kikapcsolódásra alkalmasnak, kezdőknek valónak, és még ki tudja, minek.
A fonal tapogatását, ujjaimon való átszűrését ellenben meg nem unom.

In the evenings I knit a scarf called Bactus which has been planned for a while now it's time to bring it into effect. It's a bit boring for me but you are right: it's easy for beginner, restful, spectacular, suitable for leisure... as I have mentioned: boring. :o(
But every activity with the yarn ... I can't lose my interest in it. :o)

Szókincsbővülés

Az a jó, ha az embernek kamaszgyerekei vannak, hogy bővül(het) a szókincse. Mert például a deréktájon lévő vastagodás, melyet a nadrágszíj szorosra húzásával növelhetünk (s mely nincs összefüggésben az életkorral), függetlenül annak eredeti méretétől, de egyenesen arányosan a vizuális látvány okozta károsodással, szóval ennek neve már réges rég nem úszógumi, de még csak nem is háj, hanem a sokkal eufemisztikusabb muffintető.
Vagy ezt már mindenki tudta, csak én nem? Óh, jaj, lemaradtam.


(Az viszont megnyugtató, hogy a Google képkeresője még a klasszikus értelmezésben hisz.)

Új generáció / New generation

Hogy varrtam egy újabb leveles neszesszert, meg vásárra készülök, az nem nagy újdonság, de a fonalfestés legújabb generációja, az nekem még friss szerelem.
Valószínűleg eladásra kerül, de még csak egyetlen zsenge van, mely mondat azt (is) sugallja, tervben van a többi is. :o)

I have sewed a pouch with leaves again and I am preparing for the next fair but they aren't too interesting things. Contrarily the new generation of my yarn-dying... it's love, I guess. This one is the first swallow but other ones will be dyed and sold.

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

A forma a lényeg / Shape

Bizonyossá vált, hogy nem szeretem a klasszikus kendőket, kötni, azt igen, de hordani nagyon nem, s ez azért is jó, mert itt áll néhány (a három az már néhány?), senki által használni nem kívánt finomság és puhaság, csupa öröm az élet.
Laminária, Gail, Revontuli.

I don't like shawls with classisc shape and it's a first hand experience. Unfortunatelly there are 3 shawls with this shape and I don't know their future. :o(
Laminaria, gail. Revontuli.

Péntek

Van olyan nap, amikor (végig) zuhog az eső, a frissen vásárolt esernyő egy órát bír ki, nem érkezik meg egy fontos utalás, otthon felejtődik az olvasójegy, nincs már a kívánt fonalból, erőszakosan kívánnak hatni a pénztárcámra és (úgy tűnik) különösen sok ember párolog a metróban.
Viszont megtaláltuk a Coffee Heaven kiváltóját, hm.

GA és DF harca

Készíthetem én a tésztát pestoval, süthetem a pogácsát, simogathatom a fülét, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy Bea meglepetésként megszerezte (és elküldte) az ő aláírását, hát azt hallani kellett volna, ötéves, jó esetben tíz, esetleg. Kizárólag szakmai szempontok alapján, hát hogyne, mert ahogy GA dob és taktikázik, úgy senki, satöbbi.
Hát persze, Forlannak én is csak a lábtechnikáját nézem, értem én.

(drága Bea...!)

Apropó

Hogy itt 280-an, a Meskán éppen 300-an vannak (de mégis kik?, és miért?), az nem csupán a kerek számok iránti feltétlen rajongásomnak tesz jót. Egyébként. Sőt.

Vissza a feladónak

Csak azt ne higgye senki, hogy ma, a piacgazdaság minden rosszat felzabáló korszakában nincs selejt az üzletekben, hogy a fennmaradásért vívott küzdelemben már mindenki tudja, ha a piacon akar maradni, kénytelen minőségi terméket kínálni. Nem úgy van az, igenis vannak még szocializmust felidéző silányságok, melyek a tapasztalat háziasszonyt már be nem csaphatják színes csomagolással, meg jó sales dumával, de annak férjét képesek.

Én csak egy finom padlizsános pizzát akartam enni, mindenféle különösebb hozzávaló nélkül, még ketchupot sem teszek soha rá, nemhogy sütőpapírt az aljára, puritán vagyok, vállalom. Ehhez képest említett papír egybenőtt, eggyé vált a pizzával, azt onnan lerángatni sem melegen, sem hidegen nem lehetett, így két lehetőségem maradt: ehettem papírral együtt, de még így is kaptam egy fricskát, a papír a számban időnként mégis elengedte feljebbvalóját, bizonyos időközönként kiköpdöstük, még jó, hogy otthon voltunk.
A másik út sokkal jobb volt, egyszerűen lefaragtam a finomra sült pizzatésztát, igaz, hogy így csak a tészta fele jutott el a célállomásra, de valamit valamiért.

És nem tagadom, a rövidre sikeredett ebéd végére egy kicsit eldurrant az agyam, így a lefaragott tésztát akkurátusan összecsomagoltam, alufóliába is, persze, én adok az ilyesmire, beborítékoltam, szépen ráírtam nevemet, címemet, megadtam a címzettet és feladtam.

Légy zöld! / Be green!

A zöld(ség) lét belülről fakad, függetlenül attól, hogy padlizsán, piros vagy éppen banánzöld táskával jársz-kelsz a piacon, hirdesd büszkén, hogy te zöld vagy. :o)

If you are environmentfriendly enough you should use these reusable bags in different colours because they are not only colourful but have possibility to brighten you in a rainy, sad day like today. I am sure.

Megfejtés

Hűha, hűha, hogy rájöttem a PayPal fizetés nyitjára, hűha, hűha, mi lesz itt.